Méltósággal viselt betegség után, életének 78. évében kedden reggel elhunyt Benedek Miklós, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész – tájékoztatta a család az MTI-t.
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja élete végéig színpadon állt – írták a közleményben.
Benedek Miklós 1969-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1983-tól húsz évig volt a Katona József Színház, később hat évig ismét a Nemzeti Színház tagja. 1992-től tizenöt évig oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. Szabadúszó művészként az ország szinte minden színházában játszott vagy rendezett.
Rendezőként több Heltai- és Molnár-darabot, számos komédiát, zenés játékot vitt színre, valamint számtalan tévé- és játékfilmben is játszott.
1981-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben érdemes művész címmel jutalmazták. 1998-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2012-ben kiváló művész címmel ismerték el. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2020 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A színművészt még ősszel választották meg a Nemzet Színészének, ennek apropóján az RTL Híradónak adott interjút, amelyben a három éve elhunyt fiáról, Benedek Tiborról is beszélt.
Benedek Miklós a beszélgetés során, hogy mindenről a fia jut az eszébe. A Nemzet Színésze megemlítette azt is, hogy könyvet ír a családja történetéről és szerinte Tibor „volt a legnagyobb mindjányunk közül”.
A színművész egy korábbi interjúban is arról beszélt, hogy a fájdalma fia halála óta nem enyhült, és szerinte igazából sosem fog, de abba kapaszkodik, hogy két unokája él: “Mert ő él, itt van, velünk van. Főleg, hogy a két utód itt van” – mondta akkor.
Benedek Miklós azt is elárulta, hogy milyen érzés volt megtudni, hogy neki szavazták meg nyáron a rangos elismerést.
„Hallottam, ahogy a kollégák bekiabálva gratuláltak. Elcsuklott a hangom. Váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy engem választanak, mert vannak még előttem neves kollégák. Szerencsésnek érzem magam, mert nem mindenki részesül ebben az elismerésben”
– fogalmazott a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.