A brüsszeli lap munkatársa elemzésében arról ír, hogy a kontinens a gazdasági szakadék szélén egyensúlyoz, és egy olyan válsággal néz szembe, amelyet létfontosságú kihívásként lehet jellemezni. Karnitschnig szerint Donald Trump visszatérése az Egyesült Államok elnöki hivatalába tovább súlyosbítja a már meglévő gazdasági problémákat, veszélyeztetve a háború utáni jólét alapjait.
A reziliencia vége?
Karnitschnig szerint Európa gazdasága évtizedeken át rendkívüli ellenállóképességet mutatott, amelyet a keleti bővítés és termékei iránti erős ázsiai és amerikai kereslet táplált. Azonban ezek az idők véget érni látszanak. Úgy véli, hogy Kína gazdasági fellendülésének lassulása és a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok elhomályosulása Európa gazdasági motorját gyengíti.
A szerző rámutat, hogy Trump visszatérése az elnöki hivatalba csak tovább növeli ezeket a kihívásokat. Előrevetíti, hogy Trump új vámokat vethet ki az európai árukra, valamint ismét követelheti, hogy a NATO tagállamai növeljék védelmi kiadásaikat. Karnitschnig szerint az európai kormányok, amelyek már most is küzdenek a növekvő hiányokkal, egyre nehezebben tudják majd egyensúlyban tartani költségvetésüket.
Egy innovációs sivatag
A cikkben Karnitschnig hangsúlyozza, hogy Európa legsúlyosabb problémája az innováció hiánya. Szerinte, bár Európa gazdag múltra tekinthet vissza a forradalmi találmányok terén – az autótól a telefonig –, mára innovációs sivataggá vált. Rámutat, hogy a világ 50 legnagyobb technológiai vállalata közül mindössze négy európai.
Az autóipar hanyatlása különösen jól mutatja ezt a problémát. Karnitschnig megjegyzi, hogy ma egyetlen európai autógyártó sem szerepel a 15 legjobb elektromos járműgyártó között. Úgy véli, míg az olyan országok, mint az Egyesült Államok és Kína, átvették az irányítást az átalakító technológiákban, Európa továbbra is apró fejlesztésekre összpontosít, például a belső égésű motorok tökéletesítésére.
Szerkezeti gyengeségek
Karnitschnig szerint Trump kereskedelmi politikája csak rávilágít az Európa gazdaságában meglévő mélyebb szerkezeti problémákra. Kiemeli, hogy a régió egy főre jutó GDP-je messze elmarad az Egyesült Államokétól, és ez a szakadék a 2000-es évek eleje óta megduplázódott. A különbség az alacsonyabb termelékenységi növekedésből és az európai munkavállalók által ledolgozott kevesebb órából fakad.
Hangsúlyozza, hogy az európai vállalati szektor sem képes lépést tartani a globális versenytársakkal. Megállapítja, hogy az amerikai technológiai vállalatok kétszer annyit költenek kutatás-fejlesztésre, mint európai társaik. Ennek eredményeként az amerikai technológiai cégek termelékenysége 2005 óta 40 százalékkal nőtt, míg az európai cégeké stagnált.
Németország: A válság középpontjában
A szerző Németország példáját hozza fel, amely szerinte jól mutatja Európa gazdasági hanyatlását. Rámutat, hogy Németország túlzottan támaszkodik az autóiparra, ami sebezhetővé teszi a globális elektromosjármű-piaci elmozdulással szemben. Karnitschnig szerint a Volkswagen nemrégiben bejelentett üzembezárásai – amelyek történelmi előzmény nélküliek – jól mutatják az iparág küzdelmeit.
A szerző hozzáteszi, hogy Németország további akadályokkal néz szembe, beleértve a gyorsan öregedő társadalmat és a szakképzett munkaerő hiányát. Felhívja a figyelmet arra, hogy a német ipari óriások külföldre helyezik át tevékenységüket, amit a magas energiaárak és a szigorú szabályozások ösztönöznek.
Európa szélesebb sebezhetőségei
Karnitschnig úgy véli, hogy Németország problémái az egész kontinensen érezhetők, különösen Közép- és Kelet-Európában, amely az elmúlt évtizedekben a német autó- és gépgyártók de facto gyártási bázisává vált. Megállapítja, hogy Európa hanyatló globális kereskedelmi részesedése tovább súlyosbítja a gondokat.
A cikk szerzője kiemeli, hogy a 2000-es lisszaboni csúcstalálkozón kitűzött célokat, amelyek szerint Európa a világ legversenyképesebb gazdaságává válna, nem sikerült elérni. Karnitschnig szerint az innovációs beruházások stagnálnak, és a régió továbbra is alulteljesít az egyetemek és a kockázati tőke terén.
Struccpolitika és jövő
Karnitschnig bírálja Európa vezetőit, akik szerinte nagyrészt figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket. Úgy véli, hogy a jelenlegi jóléti rendszerek ugyan átmenetileg védelmet nyújtanak, de hosszú távon fenntarthatatlanok.
A szerző szerint Európa gazdasági jövője attól függ, képes-e merész szerkezeti reformokat végrehajtani. Hangsúlyozza, hogy e változások nélkül Európa lassú, de elkerülhetetlen hanyatlással néz szembe, elveszítve helyét a globális gazdasági hatalmak között.