Minden magyar köszönettel tartozik, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége elkötelezett hűséggel tartja életben az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét – erről beszélt Schmidt Mária a Pofosz mai, az ‘56-os forradalom évfordulója előtti ünnepi rendezvényén.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója, Széchenyi-díjas történész közös kiváltságunknak nevezte, hogy “van mire, és kikre emlékezni”, emlékeztetni, mert ezek a történelmi események – mint az ‘56-os forradom is – “nem a múlt tartozékai”, “ez tartást, közös büszkeséget és az ezekből merített erőt jelentik a számunkra”.
1956 üzenete “az a feltétlen szabadságvágy, ami nem ismer gátat, nem tűr akadályokat” – jelentette ki, kiemelve beszédében: az ‘56-os forradalom és szabadságharc újra megerősítette, hogy a magyar emberek nem tudnak a szabadság nélkül élni, “amikor már fulladoznak, ásót-kapát, puskát, kalasnyikovot vagy Molotov-koktélt ragadnak és legyen bármekkora fölényben is az ellen, a megszálló, a zsarnok, akár az életük árán is harcolnak ellenük”.
Mi magyarok soha nem voltunk senkinek a gyarmata, gyarmattartók sem voltunk, minket nem lehetett soha megvásárolni, minket csak harcban lehetett legyőzni – hangoztatta Schmidt Mária, hozzátéve: mi a megszálláskor is szabadnak éreztünk magunkat, “és mindig fellázadtunk azok ellen, akik szolgaságba akartak taszítani bennünket”.
Szabadság és a vele járó függetlenség nélkül nem tudunk létezni, ezért lázadtunk annyiszor – soha nem az anyagiakért, hanem az önrendelkezési jogunk miatt – ezért a mi harcaink szabadságharcok – jelentette ki, sorolva a szabadságharcosokat, Rákóczit, Vak Bottyánt, Esze Tamást, Petőfit és Kossuthot, az aradi tábornokokat, Nagy Imrét, Wittner Máriát, a pesti srácokat és lányokat.
“1956 lényege: semmi nincs, ha nem vagyunk szabadok” – jelentette ki Schmidt Mária.
Megköszönte…
Az 1956 szabadságharc résztvevőinek a száma napról-napra csökken, “ezért a Pofosz munkája pótolhatatlan” – mondott köszönetet a jelenlévőknek. Ők tartják életben 1956 szellemiségét, őrzik az üzenetét, eleven tanúságtevői annak, hogy 1956 október 23-án népünk felkelt az idegen uralom és a ránk kényszerített emberellenes rendszer ellen.
Egy szuperhatalom ellen harcoltak – a “magyar” szó a bátorság szinonimája.
Összesűrűsödött az idő addigra, a magyaroknak elege lett az idegen megszállásból, a kommunista terrorból, azokban az őszi napokban mindenki egyet akart: szabadságot és nemzeti függetlenséget, lerázni a szovjet igát: nem számított, hogy egy szuperhatalommal kellett megharcolni ezért – fogalmazott Schmidt Mária – “mert hazánk megmaradása forgott kockán, mert a szovjet megszállás, a Vörös Hadsereg jelenléte, a kommunista rendszer a létünkben fenyegetett bennünket”.
Az totális diktatúra ellen az egész ország fellázadt: tűrhetetlen volt az elnyomás, elviselhetetlen volt a terror, “fojtogatott minket a szabadság hiánya”, a nemzet megmaradása volt a tét, egy nemzet önbecsülése, a magyar nemzet sorsa forgott kockán.
„Nem lehetett többé kalkulálni, latolgatni, nem számított a túlerő sem, mert nem lehetett többé realistának lenni. Az a biztos pusztuláshoz, az önfeladáshoz vezetett volna. Magyarország élni akart, harcba kellett”
– jelentette ki Schmidt Mária, hangsúlyozva: fegyvert kellett ragadni és harcba kellett szállni “a félelmetes Szovjetunióval”.
Nemzetté vált a nép, egyet akart, független szabad Magyarországot. A magyarság a legjobb arcát mutatta meg a világnak, a magyar szó a bátorság, a szabadságszeretet, a nemzeti összefogás, a hősiesség szinonimája – idézte fel.
A harcunk szűk két hetet élt az ‘56-os forradalom és szabadságharc, a túlerő leverte”, de a hatása mégis felbecsülhetetlen, és a szabad világ is megértette: a kommunizmus megreformálhatatlan és céljai elérése érdekében semmi erőszaktól nem riad vissza. A pesti srácok pedig bebizonyították, senki sem tul fiatal ahhoz, hogy bátor legyen, és hogy áldozatot hozzon hazájáért – fogalmazott.
Egyértelműen fogalmazok: Nem dőlünk be a baloldal “aggodalmának”
Nem lenne tisztességes, ha nem beszélne arról, ami az elmúlt hetekben az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetével és értelmezésével kapcsolatban szóba került.
Egyértelműen és tisztán fogalmaz – mondta Schmidt Mária – “amikor a baloldal, a liberális politikusok, közszereplők, újságírók 1956 emléke és becsülete miatt aggódnak”, “akkor nem dőlünk be nekik”:
“A magyar baloldal soha nem érezte magáénak 1956-ot”. Aggódásuk ezért a báránybőrbe bújt farkas aggodalma azon, hogy vajon be tudja-e csempészni a lábát a kecskegidák házába. Az ő eredetmítoszuk ugyanis 1956 tagadásából sarjadt” – jelentette ki.
Schmidt Mária arra emlékeztetett, hogy a forradalom leverése után a levert vöröscsillagokat visszahelyezték a középületekre. Aztán a diktatúra által a forradalom miatt fizettetett súlyos árat sorolta, a kivégzett honfitársainkat, a hősöket, az internáltakat, a külföldre menekülteket, és arra is emlékeztetett: 1956 életben maradt hősei rendőri reggeli zaklatásoknak voltak kitéve, másodosztályú, megtűrt személyek lettek.
