Till Tamás édesanyja a Heti Naplónak nyilatkozott. Az elhunyt kisfiúról készült képeket nézegetve elmondta, hogy a fotók visszanézése egyszerre öröm és fájdalom számára:
„Jó érzés látni, de felkavar. Milyen boldog kisfiú volt…”
A család elmondása szerint Tomika életvidám, tervekkel teli kisfiú volt. A legnagyobb álma az volt, hogy erdész legyen, mert imádta az állatokat. A szülei szeretettel becézték őt „Csibének”. A fiú azon a napon, gyereknapon, csupán egy dolgot szeretett volna: látni egy kiscsikó születését.
A szülők kálváriája
Tamás eltűnését követően a család élete darabokra hullott. A szülők elmondták, hogy éjjel-nappal keresték a fiukat:
„Mindig úton voltunk, voltak olyan napok, hogy majdnem a fél országot körbeautóztuk.”
Katalin fia elvesztésébe szó szerint belebetegedett: két sztrókot és egy agyvérzést kapott, és azóta bot nélkül már nem tud közlekedni. Mátyás pedig a poklok poklát élte át, amikor az eltűnés utáni időben, első számú gyanúsítottként kezelték, ami nagyon magalázó volt számukra:
„Bennünket figyeltek, minden mozdulatunkat. Másfél évig. A legszörnyűbb az volt, hogy engem gyanúsítottak meg azzal, hogy csináltam valamit a fiammal.”
A család fájdalma azóta sem enyhült, és Katalin kijelentette: addig nem nyugszanak, amíg kisfiuk gyilkosa meg nem bűnhődik.
A gyilkos vallomása
A Bács-Kiskun vármegyei rendőrség 2024. november 28-án tartott negyedik kihallgatásán F. János beismerő vallomást tett. Elmondása szerint 2000-ben találkozott a kisfiúval, aki kerékpározott a környéken. Segítséget kért tőle, majd a V. tanyára csalta, ahol különösebb ok nélkül rátámadt. A vallomás szerint egy ácskapcsot használt fegyverként. A holttestet egy melléképületben ásta el, a testet fóliával és homokkal fedte le, majd a helyiséget hamarosan lebetonozták.
Tamás kerékpárját is megtalálták később, a telek hátsó részén, ahová a gyilkos dobta. A DNS-vizsgálat egyértelműen megerősítette, hogy a megtalált maradványok Till Tamásé.
A temetés és a gyász
December 5-én délután 2 órakor helyezték örök nyugalomra Tamást. Szülei a kisfiú kedvenc plüssállatát, egy kiskutyát is a koporsóba helyezték. Katalin és Mátyás számára a gyász örök:
„Szívem szakad meg, amikor látom az osztálytársait, akik most családapák. Nekünk ez nem adatott meg. Jött ez a személy, és elvett tőlünk mindent.”
Az igazság keresése
A szülők egyetlen vágya, hogy fiuk gyilkosa megkapja méltó büntetését. Katalin így fogalmazott:
„Azért is élünk tovább, hogy aki ezt tette a gyerekünkkel, Tamással, az ne ússza meg.”