Csaba László szerint az elhangzó ígéretek és a tényleges helyzet között „szakadék” van, amely egyre nyilvánvalóbbá válik. A kormányzati célkitűzések között szereplő 3–6%-os gazdasági növekedési tervet sokan irreálisnak tartják. „A dolgok természete az, hogy inkább az ember arra gondol, hogy jobb kabátot vinni, mint nem, és ugyanígy a növekedés tekintetében a 6 százalék marad meg mindenkinek az agyában. Ennek az esélye valóban nem állt fenn korábban sem” – mondta a közgazdász, hozzátéve, hogy ez az elvárás sokkal inkább retorikai eszköz, mint megvalósítható cél.
A 0,7%-os visszaesés Csaba László szerint technikai recesszióra utal, még ha a magyar gazdaság dinamikája más is, mint az amerikaié, amelynek számítási alapjaira gyakran hivatkoznak. „A magyar gazdaság lassú, nehézkes, lassabban megy le és föl is” – tette hozzá. A problémát tovább mélyíti, hogy a beruházások szintje, legyen az állami vagy magánszektor által finanszírozott, jelentősen visszaesett. A magyar háztartások fogyasztása és megtakarítása nem nőtt olyan mértékben, ami segíthetne a gazdasági növekedés fenntartásában.
A forint árfolyamának gyengülése szintén a bizalom hiányára utal, amely Csaba László szerint nem külső okok következménye: „Amikor egy gazdasággal kapcsolatban a bizalom megrendül, és nem azért, mert mondjuk külföldön hír jött, hanem belső tényezők miatt, annak elkerülhetetlen következménye a forint gyengülése” – mondta a professzor. A 400 forintos „lélektani határ” áttörése is azt mutatja, hogy a gazdasági szereplők már nem bíznak a kormány gazdaságpolitikájában.
Csaba László szerint a kormány költséges, ám hosszú távon káros gazdasági intézkedései nem jelentenek valódi megoldást. Véleménye szerint „ez az eset, amikor valaki úgy dönt, hogy inkább bevesz egy whiskyt, mint elmegy a fogorvoshoz” – utalva arra, hogy a hitelfelvételek és rövid távú intézkedések nem pótolják a szükséges strukturális reformokat.