“Mészáros Csaba leváltása figyelmeztetés mindazoknak, akikben felmerül, hogy szakmai integritásuk védelmében, legjobb szakmai meggyőződésüknek és tapasztalatuknak megfelelően nyilvánosan szembeszegüljenek egy mindenféle egyeztetés nélkül, átgondolatlanul meghozott szabályozással” – így látja Ranschburg Zoltán, hogy szerdán azonnali hatállyal menesztették a Madách Imre Gimnázium igazgatóját, miután ők nyilvánosan is jelezték: a gimnáziumban nem fogják begyűjtetni a diákok okostelefonjait, ahogyan azt egy új kormányrendelet, Pintér Sándor rendelete előírná.
A kormány tévedhetetlenségének védelme fontosabbnak bizonyult, mint az, hogy Magyarország egyik vezető gimnáziuma ne veszítse el igazgatóját napokkal a tanévkezdés előtt
– mondja a Republikon Intézet vezető elemzője. Tegyük hozzá: az ország 11. legerősebb gimnáziumát 24. éve vezette Mészáros Csaba.
Arra a kérdésünkre, hogy ha nincsenek a sajtóban a szalagcimek az ügyről – hogy fellázadtak a gimnáziumban a kormányrendelet ellen,akkor maradhatott volna-e Mészáros Csaba – hiszen Pintér Sándorék rendelettervezete is a “korlátozottan használható” kategóriába sorolja a mobilokat – Ranschburg Zoltán azzal válaszolt: “ismétlem, Mészáros Csaba leváltásával a Belügyminisztérium példát statuál, megmutatja, hogy jár az, aki nyilvánosan szembeszáll a kormány álláspontjával”.
A ’nyilvánosan’ kitételnek ebben az esetben különös jelentősége van, hiszen, ahogy maga Mészáros is írta Facebookon közzétett közleményében, ha nincs „médiafelhajtás”, a felfüggesztés talán be sem következik.
– mutatott rá az elemző, aki arra is felhívta a figyelmet: “a leváltott igazgató szerint a Madách már egy bő héttel korábban meghozta a döntést, miszerint nem tiltják ki a mobiltelefonokat az iskolákból, és ezzel Maruzsa államtitkárnak nem volt problémája – hiszen maga a hivatkozott rendelet is lehetőséget ad arra, hogy bizonyos esetekben oktatási céllal használni lehessen a mobilokat az iskolákban.
Időközben a Telexnek a Belügyminisztérium által megküldött válaszából kiderült: „megfelel a valóságnak, hogy Mészáros Csaba az egyeztetés alkalmával megemlítette, hogy a gimnázium honlapjára kitettek egy tájékoztatást a digitális eszközök iskolai használatáról – a tájékoztatót az államtitkárnak nem mutatta be, azt az államtitkár nem olvasta. Ebből következően az államtitkár a Madách Imre Gimnáziumban tervezett eljárásról véleményt nem alkothatott, álláspontját nem fogalmazhatta meg, általánosságban csak annyit mondott, hogy a rendelet azért kiváló, mert az a végrehajtás érdekében az igazgatóknak nagy mozgásteret biztosít”.
A tüntetéseknek szimbolikus fontossága van
“A problémát tehát az okozta, hogy a nyilvánosság számára a Madách álláspontja a kormányéval összeegyeztethetetlenként tűnt fel, a kormány pedig a helyzetet – tárgyalás, tisztázás, megoldások keresése helyett – azonnal a legdrasztikusabb, és ezzel a legdemonstratívabb eszközzel kezelte” – hangsúlyozta Ranschburg Zoltán.
Arra, hogy mi lehet a következmény, tüntetéseket helyeztek kilátásba az ügy miatt – Magyar Péter célkeresztjében pedig a következő nagy ágazat az oktatás lesz – a Republikon vezető elemzője azt mondta: az elmúlt évek során már láthattuk, hogy a tüntetések – akár a konkrétan az oktatást érintő megmozdulások – nemigen tudnak hatással lenni a kormányzati politikára.
