Gera: nemigen foglalkozom azzal, hogy ki mit mond rólam

Gera Zoltán, magyar válogatott egykori labdarúgója a Heteknek adott interjújában úgy fogalmazott, a visszavonulása után nem volt számára egyértelmű, hogy biztosan edző lesz, hanem úgy volt vele, hogy meglátja, van–e hozzá érzéke, szereti-e, bírja-e az edzői stresszt. Nagyon hálás azért, hogy az első időszakban Sergii Rebrov, majd Marco Rossi mellett is dolgozhatott, viszont így utólag az U21-es válogatott esetében azt mondja: lehet, hogy egy kicsit türelmesebbnek kellett volna lennie.

Gera kiemelte azt is, hogy a pályafutása során sok nagyon jó edzővel tudott együtt dolgozni, akiktől rengeteget tanult. A magyar mentorai (Garami József, Róth Antal, Gellei Imre) mellett példaként említette a West Bromwich Albion egykori trénerét, Tony Mowbrayt, illetve Roy Hodgsont – akitől „a játékintelligenciát, a szervezettséget, az úriemberséget és a játékosokkal való kapcsolatot” leste el. Az angliai továbbképzések kapcsán többször is felmerült benne, hogy talán ott kellett volna maradnia edzőnek, mert többször is hívták és a mai napig rendkívüli módon tisztelik, becsülik – de nem bánja, hogy folytatta a futballt, mert máskülönben a 2016-os Európa-bajnokságot is ki kellett volna hagynia.

Ettől függetlenül szerinte vannak az angol futballkultúrának olyan elemei, amelyeket jó volna részben behozni a magyar futballba is: például a pozitív mentalitást, a tiszteletet, a pozitív visszajelzést, a futball egyszerűségét, tisztaságát, őszinteségét. Gera hozzátette, tisztában van azzal, hogy két különböző kultúráról beszélünk, így mindent nem lehet átemelni. Abban viszont nem hisz, hogy a szakmaiság együtt járna azzal, hogy egy edzőnek kiabálnia kell. Hodgsont hozta fel példának, aki egy rendkívül gyatra félidő után is tudta őket nyugodt módon bátorítani, majd egy jobb játék után pedig kikelni, hogy egy kicsit ráijesszen a játékosokra, mikor mire volt szükség. Rebrovra is úgy emlékezik, hogy nem volt egy ordibálós edző, mégis mindenki tisztelte, mert értett a futballhoz.

„A kritikát akárkitől nem fogadom el, nemigen foglalkozom azzal, hogy ki mit mond rólam. Önkritikus voltam mindig is. Tudtam, hogy mi az, amit jól vagy rosszul csinálok” – fogalmazott Gera azzal kapcsolatban, hogy nagy körülötte a médiafigyelem, és gyakran kommentálják minden edzői lépését. Ő úgy véli, mindent, amit csinál, teljes erőbedobással és szívből csinálja – az edzősködést is ugyanúgy, mint amikor játékos volt. A kecskeméti környezettel kapcsolatban azt mondta, „nagyon jó közegbe csöppentem bele, támogató légkör, támogató emberek vesznek körül, az ember így szeret is dolgozni.” Hozzátette, azzal tisztában van, hogy nem a legkönnyebb utat választotta, de nagyon-nagyon sokat profitált az elmúlt évekből, és meg van győződve róla, hogy a legjobb még előtte van. „Amit csinálok, azt lelkesen és nagy örömmel teszem, jól érzem magam a bőrömben, jó helyen vagyok. Lehet, hogy most egy nagyon nehéz kihívást vállaltam el, de mindig is szerettem a kihívásokat” – zárta gondolatait Gera Zoltán, a Kecskeméti TE vezetőedzője.