Hónapokat is veszíthetnek betegek, mire megfelelő kezeléshez jutnak, akik az állami és a magánegészségügy között próbálnak váltani a kezelésük egy szakaszán. Mióta a kormány – részben a hálapénz kivezetése miatt – megkezdte az állami és magánellátás szigorú szétválasztását, az új szabályozás következtében megszakadtak orvosszakmailag logikus együttműködések is, melyek épp a betegek érdekét szolgálták.
Az orvosi kamara korábbi elnöke, Kincses Gyula először a Della podcastban beszélt arról, egymásnak beutalót csak az állami ellátásban adhatnak ki az orvosok a betegekről. Például egy rákos daganattal rendelkező betegnek is a háziorvosától kell kezdenie a betegútját. Még akkor is, ha már van diagnózisa egy magánintézménytől.
„Tehát nem lehet azt, hogy valaki azt írja magánellátásban, hogy én a betegemet kivizsgáltam, ilyen és ilyen betegsége, ilyen és ilyen elhelyezkedésű daganata van, és kérem a tisztelt onkológiát, hogy a kezelést végezze el. Hanem ezzel el kell kezdeni elölről az egész folyamatot” – magyarázta Kincses.
A magánpraxissal is rendelkező Lantos István tapasztalata szerint nem átjárható a rendszer, ezért kétszeresen keletkeznek költségek is, egyszer a beteg, egyszer az állam számára.
„Az andrológiai rendelés kapcsán nagyon sok meddő házaspárral találkozom. Ott például sokszor látom azt, hogy a magánellátásban szerzett lelet alapján az államosított meddőségi ellátási centrumok nem látják el, hanem minden vizsgálatot újra meg kell ismételni” – ismertette a háziorvos.
A leleteit minden beteg megkapja, illetve egy online rendszerbe, az EESZT-be is feltöltik, az ilyen diagnosztikai eredményeket sok orvos elfogadja. Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász szerint, a szabályozás bizonytalanságot szül, nem világos, mi a jogszerű eljárás.
„Ezek a betegutak sokszor felborultak, és a betegek sokszor céltalanul bolyonganak a rendszerben, és ebben sokszor az orvosok sem tudnak nagyon segíteni, mert ők sem ismerik a változott körülményeket” – fogalmazott Rékassy Balázs.
A közgazdász szerint az állami rendszer hasonló bizonytalanságai miatt a betegek, ha lehetséges, ugyancsak a magánellátásban próbálnak segítséghez jutni, azonban ez csak növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, mert annak költségeit nem engedheti meg magának mindenki. A végül duplán elvégzett vizsgálatokat a magánegészségügyben a beteg fizeti ki újra. Hogy az állami ellátásban megismételt vizsgálat mennyi felesleges pluszkiadást jelent az egészségügyi költségvetésnek, arra nincs pontos adat.
Kerestük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt, azonban adásunkig nem válaszoltak.