A színházvezető szerint a kártérítési ügy nem mérgesedett volna ennyire, ha nem lennének azok erők, amelyek abban érdekeltek, hogy a Nemzeti vezetését meghurcolják. Sőt, szerinte ez ugyanaz az erő, amely ’65-ben felrobbantotta a Nemzetit.
Nem igaz, hogy nem kapott semmit Szász Júlia, hisz ő maga mondja el, azt, hogy pontosan 2 havi fizetését kapta meg. Ellenben ezen felül is kapott más jogcímen is, de másfél millió forintot 3 hónapja nem vesz föl – fogalmazott az igazgató-rendező a műsorban.
Vidnyánszky Attila azt is kifejtette, hogy Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó nem egyformán áll a színházzal való tárgyaláshoz. Az utóbbi színművész nyitottabb, a kártérítési előleget is felvette, de egyikük sem reagált a 2,4 milliós biztosítási ajánlatra, amit tett a biztosító. Amúgy mindketten jelentős kártérítést, 7,6 millió forintot kérnek. A színház egyrészt tárgyal erről, illetve azt kérte tőlük, hogy küldjék el erről az elszámolást, a számlákat, a szerződéseket. Juliától nem jött válasz, de Horváth Lajos Ottó elküldött ötvenötezer forintra szóló számlát.
A beszélgetésben szó esett az úgynevezett sérelemdíjról is. Az igazgató ennek kapcsán elmondta: felajánlottak egy összeget Szász Júliának, figyelembe véve, hogy hasonló sérüléseknél mennyit szoktak felajánlani, sőt, ők magasabbat ajánlottak fel, mint az átlag, de arra se jött reakció.
Vidnyánszky szerint olyan szintű nyomás van rajta és fogáskeresés a személye ellen, hogy ez érződik ebben az ügyben. Sőt, durva befolyásolási kísérletet lát Szász Júlia esetében. „Akik ezt szervezik, azok el szeretnék pusztítani ezt az intézményt. Ugyanazok az erők, akik ’65-ben felrobbantották. Ugyanazoknak az erőknek van jogfolytonossága, ugyanaz a gondolat. 11 éve mást se csinálnak, csak nagyítóval néznek bennünket és keresik a fogást rajtunk. A kártérítési ügy nem mérgesedett volna ennyire, ha nem lennének erők, amelyek abban érdekeltek, hogy minket meghurcoljanak, pellengérre állítsanak” – fogalmazott a főigazgató.
Vidnyánszky Szász Júlia kapcsán arra emlékeztetett, hogy diákként ő hozta színházba, fogta kezét és szakmailag építette, a jövőt látta benne. Arra a kérdésre, hogy dolgozna-e Szász Júliával, az igazgató azt mondta: „hosszú időnek kéne eltelnie, hogy ezek a sérelmek, sebek, amiket lehet, hogy kölcsönösen okoztunk egymásnak, elmúljanak.”