Ahogy arról beszámoltunk, óriási felháborodást váltott ki az egész világon, hogy a korábban nemi teszteken megbukott Imane Helif megnyerte első mérkőzését a párizsi olimpián 66 kilogrammban, miután ellenfele, az olasz Angela Carini 46 másodperc után feladta a küzdelmet.
A NOB csütörtök esti közleményében azt írta, hogy a két versenyző évek óta szerepel a nők között, és tavaly „agresszió” érte őket az IBA részéről és kizárásuk önkényes volt.
Később Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke haladéktalan egyeztetést kezdeményezett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportigazgatójával, hogy tisztázzák a párizsi olimpia női ökölvívótornáján Hámori Lucával negyeddöntőző, férfias külsejű algériai Iman Helif miatt kialakult helyzetet.
Az ügyben Gyurcsány Ferenctől a KDNP-elnök Rétvári Bencén keresztül számos politikus és közéleti szereplő elmondta a véleményét, a Mi Hazánk Mozgalom pedig bojkottot hirdetett az olimpia záróünnepségére.
Hont András publicista, az ATV-n futó ÖT című műsor állandó vendége pedig a következő bejegyzést írta a <a href="”>közösségi oldalára:
„A helyzet meglehetősen egyértelmű.”
Az olasz Angela Carinivel és a magyar Hámori Lucával szemben az olimpiai főnökök igazságtalanul jártak, illetve járnak el. A sportolók tisztességtelen hátrányból (voltak) kénytelenek küzdeni.
Nem véletlen, hogy azok, akik eddig öntudatosan hirdették, hogy mindenkinek jogában áll eldönteni, melyik nembe tartozzon, a biológia már nem számít, most hallgatnak, vagy beálltak a többségi kórusba, hogy ezt azért mégse.
Élfeministák, progresszív predátorok is az algériai bokszolón köszörülik a nyelvüket; legenyhébb, hogy erősíti a transzfóbiát, de olyan is olvasható, hogy valójában csak megtalálta a módját, hogy férfiként legálisan verhessen nőt. Pedig az előállt szituáción túl semmi más nem egyértelmű.
Az igazságtalan helyzet létrejöttében Imane Helif, lehet, teljesen vétlen. Lehet, hogy nem. Nem tudom. Mivel egy algériai kis faluban nőtt föl, korai éveiről, fölnövekedéséről, eszméléséről nem tudunk semmit, az ő beszámolóira vagyunk utalva. Simán elképzelhető, hogy úgy igaz, ahogy mondja, és nemhogy nem választotta a nemét, de nem is érzékelte a dilemmát, hanem abban a hiszemben élte az életét, hogy ő lány.
Mindannyian ismerünk „fiús lányokat” (bocsánat, hogy ilyen kacagtatóan maradi szóhasználattal élek, és gondolkodásmóddal rendelkezem), akik küllemükben és/vagy szokásaikban inkább a másik nemhez hasonlatosak, ettől még megkérdőjelezhetetlenül nők, csak például bokszolni szeretnének és nem, mondjuk, műkorcsolyázni. (Tudom, tudom, férfiak is műkorcsolyáznak, sőt, mi az hogy, de aki nem tudja, mire utalok, javaslom, keressen rá Minna-Maaria Antikainen nevére).
Amennyiben Imane Helif esete nagyjából a fentinek felel meg, akkor ennek az igazságtalan helyzetnek inkább ő is áldozata, és ez még a két évvel ezelőtti eltiltásával együtt is igaz. Nem olyan az emberi természet, hogy leledzik valamilyen tudatban az alapvető önazonosságát.
Illetően, aztán egyszer csak jönnek mindenféle kromoszómákkal, és hopp, csak úgy tudomásul veszi. Más kérdés, hogy két év alatt lehetett volna olyan külső szereplő, aki segít elfogadtatni a tényeket, és nem a lovat adja alá. (Tudom, tudom, bokszol, nem lovagol vagy tornázik). Nem világos az algériai bokszszövetség és az algériai olimpiai bizottság szerepe sem, található olyan odavetett megjegyzés a külföldi orgánumokban, hogy a föltörekvő országok kifejezetten keresik a hasonló biológiájú versenyzőket. Ezt sem tudom megítélni.
Ami viszont különös, hogy a teljes vita hirtelen és önkéntelenül visszakerült a kétállású fölfogásba, azaz abba, hogy nők vannak és férfiak. Egyesek szerint (NOB és csatolt részek) Imane Helif miért ne versenyezhetne a nők között, mások meg úgy vélik, hogy a biológiai férfi takarodjon a biológiai férfiak közé. Érdekes, de arról ezúttal szó sincs, hogy vannak a férfiakkal és a nőkkel egyenrangú, nem a nő-férfi-tengelyen elhelyezhető további nemek.
Pedig, teszem azt, nemzetközi NGO-pályázatok sokaságában föl kell tüntetni, hogy a pályázónál hány nő, férfi, illetve nembináris dolgozik. Ám úgy tűnik, hogy ez a fajta álszent modoroskodás az első pofonig tart.
Noha a progressziónak most azt kéne követelnie, hogy a nő és férfi versenyszámok mellett legyen nembináris is. Csakhogy akkor kezdetét venné egy végeláthatatlan purparlé, hogy pontosan kik is tartoznak oda, és hányféle nembináris is van. Nyilvánvalóan sehány. Itt a legtökéletesebb példa, hogy a bináris eredeti jelentése szerint az emberi nem kettősséget tartalmaz, két elemből, azok kombinációjából épül föl. Nincs harmadik féle kromoszóma. Imane Helifben is férfi és női jegyek keverednek – nem lehet könnyű neki.
A párizsi olimpia női ökölvívó számának 66 kilós súlycsoportjának fordulatai ugyanakkor rávilágítanak arra is, hogy a „nem” az nem csupán társadalmilag konstruált kategória. Igenis léteznek inkább a nőkre és inkább a férfiakra jellemző tulajdonságok, és ahogy a korai feminizmus követelte: ezek legyenek azonos módon megbecsülve. Azonban az, hogy valaki férfi vagy nő (esetleg eldönthetetlen átmenet) az adottság és nem szabadon választott gyakorlat.
(A helyzet megoldása amúgy egyszerű. A milliárdokról döntő NOB-nak, amely még a Szajnát is képes ivóvízzé változtatni, rá kellene bírna Imane Helifet a visszalépésre, szerintem találnak olyat, amivel kompenzálhatják. Ebből már csak rosszabbul tudnak kijönni. Imane Helif is).” – fogalmazott Hont András.