Valószínűleg az 5 legismertebb ma is élő magyar színész egyike Bodrogi Gyula. Kevesen tudják, hogy eredetileg matematika-fizika szakos tanárnak készült. Szerencsére végül a színművészet mellett döntött, és a pályát azóta sem hagyta el.
Annak ellenére sem, hogy többször is nagyon csábító ajánlatot kapott – mesélte el a színész az ATV Heti Naplónak. Az egyik ilyen eset akkor történt, amikor az azóta már legendássá vált Hattyúdal című filmet forgatták. Az egyik jelenetben Páger Antal, a fiatal Sztankay István és Bodrogi Gyula villámgyorsan le, majd felpakolnak egy teherautónyi naposcsibét.
A kilencven esztendős színész mosolyogva emlékszik vissza az esetre: „Egyszer odajött hozzánk egy kétméteres alak. Ő volt a piacon a rakodók főnöke. Te művészkém: mennyit kaptok ti a filmezéssel egy napra? Mondtam neki, hogy 140 forintot. Mire ő azt mondta: én adok nektek 280-at, gyertek át dolgozni hozzám. Gondolom nagyon tetszett neki az a lendület, amivel hordtuk a csirkés ládákat.”
Azonban sem ő, sem Sztankay nem mondott igent, a kétségkívül csábító ajánlatra, így mindketten maradtak a színészi pályán, a nézők legnagyobb szerencséjére.
A Hattyúdal című filmet egyébként 1963-ban forgatták, és az ifjú Bodrogi vélhetően azért kaphatott főszerepet benne, mert Budapesten játszott, és így a rendező, Keleti Márton szeme előtt volt. Akkoriban nem volt természetes, hogy a Színművészeti Főiskolán diplomázó fiatalok fővárosi színházban kapnak szerződést. Általában 2-3 évre kötelezően vidékre kellett szerződniük. Bodroginak szerencséje volt.
„Mivel Törőcsik Mari volt a feleségem, és őt a Nemzeti Színház szerződtette, nekem is megengedték, hogy itt a külvárosban, Pesten maradjak.”
Törőcsik ekkor már hatalmas sztár volt, túl a Körhintán. Az ő esetében természetes volt, hogy Budapesten maradhat. És így maradhatott a férje is., az akkor még ismeretlen Bodrogi is. Persze nem a Nemzetiben, hanem a József Attila Színházban, amelyik akkor még eléggé külvárosi helynek számított.