Marcellát decemberben, Karácsony előtt két nappal ismerhették meg a Heti Naplóból. Az első osztályos tündéri kislány azért várta a Karácsonyt, mert akkor mindig kívánhat valamit. Évek óta egy baba volt a legnagyobb kívánsága, de szülei, bármennyire is a világ összes kincsét is megadnák gyermekeiknek, sajnos nem tudták teljesíteni Marcella kívánságát. A pici kis borsodi faluban, Tornanádaskán óriási a szegénység, sokan munkalehetőség híján dolgozni sem tudnak, akiknek pedig sikerül is valahol elhelyezkedni, csak az önkormányzatnál tudnak a közmunkaprogramban.
Az előző riport után Marcellát és családját sajnos sok bántás érte, amiért a riport után rengeteg adományt kaptak. Babákat, élelmiszercsomagokat, ruhákat. Olyan is előfordult, hogy Marcellának beszólogattak az iskolában, a kislány pedig annyira sírt, hogy el kellett hozni az iskolából. Pontosan ezért, Marcella szülei, Márta és Gergely most már nem szerettek volna nyilatkozni, de azt kérték tőlem, hogy azt mindenképpen mondjam el: nagyon-nagyon hálásak a sok segítségért és adományért.
Egy kislány küzdelme
Marcella szülei hálásak az adományokért, de a támadások miatt most már nem szerettek volna nyilatkozni. Elmondták, hogy tisztességben és szeretetben nevelik gyermekeiket, és hogy nem kértek semmit senkitől. A kislányt érő iskolai bántások miatt azonban nehéz szívvel tekintenek a történtekre.
A riport során Marcella boldogan mutatta meg a kapott babákat, köztük a kedvenceit. Az iskolában szerzett rossz tapasztalatok ellenére a kislány lelkesedése és szeretetre méltó személyisége továbbra is sugárzik.
A riport nemcsak Marcella történetét mutatta be, hanem betekintést nyújtott Tornanádaska lakóinak mindennapjaiba. A kicsiny borsodi faluban sok család él a szegénységi küszöb alatt. Az emberek többsége az önkormányzat közmunkaprogramjában dolgozik, más munkalehetőség gyakorlatilag nincs.
Egy helyi lakos, Toldi Krisztiánné elmondta, hogy 5×4 méteres szobában élnek szociális segélyből, és sokszor még a villanyszámlát sem tudják kifizetni. Egy másik helybéli, Kitti, arról beszélt, hogy a ruhákat lavórban mossa, a vizet a közkútról hozza, és naponta egyszer főz, hogy a gyerekeknek jusson enni. A család sokszor maga is nélkülöz, hogy a gyerekeknek legalább minimális ellátást biztosítson.
A riport szívszorító pillanatai közé tartozott Krisztina története, aki hasonló szegénységben élt, mint a többi helyi lakos. Karácsony után azonban elkeseredésében beszedte az otthon talált gyógyszereket, és hiába vitték kórházba, már nem tudták megmenteni az életét. Krisztina unokája, Kitti, megható szavakkal emlékezett meg nagymamájáról, aki életvidámságával és
Marcella ajándéka
A riport végén egy felejthetetlen pillanat következett: Marcella Török Réka kezébe nyomta az egyik babáját, egy sellő Barbie-t, és azt mondta, hogy adja oda a kislányának.