“Én azt gondolom, jelen esetben sem számítanak maguk a tüntetők sem közvetlen eredményre, sem Mészáros felfüggesztésének visszavonására, sem a vitatott szabályozás módosítására, tisztázására, az érintettekkel való érdemi kommunikációra” – mondta.
A tüntetések szimbolikus fontossága természetesen elvitathatatlan, és fontos, hogy a diákok, tanárok, szülők és szimpatizánsok kiállnak az igazuk mellett – és Mészáros mellett, még akkor is, ha az igazgató Facebook közleményében azt írta, „aki demonstrál, nem érte teszi”
– mutatott rá.
Magyar Péternek pedig – mint az elemző fogalmazott – “jelenleg különleges ereje van a magyar nyilvánosságban. A Tisza elnöke rendkívül jól használja ki a közösségi médián keresztüli elérését, és, ahogy a kórházak állapotával kapcsolatos kampánya során láthattuk, képes relatíve hosszú időn át egy konkrét problématerületre fókuszálnia a köz figyelmét, akcióit pedig még a kormányzat sem hagyhatja figyelmen kívül” – mondja Ranschburg Zoltán, hozzátéve: ha az egészségügyet követően valóban az oktatás helyzetére összpontosítja a kampánytevékenységét, annak biztosan nagyobb hatása lehet, mintha „csak” maguk az oktatásban közvetlenül érintettek demonstrálnak.
“Természetesen kérdés, hogy egy effajta Magyar-féle oktatási akcióra, akciósorozatra mikor kerülhet sor, és hogy az az által generált közfigyelem eléri-e azt a szintet, hogy a kormány úgy érezze, reagálnia, változtatnia kell. És az is igaz, hogy még ha Magyarnak sikerülne is ilyen cselekvési helyzetbe kényszeríteni a kormányt, akkor sem biztos, hogy a Belügyminisztérium képes valódi változások végrehajtására – akár a szükséges kompetenciák, akár humánerőforrás, akár anyagi források hiányában” – vélekedett.
Az azonban az elemző szerint bizonyos, hogy bármilyen szakpolitikai intézkedés megohzatala során még a látszatát is megpróbálnák elkerülni annak, hogy az Magyar Péter hatására következett be – jegyezte meg.
Munkatársunk kérdésére, hogy ez a mostani Madách közéleti konfliktus leirható-e kormány vs. ellenzék konfliktusaként, vagy ez valami más, Ranschburg Zoltán közölte: “a kormány hatalmának egyik legfőbb záloga annak az érzetnek a fenntartása, hogy minden esetben tévedhetetlenül a legjobb döntéseket hozzák a magyar emberek érdekében. Ehhez pedig nincs szükségük szakmai konzultációra, az érintettek bevonására, egyeztetésekre, és az ezekhez hasonló, a demokráciákra egyébként alapvetően jellemző, számukra azonban csak zavaró lépésekre”.
Amennyiben egy döntéssel szemben az az által érintettek és/vagy azok szervezetei tiltakoznak, vagy akár csak nemtetszésüket fejezik ki, azt azonnal politikai támadásnak bélyegzik, a hibákat nem hajlandók elismerni, a kritikus hangokat pedig megpróbálják elhallgattatni – mondja a Republikon elemzője, hangsúlyozva:
“ez nem a kormány és a politikai ellenzék közötti konfliktus – hiszen Mészáros Csaba nem egy ellenzéki politikai szereplő, hanem egy iskola kritikusan gondolkodó igazgatója. Ez a kormány és a kritikus gondolkodás közti konfliktus, hiszen előbbi mindennél jobban félti a hatalmát az utóbbitól”.
Kiszelly: Nem a “radar alatt“ mentek szembe a politikai döntéssel, hanem látványosan
A Madách Imre Gimnázium igazgatójának a leváltása a politikai kormanyzásnak az egyik megjelenése, a kormány a választók felhatalmazása alapján döntéseket hoz.
