A portál a Space Weather nevű oldalra hivatkozva azt írja, hogy valószínűleg a Nap elérte a 11 éves ciklusának végét, és ilyenkor felcserélődnek a mágneses pólusai. A Nap a ciklus vége felé éri el a szoláris maximumot, és ilyenkor a legnagyobb a napfoltok és napkitörések mennyisége.

Március 23-án egy 1,1-es magnitúdójú X-osztályú - a legnagyobb erősségű - napkitörés történt, ami azért is érdekes, mert két napfolt (az AR3614 és az AR3615) egyidejű robbanásával indult. A szinkronrobbanás miatt egy óriási plazma- és sugárzásfelhő lövellt ki a Napból, aminek egy része eltalálta a magnetoszférát, ami így meggyengült, és töltött részecskék mélyebbre is be tudtak hatolni.

Emiatt lehetett sarki fényt látni Ausztráliában, Új-Zélandon és Alaszkában is.

A szombati geomágneses vihar elérte a G4-es szintet (a G5 a maximum).

Láthatóan gyakoribbak a napkitörések

A lap kitért arra is, hogy néhány kutató szerint előfordulhat, hogy valójában már el is értük a szoláris maximumot, pedig csak egy évvel későbbre lőtték azt be. 2024-ben már hat X-osztályú napkitörés történt, míg 2023-ban egész évben tizenkettőt regisztráltak.

Az atv.hu február végén arról is beszámolt, hogy 24 óra alatt három napkitörés is történt, és mindhárom X kategóriás volt, ami a legerősebbnek számít.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Itthon

Brutál erős geomágneses vihart okozott az extrém napkitörés a hétvégén

kapcsolódó cikkeink