Már írtunk arról, hogy Navracsics Tibor miniszter csöppet sem szokványos dolgot tett, a Navrával Európában podcast műsorában egy ellenzéki politikust, Hiller Istvánt interjúvolta meg.
Arról kérdezte a szocialista politikust, hogy milyen volt soproninak lenni, soproniként felnőni a 70-es, 80-as években a vasfüggöny árnyékában, mennyire határozza meg a diplomáciatörténete Európát, és mely tényezők teszik Európát egy reményteli kontinenssé, közösséggé”.
“Aki Európát fekete-fehér alapon akarja nézni, az nem fogja tudni megismerni”
– mondja Hiller István a podcastban. “Európa nagyszerűen kidolgozta, hogy hogyan lehet konfliktust kezelni, azért, mert állandóan konfliktusban élt” – hangsúlyozta a volt oktatási és kulturális miniszter, történész, aki arról is beszél: “ha kihúzzuk Európa történelméből a kultúrát, a kulturális azonosságot, nem fogunk jutni sehova”.
“Európa egy vadrózsabokor”
Most a teljes adásból kiderül, hogy Országgyűlés MSZP-s alelnöke szerint “Európa egy vadrózsabokor”. Mint mondta, ez nem valamiféle szimbólum, amiről mesél, az a ‘70-es évek vége Sopronban, ő evangélikus gimnáziumba járt, és az egyik szombati napon az édesapja várta az iskola elött és a Ladájukkal elmentek az osztrák határhoz, majdnem a vasfüggönyig, attól kétszáz méterre volt az a bizonyos rózsabokor. “Ott fordultunk meg, természetesen láttuk Ausztriát, az Alpokat. Az édesapám azt mondta, majd ha tovább mehetünk, az jó világ lesz” – emlékezett vissza.
Ugyanakkor a gyermeke, amikor elmentek a vadrózsabokor mellett már az ezredfordulón – s bár elmondta neki a történetet – azt a fajta érzetet a fia már nem értette, mert neki már más jelentette “a határt”.
Hiller István azt is elmesélte, hogy a nagymamájához “két néni” is gyakran járt, akik már ugyanakkor a határ ausztriai oldalán, Kismartonban laktak, 17 kilométerre a másik oldalon, mert ‘56 után kimentek. Esténként pedig az osztrák Híradót nézték otthon a magyar Híradó mellett, ott látta először Lech Walesa történetét is. De a hétfői sportadást is nézték, és a Dallast is német nyelven. Ha kimentek focizni a soproni Bécsi dombra, látták Fraknó várát. “Amikor már kimehettek Ausztriába, nagyon hamar vált ez természetessé” – mondta el.
Az, hogy ily módon vizuálisan Ausztriában is “élt”, fizikailag viszont a vasfüggöny mögött, és hogy soproni, “ez a kulturális keveredés” mennyire tette nyitottabbá a nagy Európa fogalmának a megértéséhez, különösen, hogy diplomáciatörténetet tanult egyetemistaként? – kérdezte Navracsics Tibor. Hiller István erre elmondta, hogy egy nagyon fegyelmezett család volt az övék, az édesapja a soproni főkönyvtár főigazgatója volt, de a nagymamája által őrzött cédulán az állt németül, gót betűkkel a dédapjától: “Gráf Károlynak hívnak, Magyarország a hazám”. Azaz, ök ennek a hazának, a Szent Koronának voltak a hívei, noha egymás közt nem is magyarul beszéltek – hangsúlyozta.
Így kimondottan érdekelte, hogy az európai emberek különböző népek, különböző nyelvű csoportok, államok hogyan értekeztek egymással, mi volt az, ami kialakította a követségeket, “az egymás közötti közlekedést”, és a középkorban kirajzolódó Európa képét.
Szabad György és Für Lajos melletti szobában az ELTE-n
Arra, hogy a ‘80-as évek elején Hiller István számára – amikor egyetemista volt az ELTE-n -, “mi volt, mit jelentett Európa“ akkor, a szocialista politikus azzal válaszolt: az ELTE bölcsészkarán “fura volt a társaság”, hiszen a mellette levő szobában Szabad György dolgozott, Granasztói Györggyel egy szobában volt, míg a másikban Für Lajos. Mint mondta, szerinte a szobájukban levő Xerox gépen készült az akkori MDF-esel legalább a felének a pártba belepő nyilatkozata. Ő volt az egyetlen balos ebben a társaságban messze a környéken – emlékezett vissza, de mint mondta, sokat beszélgettek természetesen, történelemről, Európáról is. Ő Eötvös kollégista volt, latin szakon végzett és megtanult olaszul is, mert a középkorban az olasz volt a diplomácia nyelve.