A mostani döntés pedig azt jelzi: ezzel nem mehet szembe egy gimnázium igazgató sem. Ez nem büntetés, hanem következmény, ami azt teszi egyértelművé, hogy ha az iskola látványosan szembemegy a politikai döntéssel, azt nem lehet megengedni
– ezzel válaszolt Kiszelly Zoltán munkatatársunk kérdésére, hogyan kommentálja a Madách gimnázium igazgatójának azonnali hatályú leváltását a diákok mobiltelefon használatáról szóló tantestületi döntés miatt.
A Századvég politikai elemzési igazgatója azt hangsúlyozta, hogy ha már van egy rendelettervezet – ami mögött törvényi felhatalamzás áll – ezzel latványosan már nem lehet szembe helyezkedni. A közbevetésünkre, hogy Mészáros Csaba marad a gimnáziumban, tanítani fog – és 24 évig volt igazgató -,Kiszelly Zoltán azzal reagált: “akkor pláne nem mehetett volna szembe a kormányzati egységesítési céllal!”
Az egységesítéssel pont az a kormányzati cél, hogy a magyar iskolatendszerben belül egységes szabályok legyenek a pesti elitiskolákban ugyanúgy, mint egy kevesebb eszközű vagy szegényebb vidéki iskolában – jelentette ki.
Az elemző “Ferihegy” példáját idézte fel, amikor a kormányzati akarat szerint Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér lett a hivatalos elnevezés, bár volt ellenállás. Ha van Chopenről vagy Kennedyről elnevezett repülőtér, akkor miért ne legyen Liszt Ferencről elnevezve a magyar – vetette fel “az egyet nem értésre” utalva.
Kiszelly Zoltán a kérdésünkre a BM-tervezet 5. pontjára emlékeztetett – erre hivatkoztak a Madách-ban – de mint kiemelte: a gimbáziumban nem a “radar alatt” mentek szemben a kormány politikai döntésével, hanem nyilvánosan és főként látványosan.
Egyúttal emlékeztetett Antall József egykori miniszterelnök tanári korszakára az Eötvösben, és Pokorni Zoltánéra a Toldyban, hangsúlyozva: a rendszerváltás előtt ők nyilván “a radar alatt” osztották meg az általuk fontosnak tartott ismereteket a diákokkal.
Hogyan viszonyulunk a “kütyükhöz” ?
Arra, hogy milyen politikai hullámokat vet majd az ügy, milyen következmények lesznek – Magyar Péter politikai akciója is az oktatást célozza majd – Kiszelly Zoltán azt mondta: ez nem kormány-ellenzék konfliktus, hanem inkább generációs kérdés, hogy hogyan viszonyulunk a “kütyükhöz”. Hiszen az idősebben mondhatják, hogy az ő idejükben nem volt mobil telefon, az iskolákban sem, “mégis ember lett belőlük!”
Ez egy olyan téma, ami érdekli az embereket.
Az pedig nem igazán hihető, amit a leváltott igazgató állít, hogy Maruzsa Zoltán államtitkár tudott a tantestületi döntésről és nem emelt kifogást. A kérdésünkre, hogy miért nem hiszi, Kiszelly Zoltán azzal válaszolt: az újságok, a sajtó is lázadásról, ellenszegülésről írt.
“A hivatástudata viszi előre, ez rendben van” – mondta arra, hogy Mészáros Csaba ott marad a gimnáziumban tanítani.
A táskájukba tegyék be – ő ezt kéri
A táskájukba tegyék be a telefont, a szünetben elővehetik, ő amikor tanít, ezt kéri a hallgatóitól – árulta el végül a Századvég elemzési igazgatója, aki végső soron nem zárta ki, hogy valamicskét talán enyhíthetnek majd a mostani tervezeten, de a lényegi döntésen Pintér Sándorék nem fognak változni szerinte a mobilokról.