Demszky Gábor húsz évig volt Budapest főpolgármestere, de jelenleg Horvátországban él. A közösségi oldalán rendre közöl verseket, amelyek közül párat ő írt. Ezekhez olykor expolitikushoz képest elég merész, „túlfűtött” képeket közöl.
A mai gondolatait ebben a versben testesültek meg, amelyet a mitológiában a szerelem istennőjének tartott Vénuszról írt vers fejez ki :
A nap felkelt,
borúra derű,
Vénusz született,
egy nappal előbb,
holnapra saccolták,
ám így talán,
hamarost, ha elég
és bátor leszek,
Thomasszal úszhatok,
partmentén, horgászok
ólma és zsinórja előtt,
nem bánnám, ám a parton
MD macskái már ma,
kérnek, s kapnak halat,
mi jó falat, enni,
mert jár, ami jár,
nekik is, így, korán.
A vershez ezt a képet rakta be illusztrációnak. Korábban volt egy egy visszafogottabb köre. Igaz ebben a versben is egy hölgy játsza a kulcsszerepet: És bár a a szám száraz, a tagjaim a sokórás úton elgèmberedtek, tejpuha fátyolban lebegek, ám boldogitó emlékezetembe idézni Maia rejtőzködő szépségét, fürge mozgását, gyengéd
pillantását, lelkének jóságát.
Itt pedig egy újabb szerelmes vers, felhevült képpel ábrázolva, melyhez Rodin Az örök bálvány című, szexuálisan erősen túlfűtött művének egy modern verzióját társította. Íme a vers:
Három évbe telt,
Míg rátaláltam.
Nem kell màs,
nem kutatok tovább.
Egyetlen, kit szeretve,
ölelni tudok.