Arra a kérdésre, hogy hol tart az olimpiai bajnok felkészülése, Sós azt felelte:
„Sehol, nem végzett érdemi munkát hónapok óta. Kristóf korábban azt mondta, úgy gondolja, ha januártól elkezdi a kemény munkát, akkor még meglehet minden, amit szeretnénk, úgyhogy most várjuk a január elejét”.
Sós elmondta, nagyon rég nem beszélt Milákkal, és nem rejtette véka alá annak kapcsán sem a véleményét, meddig juthat Párizsban Milák, ha januártól netán mégis visszatér a medencébe: „Ha vissza is tér, már biztos, hogy Párizs nem lesz olyan, mint lehetett volna, hiszen azt, amit úszhatott volna, ha szeptemberben beleáll a munkába, biztos nem tudja produkálni az olimpián. Más kérdés, hogy ha egy ilyen istenadta tehetség tényleg elkezd dolgozni januárban, és onnantól ezt teszi egészen az olimpiáig, akár még nyerhet is, ám ez messze nem az lesz, mint lehetett volna.”
A milyen állapotban lehet most Milák Kristóf kérdésre a kapitány szintén nem kertelt:
„Katasztrofális. Ha valaki eltöri a lábát, és a gyógyulás után leveszik a gipszet, vékonyabb lesz a lába, hiszen az izmok nem dolgozhattak addig. Az állóképesség nyolc-tíz nap után kezd elszállni, Kristóf pedig kihagyott fél évet. Ehhez hozzátenném, hogy a víz egy speciális közeg, abban tartózkodni, abban csúcsteljesítményt nyújtani, komplikált, összetett dolog.”
Sóst nagyon zavarja, hogy semmiféle hírrel nem tud szolgálni a bajnok kapcsán. „Az alapállapotom a Milák-ügyben az értetlenség. Nem tudom, mi történik vele, s nemcsak én, mások sem. Mert valamit csinálnia kell, ha nem úszik. Valaminek jelenleg fontosabbnak kell lennie az életében, mint az úszás. Arra utaló jel, hogy ennyire kiégett volna, hogy esetleg depressziós lenne, nem volt. Számomra biztosan nem.
Sós végül azt mondta, készül Milák visszatérésére: „Hogy ez mikor lesz, azt nem tudom. Megértem, hogy mindenki Párizshoz és a januárhoz kanyarodik vissza, de hangsúlyozom, az olimpiai nagy siker már nem realitás” – zárta gondolatait a szövetségi kapitány.