Európa: “az összes kereszténység állama”
Európa már a középkorban ideológiailag megfogalmazta magát közösségként: az összes kereszténység államaként. “Ebből az ideológiai közösségből lett politikai értelemben Európa”, a westfáliai béke (1648) idején – magyarázta Hiller István a podcastban, felidézve, hogy ekkor alakult ki a szuverenitás fogalma, miszerint tisztelni kell a kis országok jelentőséget is. Ekkor fogalmazták meg az “európai koncert” jelentőséget is – tette hozzá, elmagyarázva: eszerint a “közös zenének akkor van kihallása”, ha mindenki megszólal valamilyen hangszeren. Azaz, akkor teljes az európai koncert, akkor van harmónia, ha mindenki tagja a koncertnek – idézte Hiller István a 17. századbeli Európa-felfogást.
Navracsics felvetésére, hogy bármilyen politikai konstrukcióról is van szó, mindez a kultúrára utal vissza, Hiller István helyeselt, és felidézve a katolikus-protestáns konfliktust, csatározást is, azt hangsúlyozta: ami “kiadja” az európaiságot, annak az alapja kulturális. Ha kihúzzuk Európa történelméből a kulturális azonosságot, “nem fogunk jutni sehova” – derült ki a szavaiból. Mint mondta, egy lengyel és egy portugál könnyebben megérti egymás múltját, mint egy amerikai Kentuckyból.
Melyek a meghatározó elemei az európai kultúrának? – kérdezte Navracsics. Erre Hiller István azzal válaszolt, ha Európát, mint egy szép templomot, építményt nézzük, az egyik erős oszlop a kereszténység, míg a másik az ókori görög-római kultúra, filozófia. Ez e mi 21. századi gondolkodásunkra is hat. A szocialista politikus ezen a ponton Szent Ágostont idézte, “hogyan engedhette meg az Úristen a pogány római birodalmat, mely üldözte a keresztényeket”? De azzal válaszolta meg, hogy ez volt az előkészítés, hogy végül is a kereszténység teret tudott nyerni – a zsidó-keresztény kultúrkört is hangsúlyozta.
A “magyar fájdalomról” és a silány békekötésekről
Hiller István a felvilágosodás eszmerendszerét – szabadság, egyenlőség, testvériség – is méltatta.
Az európai koncert megbomlásáról azt fejtette ki: ö egy “hullámmal” leírható képet lát Európáról. Amikor a megbomlásról kérdezi a miniszter, az nem azt jelenti szerinte, hogy “végképp hanyatlott Európa”, hanem azt, hogy egy valóban nehéz időszak után egy másik időszak következett. “A 20. század háromnegyede elég borzalmas volt” – jelentette ki, a világháborúk miatt a megsemmisítés lehetőségét is megemlítve.
Az európai konfliktuskezelést első fejezetét egyrészt a Vae victis-szel (jaj a legyőzöttnek) írta le, kiemelve “a beledet is kitaposom” elvet, de mint Hiller István rámutatott, a vesztfáliai béke idejére már kialakul az az európai konfliktuskezelés, hogy a béke akkor jó, ha tartós, és biztosítja az egyén és a közösség számára a fejlődést, a nyugodt életet.
A Napóleont legyőzők “nem imádták” Franciaországot, de nem alázták meg, hanem integrálták a rendszerbe – emlékeztetett, de mint mondta, ehhez képest az első világháborút lezáró békék már “silány minőségűek” voltak.
Mint mondta, ezt nem csak “a magyar fájdalom” szempontjából mondja, hanem azért, mert az első világháború után a legyőzöttet már nem integrálni, hanem “megtaposni, kitaszítani” akarták, és aztán még az olimpiára sem hívták meg. Ez a békekötés magában hordozta második világégést, ami még szörnyűbb volt mint az első – tette hozzá.
Európa képessége az önkorrekcióra
Hiller István ugyanakkor azt magyarázta a műsorban, hogy bár vannak rendre törések, Európának kitűnő képessége van a korrekcióra. “Amikor hallom a jelenlegi vitákat – bár a magyar Országgyűlésben kevés ilyen van, és “mi nem egy politikai közösséghez tartozunk, de nem tartjuk bűnnek, ha ütköztetjük a nézeteinket” -, akkor azt nem úgy kell elképzelni az európai önkorrekciós képességről, hogy hétfőről keddre beismeri valaki, milyen ostobaságot csinált az elmúlt pénteken – hangoztatta a szocialista politikus.
Hiller István szerint folyamatokban kell gondolkodni – hiszen Európa az otthonunk, nem csak egy kontinens – és nem aktuálpolitikai kérdésekben.
“Tehát Európának nemcsak múltja, hanem jövője is van” – összegzett a podcastban Navracsics Tibor.
*(Forrás: Nielsen Közönségmérés, közönségarány, LIVE adat, teljes népesség, teljes napon, 2024. első negyedév alapján, hírcsatornák: ATV, HÍR TV, M1)