68 éve él az Egyesült Királyságban, és idén ő kapta a King’s Gold Medal for Poetry-t, vagyis a Király Költészeti Aranyérmét, amit még 1933-ban alapított V. György. George Szirtes az atv.hu-nak mesélt identitásról, magyarságról és angolságról, hol az egyik, hol a másik nyelven. Schwajda Gergő interjúja.
Mit szólt, amikor kiderült, hogy megkapja III. Károly elismerését?
Október közepén felhívott a Poet Laureate, de nem tudom, ezt hogy mondják magyarul (talán udvari költőként lehet fordítani – a szerk.), és azt mondta, hogy a bizottság engem választott ebben az évben, hogy megkapjam az aranyérmet. Nagyon meglepett, mert nem vártam. Nem tudom, hogy kik voltak, akik szintén esélyesek voltak még, azt sem tudom, ki volt a bizottságban, és soha nem gondoltam volna, hogy megnyerem. Miért pont én? Tényleg nagyon meglepett, és örültem. Titok volt, nem lehetett elmondani senkinek, csak a feleségemnek és a gyerekeinknek. Csak szombat este (december 14-én) lehetett elmondani, miután a palota kiadta a hírt.
Mit jelent ez a díj önnek?
Nyertem már díjat, nyertem nagydíjat, 2004-ben, de ez valami más. Persze lehet, hogy ez többet jelent a közönségnek, mint a költőknek. Nekem ez a díj két dolgot jelent: egyrészt hogy valaki azt gondolta, érdemes a király elé tenni a verseimet, mert neki el kellett olvasnia őket… Persze nem tudom, mennyit olvasott belőle, de valamennyit biztosan igen. Nekem az, hogy a király ad valamit, sokat jelent: hogy idetartozom, ebből a szempontból. Mert én eddig azt gondoltam, hogy mint költő, persze, hogy angol vagyok, mi más lennék, angolul jelennek meg a könyveim. De, mint ember, azt gondoltam, hogy brit vagyok, de nem angol. És ez nekem így rendben volt. Mint egy vendég, aki végül nem megy haza. És úgy érzem, mások is így gondolkodnak rólam. Általában szeretnek, és befogadnak, de vannak ilyen…limitations…korlátok, amikről tudják, hogy nem teljesen angol vagyok. Ők is tudják, én is tudom, de nem beszélünk ezekről nyíltan.
Minek tartja magát? Angliai magyarnak, magyarnak, aki Angliában él, angolnak, britnek? Annyi megfogalmazás és megközelítés van…
Politikailag britnek. Nem vagyok magyar állampolgár, de lehet, majd felveszem a magyar állampolgárságot, megvan hozzá minden dokumentumom, ami kell. Most 76 éves vagyok, 68 éve élek itt. 1984-ben mentem haza először, akkor már három könyvem megjelent angolul. Akkor senki sem mondta, hogy ez egy magyar költő, aki Angliában lakik… Én Magyarországon születtem, magyar volt az első nyelvem, a szüleim magyarok voltak. De tudja, ez egy nehéz kérdés. Olyan ez, mint ha azt kérdezné valaki, hogy maga jóképűnek tartja-e magát? Nem nekem kell eldönteni… Az egyik ember ezt gondolja, a másik meg azt. Így van ez ezzel a kérdéssel is.
Hogyan látja a választott, vagy inkább kapott hazáját? Az Egyesült Királyságban a bevándorlás, a bevándorlók kérdése különösen kényes és aktuális manapság.
A szüleim nagyon hálásak voltak, hogy ide jöhettek. Eredetileg Ausztráliába akartak menni, de nem lehetett. Én talán jobban szeretem ezt az országot, mint sok angol. Egy anglofil félig külföldi vagyok. Nem értettem egyet a Brexittel, ellene voltam, és most is azt csinálnám. Én kedvesnek és melegszívűnek találom a legtöbb angolt, akivel találkoztam. Azt lehet érezni, hogy ez az ország egyszer egy nagy birodalom volt, és az fáj nekünk, hogy már nem az. De nem beszélünk erről nagyon, itt nem szoktunk ilyen dolgokról sokat beszélni. De a helyzet nehéz. A bevándorlásról is nehéz beszélnem, mert mi is bevándorlók voltunk. Én sokszor írtam, vagy beszéltem a menekültekről, persze tudom, hogy a bevándorlási helyzet nagyon bonyolult és nagyon sokféle ember jön ide. De azt nagyon sajnálom, hogy nem vagyunk Európa része.
Az államok változnak, mindenütt van bevándorlás, és mindenütt van kivándorlás. Nem lehet minden országot bezárni, és azt mondani, hogy itt csak mi vagyunk. Persze, hogy vannak problémák (innen angolra vált) a szabad bevándorlással. Látom az ezzel kapcsolatos problémákat. Én, amennyire ez csak lehetséges, az emberséges és tisztességes megközelítés híve vagyok, ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy beszéljünk egyenesen és tisztességesen erről a kérdésről. De mindig a nagylelkűség oldaláról igyekszem ezt nézni. A multikulturalizmus egy nagyon nehéz kérdése az elmúlt 25-30 évnek, ami az egyik oldalról egy hatalmas siker, a másik oldalon pedig ez okoz számos problémát. Mindenki tudja ezt, a munkáspárti miniszterek is sokat beszéltek erről már, ebben nincsen semmi újdonság. Egy lassú, nemzetközi krízis van kialakulóban, de én nagyon ellene vagyok a migráció ellenes retorikának. A költészettel ez ellen, nyíltan semmit sem tudunk tenni, annak ellenére, hogy amit az emberek mondanak, éreznek, az beépül a költészetbe, mert nem vághatjuk el magunkat a külvilágtól, amikor írunk. De én nem vagyok politizáló szerző, a költészet ennél sokkal bonyolultabb. Nem hiszek abban, hogy politikai kiáltványokat kellene írnom.
*(Forrás: Nielsen Közönségmérés, közönségarány, LIVE adat, teljes népesség, teljes napon, 2024. első negyedév alapján, hírcsatornák: ATV, HÍR TV, M1)