Mint ismert, az incidens miatt leállt egy jelentős amerikai kikötő, a szakértők pedig attól tartanak, hogy a tragédia szörnyű hatással lesz a globális ellátási láncokra. A nyomozók vizsgálják a baleset okát, valószínűleg az adatrögzítőkből majd kiderülhet, hogy a hajó hogyan hibásodott meg.

Szakértők szerint azonban számos tényező - az esetlegesen rossz minőségű üzemanyagtól kezdve az áramkimaradásokig - hozzájárulhatott a híd összeomlásához.

Szennyezett üzemanyag

Az incidensről készült videón látható, hogy a Dali nevű hajó az ütközés előtti pillanatokban veszít a teljesítményéből. A BBC azt írja, egy áramkimaradás okozhatta, hogy a hajó legénysége elvesztette az irányítást és végül képtelenné vált a hajó pályájának irányítására. A nyomozók állítólag azt vizsgálják, hogy a szennyezett üzemanyag szerepet játszott-e a hajó teljesítményvesztésében, ugyanis az problémákat okozhat a hajó motorjaiban és az energiatermelésben.

"A hajó leállt, nem volt kormányerő és elektronika. Az egyik motor köhögött, majd lefulladt. A gépházban mindenütt égett üzemanyag szaga terjengett, és koromsötét volt"

- mondta egy tiszt.

A hajó ezután irányíthatatlanul sodródott a híd felé, a legénység pedig minden erejével azon dolgozott, hogy mérsékeljék az ütközést. Keményen balra kormányoztak és ledobták a horgonyt, azonban ezek mind eredménytelennek bizonyultak.

"Ez egy igazán nagy hajó. És annak a hajónak az a lendülete és energiája, ami még csak néhány kilométer per órával is mozog, hatalmas” - mondta Sanjay Raja Arwade, a Massachusetts Amherst Egyetem építőmérnöki tanszékének professzora.

Egy keddi sajtótájékoztatón Pete Buttigieg közlekedési miniszter azt mondta, hogy a híd "egyszerűen nem volt alkalmas arra, hogy elviselje egy olyan hajó közvetlen ütközését egy kritikus támasztóoszlopon, amely körülbelül 90,7 millió kilogrammot nyom.

Egy híd a múlt századból, egy hajó ebből a századból

A híd 1977-ben készült el. Abban az időben a hajók - amelyek áthaladtak a híd alatt - sokkal kisebbek voltak, mint a mai behemótok. "Azok a hajók, amelyek akkoriban átkeltek a Baltimore-i kikötőn, össze sem hasonlíthatók ezzel" - mondta Norma Jean Mattei, az Amerikai Építőmérnökök Társaságának korábbi elnöke.

"A hajók élettartama olyan hosszú - néha több mint 100 év -, hogy a szerkezetre vonatkozó követelmények olyan módon változhatnak, amelyet a tervezés és az építés idején nehéz előre látni" - tette hozzá Arwade professzor. Mint mondta, az építőmérnökök gyakran gondolkodnak azon, hogy az általuk tervezett szerkezetek redundánsak legyenek, ami azt jelenti, hogy egy rész hibás lehet anélkül, hogy az egész szerkezet összeomlana. De egy nagy fesztávolságú hidat tartó oszlopok redundanciájának kialakítása "rendkívül nehéz vagy lehetetlen" lenne. Hozzátette, hogy más biztonsági elemek, amelyek segíthettek volna, költségekkel járnak, és korlátozott hatékonyságúak lennének.

A szakértők szerint úgy tűnik, hogy a Francis Scott Key híd közelében védőgátakat helyeztek el, de ezek nem akadályozták meg, hogy a hajó lebontsa a hidat. Egyre világosabbá válik az is, hogy a hídon nem voltak fenderek - a hídpillér körüli védőréteg - amelyek elnyelték volna az ütközés egy részét.

Mattei szerint a kockázatcsökkentés a valószínűségek elemzéséről szól, amikor kiválasztjuk, hogy mire költsük a pénzt. A hatóságok végül úgy ítélhették meg, hogy túl kicsi annak a valószínűsége, hogy egy hatalmas hajó a híd egyik tartóoszlopának ütközik, ahhoz, hogy indokolt legyen a megerősítésük.

David Knight, az Institution of Civil Engineers képviselője elmondta, hogy az összeomlást követően a hídtulajdonosok világszerte értékelni fogják, hogyan lehetne biztosítani, hogy hasonló katasztrófa ne ismétlődjön meg. "A tanulságokat levonjuk, és ezek segítenek majd abban, hogy még biztonságosabb hidakat tervezzünk és építsünk" - mondta.

Itthon

Mi vezethetett a baltimore-i híd összeomlásához? Megszólaltak a szakértők

kapcsolódó cikkeink