A 2018 és 2024 közötti időszakban a lakosság az áremelkedést a KSH által közölt inflációs adatoknál jóval magasabbnak érzékelte. Míg 2021 előtt az emberek átlagosan 4-5-szörösére becsülték a hivatalos inflációs adatokat, 2022 és 2023 során ez a különbség csökkent, így a lakosság reálisabbnak érzékelte a valós helyzetet.
Azonban 2024-re az érzékelt infláció újra drasztikusan, a hivatalos adat több mint hétszeresére emelkedett: míg a KSH adatai 4% körüli inflációról számoltak be, a lakosság ezt 20–30%-ra becsülte.
Ez az eltérés hatással van a jövőre vonatkozó inflációs várakozásokra is. Az elmúlt hat évben az emberek által érzékelt múltbéli infláció és a jövőre várt infláció között körülbelül 2,4%-os különbség mutatkozott. Ez az eltérés, bár nem kiemelkedő, összhangban áll a nemzetközi inflációs várakozások elméleteivel, hiszen a fogyasztók a tapasztalt árnövekedés alapján próbálják megbecsülni a jövőt.
A fogyasztói kosár szerkezete, az infláció érzékelése, valamint a társadalmi csoportok között tapasztalható különbségek számos tényezőre vezethetők vissza. Az alapvető élelmiszerek és létfontosságú szolgáltatások drasztikus áremelkedése különösen érinti az alacsonyabb jövedelmű csoportokat, mint például a kevésbé iskolázottakat, a nyugdíjasokat és a fiatalokat. Ezek az emberek jövedelmük nagy részét az alapvető szükségletek kielégítésére fordítják, melyek áremelkedését élesen érzékelik. Az alacsonyabb jövedelműek egyre nagyobb arányban kerülnek be a felmérésbe is, hiszen ők jobban ki vannak téve az infláció közvetlen hatásainak.
A nemek és korosztályok közötti inflációs várakozások különbségei
A GKI elemzése szerint a nők jellemzően 15%-kal magasabb inflációt várnak, mint a férfiak. Ennek oka a háztartási kiadások szerkezeti különbségeiben rejlik. A nők általában gyakrabban vásárolnak élelmiszert, és ezáltal fokozottan ki vannak téve a napi kiadások áremelkedésének. Az inflációs hatásokat ők élesebben érzékelik, mint a férfiak, akik ritkábban vásárolnak nagyobb értékű termékeket, melyek árváltozásai kevésbé feltűnőek számukra.
Az inflációs várakozásokat az iskolai végzettség is befolyásolja: minél magasabb valakinek a végzettsége, annál alacsonyabb inflációs szintet érzékel. Ugyanakkor ezek a csoportok is a KSH által közölt adatok többszörösére becsülik a tényleges áremelkedést.
Az érzékelt és mért infláció közötti különbségek hátterében számos módszertani tényező is áll. A statisztikai hivatalok az összehasonlíthatóság érdekében ugyanazokat a termékeket és szolgáltatásokat veszik figyelembe, míg a lakosság fogyasztói kosara folyamatosan változik. További probléma, hogy a KSH egyes, jellemzően államilag szabályozott árú termékek esetében árcsökkenést mutat ki (mint például az áram vagy a földgáz), miközben a lakosság valós áremelkedést érzékel ezekben az esetekben is.
A lakosság számára a hivatalos, 4% alatti inflációs adat kevésbé meggyőző. Az átlagbér 13,1%-os emelkedése ellenére a reálkeresetek csökkenő tendenciát mutatnak, mivel az emberek az elmúlt évben 24,5%-os áremelkedést érzékeltek, és a következő évre is 21%-os drágulást várnak. Ennek következtében az idei béremelkedés ellenére sokan a reáljövedelmük csökkenését érzékelik.
Összegzés
A GKI elemzése alapján a lakosság inflációs várakozásai és az érzékelt áremelkedés messze meghaladják a hivatalos inflációs adatokat. Ez az eltérés több társadalmi és módszertani tényezőből fakad. Bár a hivatalos statisztikák szerint az infláció jelentősen lassult, a lakosság körében a magasabb árérzékelés miatt még mindig élénk az inflációs hatás érzete, ami továbbra is meghatározza a háztartások kiadásait és pénzügyi döntéseit.