A Nyugat nem segített, csak harcra buzdított
A Nyugat nem segített, csak harcra buzdított, de a felismerés, hogy elsősorban önmagunkban bízhatunk, meg is erősített bennünket – hangoztatta.
A veszteségről azt mondta: a levert forradalom és a brutális megtorlás olyan tragédia, mely mély csöndet borított évtizedekre az országunkra. A kegyetlen megtorlás évei konok hallgatásra ítélték Magyarországot. Egy barátja az ‘56-os élményéről azt mondta, az olyan volt, mint egy “szeretetkitörés”. De nem felejtették el az október 23-ai napot, “azt a közös akaratot”, mely egybeforrasztotta a nemzetet, az összeakaszkodott emberek arcát, akik a nemzeti önrendelkezésért küzdöttek – hangoztatta Schmidt Mária hangsúlyozva: nem felejtettük el a tettesek nevét sem, “nem felejtettünk semmit és nem is bocsátunk meg”.
“A lyukas zászló meggyalázása!”
A hallgatásra kényszerítettek adtak reményt, hogy eljön majd az idő, “amikor valamelyik nemzedék felemeli majd a fejét, ünneplőbe öltözteti majd a lelkét, felölti ünneplő ruháját, eltemeti a temetetleneket, fejet hajt az áldozatok előtt, és köszönetet mond a hősöknek. Akkor elég lesz az igazság egyetlen szava, és szétporlad a kádári rendszer hazugsága, a kényszerből és mézesmadzagból tákolt építménye” – fogalmazott Schmidt Mária, úgy folytatva: “ez a nap 1989 június 16-án érkezett el”. (Ez Nagy Imre temetésre a Hősök terén, ahol Orbán Viktor mondta el emlékezetes beszédét.)
“Amikor tehát a birodalompártiak az ‘56-os lyukas zászlóról beszélnek, annak kisajátítására tesznek kísérletet, azt valójában azért teszik, hogy függetlenségünk, szuverenitásunk kiárusításával, feladásával újra meggyalázhassák azt a lyukas zászlót, ami felmutatta azt a sebet, amit az idegen megszállás és a kommunista diktatúra a nemzetünk szívén ejtett”
– hangoztatta Schmidt Mária, minden valószínűség szerint a Tiszára, Magyar Péterékre utalva, akik mint mondták, Orbán Balázs nagy politikai vihart kavart mondatai után határoztak arról, hogy a lyukas zászlóval vonulnak fel az ‘56-os forradalom évfordulóján. Orbán Viktor miniszterelnök hibának nevezte politikai igazgatója félreérthető mondatait, de utána Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közölte: lezártnak tekintik az ügyet.
Az Európai Unió tisztségviselői “ne vegyék a szájukra ‘56-ot!”
A Terror Háza Múzeum főigazgatója a azokat a nyugat-európai politikusokat is ostorozta beszédében – köztük az Európai Unió tisztségviselőit – “akik hazug párhuzamot vonnak 1956 és a borzalmas és pusztító orosz-ukrán háború között. Mint mondta:
“Emlékeztessük őket arra, hogy az ő szabadságuk egy része is 1956-ból fakad, abból a reményből, amit a magyar forradalmárok keltettek életre arról, hogy a világkommunizmus legyőzhető”. Ne vegyék tehát a szájukra 1956-ot, mert nem tanulták meg a leckét!”
Ezzel pedig egyértelműen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének a mondataira célzott, aki Strasbourgban – amikor Orbán Viktor az EP-ben bemutatta a magyar EU-elnökségi programot – azt(immár másodszor) vont párhuzamot ‘56 és az ukránok küzdelme, harca között. Orbán Viktor a strasbourgi vitában kijelentette von der Leyennek: „minden analóg és összehasonlítás a magyar 56-os szabadságharcosokat veti össze Ukrajnával, tévedés és meggyalázása a magyar szabadságharcosok emlékének”.
Most a Pofosz-renezvényen Schmidt Mária úgy fogalmazott az uniós tisztségviselőknek címezve szavait: nem tanulták meg ‘56 leckéjét. “Ha felfogták volna, akkor mem hagyták volna magukat a kommunista ígéretektől elszédíteni. Mára ugyanis a nyugati világ értelmiségi körei marxistákká, kommunistákká váltak” – jelentette ki, hozzátéve: köreikben kommunistának lenni nem ciki, sőt büszkén vállalják.
“Minket pedig, akiktől a kommunisták félszáz évet raboltak el – és a saját bőrünkön tapasztaltuk meg a kommunizmus hideg valóságát -, taszít a tudatlanságuk, a provokatív valóságtagadásuk” – hangoztatta Schmidt Mária.
Végül Schmidt Mária Kossuth Lajos szavait idézte az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról: “Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg az elnyomást, de akadályoztuk” … és ha egyszer a történelmünkért megírják, annyit elmondhatnak rólunk: ellenálltunk”.
1956 hősei ennél sokkal többet tettek! Hősöknek kijáró tisztelettel, hálás köszönettel tartozunk nekik – zárta a beszédét a Pofosz ünnepi rendezvényén Schmidt Mária.
Első kézből, közvetlenül az ATV-től szeretné megtudni a legújabb fejleményeket a legnézettebb hírcsatornáról*? Iratkozzon fel hírlevelünkre!
*(Forrás: Nielsen Közönségmérés, közönségarány, LIVE adat, teljes népesség, teljes napon, 2024. első negyedév alapján, hírcsatornák: ATV, HÍR TV, M1)