“Nem véletlen, hogy a 13 tábornokot Aradon, Batthyány Lajost, az első felelős miniszterelnököt pedig Pesten pont október 6-án végezték ki, ugyanis egy évvel korábban, 1848 október 6-án tört ki az az újabb bécsi forradalom, mely átmenetileg megakadályozta, hogy a császári seregek a forradalmi Magyarország ellen indulhassanak. Erre csak azután kerülhetett sor, hogy súlyos harcok árán, október 31-én leverték a demokratikus erőket Bécsben” – írja közleményében Kunhalmi Ágnes.
Az országgyűlési képviselő szerint “ma az 1848-asokkal ellentétben, akik a múltba fordulás helyett a jövőt állították középpontba, most a múlt számos elemének megőrzése és visszaállítása a hatalmi politika egyik alapvető célja. Mondhatni, amíg az 1848-as forradalom és az 1989-90-es rendszerváltás a haladás és fejlődés jegyében zajlott, addig 2010-ben múltba forduló, restaurációs rendszerváltás ment végbe.”
“1848-49 egyik legnagyobb vívmánya az volt, hogy nem látott ellentétet nemzet és haladás között, hanem szorosan összekapcsolta a kettőt, nem úgy, mint a mostani hatalmi politika. A népnek a nemzetbe történő beemelésével világossá tette, hogy a nemzet fejlődése, a modern polgári nemzet megteremtése és a társadalmi haladás csak együtt képzelhető el. Nem úgy, mint ma. Bár a kormány részéről sokan ma is szeretnek hivatkozni 1848-49-re, de ennek csak a nemzeti oldalát emelik ki, elfelejtve azt, hogy micsoda jelentős progresszió volt az, hogy akkor szakítottak több évszázados társadalmi tradíciókkal, mint a jogilag csaknem 500 éve fennálló jobbágysággal, valamint az addig legerőteljesebben védett nemesi előjoggal, a nemesi adómentességgel, vagyis a feudalizmus alapjaival, melyek gátolták a társadalmi és nemzeti haladást” – írja.
“Hiába akarja Orbán Viktor a múltat visszahozni, az Európai Uniót is egy korábbi, közös értékek nélküli, pusztán nemezátállamok laza szövetségévé visszaállítani, a fejlődést nem lehet megállítani és ez Magyarországnak sem érdeke” – fogalmaz.
Az MSZP így ír : “ Fontos, hogy eszünkbe jusson, 1849. október 6-án olyan férfiak adták életüket a magyar függetlenségért és szabadságért, akik közül többen csak felnőttként tanultak meg magyarul beszélni, vagy egyáltalán nem is beszélték nyelvünket. Ennek ellenére kétség nem férhet ahhoz, szívük és lelkük magyar volt, magyar hősként haltak meg, mártírhaláluk előtt pedig több mint másfél évszázad múltán is őszinte tisztelettel hajt fejet minden magyar ember.”