Magyar Péter és Orbán Balázs egy tévévitán kapott össze. „Egy ilyen, valódi veszélyhelyzetben a felelős politikusok az ország védelmét szervezik és abban aktívan is részt vesznek. Ilyenkor nem a propagandaadótokon kell okoskodni, hanem meg kell fogni a lapátnyél (és a munka) végét – írta a közösségi felületén Magyar Péter arra, hogy vitára hívták a köztévébe, ahol Orbán Balázzsal ülhetett volna egy asztalhoz. A Tisza Párt elnöke hozzátette, hogy ha Orbán Balázs ragaszkodik „a nyakkendős, öltönyös eszmecseréhez a propaganda stúdiójában”, akkor várja meg az árvíz levonultát.
Orbán Balázs ugyancsak a Facebookon reagált a vita elmaradására. Mint írta:
Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálattal értesültem róla, hogy az Öntől immár megszokott faragatlan stílusban tette nyilvánvalóvá, hogy nem találkozunk egy vita erejéig csütörtök este (…) hónapok óta nyomasztja Magyarország politika iránt érdeklődő közvéleményét azzal, hogy Önnel senki nem vitázik, és nem hívják a köztelevízióba. Ezek után pedig, amikor teret és felületet kapna, angolnákat meghazudtoló módon igyekszik kibújni a vita alól. Sebaj, én megvárom.
Korábban – és erről az atv.hu írt is – Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke használt egy fura hasonlatot Magyar Péterre, a Tisza Párt vezetőjére.. A Hír Tv Bayer Show című műsorában kifejtette, úgy volt vele: „amikor a Hajdú-Bihari Napló április 1-jén megírta, hogy a csónakázó tóba, Nagyerdőn kék bálnát hoznak. Akkor sok ezer ember kiment, és várta a kék bálnát. Tehát az emberek kíváncsiak: jön a Magyar Péter, meg kell nézni. Olyan, mint a kék bálna, tudjuk, hogy van. Most ide jött a városba, kimegyünk, de azért otthon nem tartanánk, nem?
Bika és a komondor
Kósa Lajos nem először használt állatmetaforát állítása alátámasztására. Tíz éve a 24.hu-nak adott „Kósa Lajos: Viktor bika, Kövér komondor…” nagyinterjúban pozitív értelemben hasonlított politikusokat állatokhoz. Varga Mihályról azt mondta, hogy „Kutya. Agár. Magyar agár. Alkatra is stimmel. Bár nem olyan gyors, mint az angol, nem olyan szép, mint az afgán agár, tudja, a hosszú szőrű, viszont kitartó, megbízható, céltudatos, sokoldalú, nagy munkabírású. A miniszterelnökről, a Fidesz elnökéről úgy fogalmazott, hogy „Viktor igazi, a szó nemes értelmében vett szürke magyar bika, az a jó másfél tonnás, kétméteres szarvterpesztésű. Hihetetlenül stabil. Ha csak áll a pusztán, már abban olyan erő lakozik, hogy messziről látni, itt nincs apelláta. Ráadásul nyugodt, nem valami másfél éves, össze-visszaszaladgáló.”
A slusszpoén pedig az volt, hogy Kövér László is megihlette Kósát, miszerint:
„Laci pedig minden, csak nem statikus. Komondor! Igen, vérbeli komondor. Nagyon szerethető, a legnagyszerűbb magyar kutya. Elszánt, semmitől sem fél, kitartó, hűséges. Ha ő vigyázza a portát, ott senki se ki, se be. Nemes állat. És megvesztegethetetlen! Ha jól nevelték, dobhatod a cuki falatot, nem mozdul. Kutyás gazfickó legyen a talpán, aki elcsábítja.
Tigrisek, kígyók és keselyük
Magyarországon amúgy rendre előfordult, hogy politikusok, közéleti szereplők, írók és politológusok egymást állatokhoz hasonlították, mind pozitív, mind negatív kontextusban. Az ilyen hasonlatok gyakran az érzelmi hatás fokozására szolgálnak, és általában erős indulatokat váltanak ki a közönségből. Ezek a metaforák lehetnek bántók, de néha humorosak vagy találók, attól függően, hogy milyen kontextusban és milyen céllal használják őket.
Tamás Gáspár Miklós filozófus, egykori SZDSZ-es politikus egy cikkében „dögkeselyűkhöz” hasonlította a politikai elit tevékenységét. Kóka János egykoron gazdasági miniszterként az állami intézmények átalakítás során aggódók kapcsán mondta: „A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni”. Később úgy fogalmazott, hogy „Feleslegesen bántó mondat volt. Bár az állami bürokráciát most sem szeretem”. Lengyel László közíró, a Pénzügykutató Zrt. vezetője pedig Orbánt többször hasonlította tigrishez, aki észrevétlenül cserkészi be áldozatait, majd azokat villámgyorsan legyőzi. Lengyel László a DK elnökét egyszer keselyűhöz hasonlította. 2001-ben könyvet írt „Kis magyar bestiárium” címmel, amelyben az akkori politika elit prominensei az alábbi címkéket kapták: medve, kígyó, teve, tigris, róka, békés szürke ló.
Róka és oroszlán
Nem mellesleg komoly hagyománya van a politikával foglalkozók közt az állathasonlatoknak. Machiavelli az „A fejedelem” című híres művében két fontos hasonlatot használ a fejedelmek – értsd: politikai vezetők – viselkedésének elemzésére, a róka és az oroszlán hasonlatát. Machiavelli szerint egy bölcs uralkodónak mindkét állat tulajdonságait magáévá kell tennie a sikerhez. A róka képviseli a ravaszságot, képes felismerni a csapdákat és elkerülni azokat. Egy fejedelemnek okosnak kell lennie, hogy kicselezze az ellenségeit és elkerülje a veszélyeket, különösen, ha egy uralkodó szembesül intrikákkal és árulásokkal.
Az oroszlán az ellenben erőt és a félelemkeltést jelképezi. Az oroszlán ereje révén meg tudja védeni magát a farkasoktól, azaz az ellenségeitől. A fejedelemnek időnként határozottan erőt kell mutatnia, hogy megfélemlítse a potenciális ellenségeit és biztosítsa a tartós hatalmát.
Orwell híres regénye, az „Állatfarm” pedig egy allegorikus mese, amelyben az állatok különböző politikai figurákat és rendszereket képviselnek. A disznók az elnyomó vezetőket szimbolizálják, míg a többi állat a különböző társadalmi csoportokat. A ló például a megállás nélkül robotoló munkásokat.
Platón az „Állam” című művében a társadalmat különböző rétegekre osztja, és hasonlatokat használ az emberek természetének magyarázatára. Az jó vezetőket például a nemes kutyákhoz hasonlítja, akik hűségesek és védelmezik a várost. Az Államférfi című dialógusában a társadalmat egy méhkashoz hasonlítja, ahol minden egyes méhnek megvan a maga szerepe és feladata.
Gyorsan szaladó nyulak
Egy másik helyen Platón a filozófusokat – „társadalomtudósokat” – gyorsan szaladó nyulakhoz hasonlította, akik messzebbre és gyorsabban látnak, mint mások. Ez a hasonlat a filozófusok képességeit hangsúlyozza, akik mélyebben és tisztábban látják az igazságot és a valóságot, mint az átlagemberek.