„Nem voltam még 19 éves, amikor megjelent nálam egy hölgy”, kezdett sztorizni nekünk Korda György. „Egyébként – erre is emlékszem – december 29-e volt. Az asszonyka közölte, hogy ő a Dorogi Szénbánya Vállalattól jött, és van 40 forintja arra, hogy fellépjek a cég szilveszteri buliján. Hiába kérdezed, nem tudom megmondani, hogy nagy pénz volt-e akkoriban a 40 forint. Olyan kicsi biztosan nem lehetett, mert bevállaltam a melót.”
Korda meg is érkezett szilveszter délutánján Dorogra, ahol a Tárna Hotelben kapott szállást. Lepakolt, majd elballagott az esti buli helyszínére. „Kérdeztem, hogy hol van a zongoristám. Vendéglátóm rámutatott egy jól láthatóan részeg pasira, aki a terem sarkában hortyogott. Valahogy életet vertünk bele, átadtam neki a kottákat, és izgatottan vártam.” A zongorista is izgulhatott, s hogy ezt tompítsa, ivott még valamit. Mire megjöttek a vendégek, tökrészeg volt, de nem volt mi tenni, kezdeni kellett a bulit: „Elkezdtem énekelni az akkori tánczeneszámokat, amiket a zongoristánál jobban már csak a vendégek untak. Ők egyébként alkoholfokban szépen lassan felzárkóztak zenészkollégám mellé. Végül az egyikük azt tanácsolta nekem, hogy hagyjam a fenébe ezeket a modern vackokat, és inkább énekeljem nekik azt, hogy vörösbort ittam az éjjel, angyalom, galambom, szeretem a bort…. És el is énekelte a dalt. Az egész terem lázba jött. Innentől kezdve én lényegében már csak daloló díszlet voltam, aki időnként ráerősített a dorogi dalárdára. Iszonyatos sikerem lett. Annyira, hogy ott is tartottak még napokig. Pedig nem is én énekeltem, hanem ők” – mesélte a napokban 85. évét betöltött Korda György.