Vidnyánszky a zsidó színházi képzést a kultúrák találkozásának és egyedülálló színházi irány megvalósításának nevezte. Nemzetiségi, felekezeti hozzátartozástól függetlenül lehet jelentkezni, hangsúlyozta. Mint mondta, a képzés előzményei évek óta formálódnak, és olyan példák szolgáltak mintaként, mint a Beregszászi Színház vagy a kijevi magyar színházi képzés. Vidnyánszky szerint a képzés célja egy olyan csapat kialakítása, amely különleges színházi élményt kínál.
Ezzel kapcsolatban azt is elmondta, hogy „a héber nyelvű specializáció kicsit félreérthető volt, de sok segítő szándék övezte a gondolatot”. A felvételi folyamatokkal kapcsolatos kritikákra Vidnyánszky úgy reagált, hogy a képzés résztvevőitől egyfajta elköteleződést várnak. A képzés Tel-Avivban, New Yorkban és Bukarestben is kínál majd lehetőségeket, ami „egy kiváltságos helyzet”.
A beszélgetés során a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ügyében felmerült kritikákról is szó esett. Borgula András felvetésével kapcsolatban – miszerint őt, mint a zsidó színházi közegben jártas szakembert, nem kérdezték meg – Vidnyánszky úgy reagált, hogy a kezdeményezés egyik kulcsszereplője, Réczei Tamás beszélt vele.
Azzal kapcsolatban, hogy Szinetár Miklós előbb belement, hogy részt vesz a képzésben, majd amikor szembesült a kritikákkal, kiszállt, Vidnyánszky úgy fogalmazott:
„Ha nem szállt volna ki, én kértem volna, hogy szálljon ki. Az ő korában már nem kell ezekbe a pofozkodásokba beleállni. Én 25 éve csinálom, valószínűleg edzettebb vagyok, nem kell neki ez”.
A színház egy veszélyes üzem
A beszélgetés továbbá a Nemzeti Színházban történt balesetre is kitért, amelyben Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia megsérültek. Vidnyánszky elmondta, hogy az eset kapcsán peren kívül sikerült megállapodniuk a színészekkel, ám belső vizsgálat nem állapított meg egyértelmű személyes felelősséget, és a rendőrségi nyomozás még folyamatban van, őt magát nem kérdezték meg. A főigazgató kijelentette: „A színház egy veszélyes üzem,” hozzátéve, hogy a balesetek sajnos nem ritkák sem itthon, sem külföldön. Arra is válaszolt, hogy hogyan alakult a két megsérült színésszel való kapcsolata a baleset óta:
– Beszélt is velük mostanában?
– Nem.
– Az önök kapcsolata hogyan alakult?
– Én úgy gondolom, hogy el kell telni egy kis időnek ahhoz, hogy letudjunk (…) Én örülök, hogy túl vagyunk ezen, hogy megegyeztünk, nagyon-nagyon örülök ennek, és annak is nagyon örülök, hogy szerepeik vannak, hogy játszanak. Ezt tudom mondani. Valószínűleg el kell telni egy kis időnek.
– Se lelkileg, se fizikailag nincsenek túl rajta. Ezt nyilatkozzák.
– Én se vagyok túl rajta.
– Milyen értelemben?
– Az, hogy ott van bennem. Az én 30 éves pályafutásomban sérülések voltak, több is volt, de ilyen szintű, ilyen nagyságrendű, vagy ilyen komoly nem volt soha.
„Olyasmire készülhet a közönség, amit még nem látott”
Az új produkciók között Vidnyánszky kiemelte Jan Fabre „Vér Vagyok” című koprodukcióját, amely különleges nemzetközi színházi élményt kínál a magyar közönség számára. Mint mondta, „olyasmire, amit még nem látott” készülhetnek a nézők. Az előadásra belga, olasz és francia színészek érkeznek, akik Bozsik Yvette társulatával és a Nemzeti Színház színészeivel közösen dolgoznak. Vidnyánszky Fabre munkáját egy „katartikus, eufórikus élményként” jellemezte, hozzátéve, hogy az előadás nem mindennapi logisztikai feladatokat is jelent.
A főigazgató szerint a Nemzeti Színház a különböző stílusok és műfajok ötvözésével egy színes repertoárt kínál, és a közönség érdeklődése magas, amelyet a telt házas előadások és külföldi turnék igazolnak. Vidnyánszky hozzátette, hogy a társulat erős, és az új előadásokkal folyamatosan gazdagítják a színház kínálatát.
A beszélgetés végén Vidnyánszky hangsúlyozta, hogy „a színház a szíven keresztül kell, hogy hasson a nézőre”, nem pedig az agyon keresztül. Ezért bízik benne, hogy a Fabre-féle előadások különleges élményt jelentenek majd, és a Nemzeti Színház továbbra is meghatározó szereplője lesz a magyar kulturális életnek.