„5 éve írtam ezeket a mondatokat, ugyanígy január 27.-e margójára. De ez mindegy is. Ma ugyanezt írnám”, olvasható Szinetár Dóra közösségi oldalán. A színésznő a haláltábor bejáratát ábrázoló képre utalva így folytatja: „Ezt a képet Auschwitz-Birkenauban készítettem, 2015-ben. Nem egy különösen jó kép, nem is ez a lényeg. Szeretek fotózni, de valahogy ott nem volt kedvem.
Elvittem az akkor 18 éves fiamat az egykori haláltáborhoz, mert úgy gondoltam fontos, hogy lássa. Hogy értse az érthetetlent. Hogy ő is elmondja majd másoknak, elmesélje az unokáimnak azt, ami felfoghatatlan, ami értelmezhetetlen.
Ugyanis mi egy dolgot tehetünk: emlékezünk. Mert az, ami Aushwitzban megtörtént, megtörténhetett, nem egy elmebeteg diktátor felelőssége. Ami ott történt, az “egyszerű kis hétköznapi emberek” érzéseiből és gondolataiból indult. Az ő gyűlöletükből, az ő félelmeikből, az ő sértődöttségükből, az ő fájdalmaikból. Amiket sikerült kihasználni, és elfogadhatóvá tenni általa több millió ember meggyilkolását. Mert az áldozatok bűnbaknak lettek kikiáltva.”
A színésznő ezután arra emlékeztet, hogy Auschwitz-Birkenauban, és a többi náci haláltáborban nem csak zsidókat öltek meg.
„Cigányokat, melegeket, fogyatékosokat, és másként gondolkodókat is. Több milliót. Mert a nagy átlag európai emberhez képest így-vagy úgy mások voltak.
És a másságot gyűlölet tárgyává lehet tenni. Mert az emberek, ha nyomorultnak érzik az életüket, bűnöst keresnek, és minden megoldásnak örülnek.”
Szinetár Dóra azt írja, „ez ma sincs másképp.”, és ez erősen meggondolandó, mert a gyűlölet útja egy ilyen sínpárhoz vezet, amin csak egy irányba mennek a vonatok, a halál irányába.”