Gyárfás Tamás ellen, a Fenyő János sérelmére 1998. február 11-én elkövetett gyilkosság felbujtójaként 2018. június 30-án emelt vádat az ügyészség. A védő szerint a mintegy négy éve tartó perben kétséget kizáróan csak az bizonyosodott be, hogy a vád megalapozatlan. A védelem szerint az ügyészség – nyilván a rendőrségi jelentésekre támaszkodva – sorozatban állított történeteket, a védelem pedig dokumentumokkal alátámasztva kétséget kizáróan bebizonyította róluk, hogy valótlanok. A védelem szerint több tekintélyes rendőr ugyanis nem gyűjtötte, hanem gyártotta a bizonyítékokat, miként az a jelentéseikből és a vallomásokból kiderült. Zamecsnik azt állította: a védelem több olyan anyagokat kutatott fel, amelyekre a rendőrségnek, a nyomozóknak is lett volna lehetőségük.
Az ügyvéd szerint
- a vád nem járt utána Fenyő János ügyvédje 1996. március 29-én írt levelének, amelyet a Bank Austria-GiroCreditnek küldött. A vádhatóság a pótvádja benyújtása előtt meggyőződhetett volna, hogy a levélben szó sincs arról, hogy Gyárfás Tamás ellen büntetőeljárás zajlik.
- A vádirat szerint több tanú valamely forrásból arról hallott, hogy Gyárfás meg akarja öletni Fenyőt. Ezzel szemben a valamely forrás az egyetlen forrás: Tasnádi Péter. Az összes tanú azt mondta el, amit tőle hallott. Az általa elmondottakra viszont nincs bizonyíték.
- Nem vetették össze a 4. számú védett tanú arcát annak a személynek a képmásával, akit Gyárfás Tamás és felesége 2017. szeptember 27-i látogatójukban egyaránt felismert. Bár a 4. számú tanúnak fogalma sem volt, hogy hány oldalt adott át Gyárfásnak, az ügyészség hitelt adott a szavainak. Az ő ügyét egy másik, a Gyüre-gyilkossági ügyben el is különítették…
- Nem adtak magyarázatot arra, hogy miképp kerülhetett Jeney Áronnak, a Fenyő-gyilkosság főnyomozójának a 2018. január 6-i jelentésébe az a szövegrész, hogy „letettük… letettük a fenyőfát”, amely nagyban hozzájárult Gyárfás Tamás 2018. április 17-i meggyanúsításához és őrizetbevételéhez.
- Az ügyészség nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara Választottbíróságának 1996. október 11-i döntése után Fenyő János és Gyárfás Tamás között a vita – 16 hónnappal Fenyő János kegyetlen halála előtt – befejeződött. A vádhatóság érdektelennek tartotta, hogy 1997. február 7-én az Újságíró bálon Gyárfás Tamás Fenyő Jánosnak többek szeme láttára békejobbot nyújtott. Az ügyészség figyelmen kívül hagyta, hogy a két fél ügyvédjei már 1997. július 17-én a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumán bejelentették, hogy gazdasági vitájukat nem a perben, hanem egyeztetés útján rendezik. A vádhatóság számára nem volt meggyőző, hogy 1997. december 16-án valamennyi vitás kérdésben írásbeli megállapodás született. Mindezek ellenére az ügyészség váltig azt hangsúlyozta: bármi is történt, Fenyő változatlanul gyűlölte Gyárfás Tamást, nem tudta neki megbocsátani, hogy alulmaradt vele szemben. Ezen a tárgyaláson azonban – miként dr. Zamecsnik Péter azt hangsúlyozta – nem azt vizsgálták, hogy Fenyőnek lett volna-e indítéka megöletnie Gyárfást, hanem fordítva. Azt, hogy mit tett Gyárfás Tamás.
A csütörtöki tárgyaláson szóba került: Gyárfás Tamást Kaposvárott is megvádolták, miután az egyik üzletfele nem fizette be az ÁFÁ-t. 1997. szeptember 18-tól 1998. február 13-ig zajlott a per. A vádirat szerint „Fenyő János sértett utasítására a Népszava – a célprémiummal serkentett oknyomozás terhelő adataival együtt – folyamatosan tudósított a Gyárfás Tamás ellen indult büntetőeljárásról.” Az ügyészség ezzel kívánta alátámasztani, hogy Fenyő és Gyárfás párharca 1996 októberében korántsem zárult le. Zamecsnik szerint ha a vádirat készítői átlapozták volna a Népszavát, akkor maguk is tapasztalják, hogy az öt hónapig tartó tárgyalássorozatról egy betűt sem írtak. A lap kizárólag 1998. február 14-én Gyárfás Tamás felmentéséről számolt be.
Zamecsnik a csütörtöki tárgyaláson kiemelte a vádirat szerinte legfontosabb részletét: „Tudva, hogy Fenyő János sértett nem hagyott fel a gazdasági ellehetetlenítésével, Gyárfás Tamás vádlott legkésőbb 1997. szeptemberében elhatározta, hogy a közte és Fenyő János sértett közötti hatalmi harc végleges lezárása érdekében megöleti Fenyő János sértettet. Gyárfás Tamás vádlott 1997. szeptemberében megkereste Tasnádi Pétert és megbízta Fenyő János megölésével. Abban állapodtak meg, hogy Tasnádi Péter 12 millió forint ellenében megszervezi, illetve végrehajt(at)ja Fenyő János sértett megölését. Gyárfás Tamás vádlott szándékának komolyságát jelezve 6 millió forint előleget átadott Tasnádi Péternek. Miután Tasnádi Péter csak színleg vállalta el a bűncselekmény elkövetését, és nem teljesítette a megbízást, Gyárfás Tamás vádlott 1998. február 11. napját megelőzően megbízta Portik Tamást is, hogy ölesse meg a vádlott üzleti ellenfelét, Fenyő János sértettet.”
Zamecsnik azt vetette fel: Vajon miből és mikor jöhetett rá Gyárfás Tamás, hogy Tasnádi Péter az állítólagos felkérése ellenére csak színleg vállalta el a bűncselekmény elkövetését?
Tasnádi Péter azt állítja, hogy Gyárfás Tamás 1997 szeptemberében kereste meg. Ha ez így igaz, akkor Gyárfás Tamásnak Portikot mikor kellett megkeresnie? – tette föl a kérdést. A vádirat szerint „1998. február 11. napját megelőzően”. Bár Portik titkon rögzítette a Gyárfás Tamással zajló beszélgetéseit, arra még utalás sincs, hogy Gyárfás mikor, hol, hogyan és milyen ellenszolgáltatás fejében bízta őt meg. Egy biztos, Gyárfás Tamásnak valamikor 1997. szeptembere és 1998. februárja között rá kellett arra ébrednie, hogy Tasnádi becsapja, ha mást is megkeresett állítólagos felbujtóként. Csakhogy Tasnádi soha nem beszélt arról, hogy Gyárfás Tamás határidőt adott volna neki, pedig ha szeptembertől februárig új megbízást adott, Gyárfásnak nagyon „türelmetlennek” kellett lennie – hangsúlyozta a védelem. Csakhogy közben az Energol vezetőit 1997. áprilisában őrizetbe vették, Portik ellen pedig – aki ugyancsak az Energol Rt. egyik vezetője volt – 1997. október 22-én elfogatóparancsot adtak ki. Nyilván azért, mert addig őt nem találták. A 40. számú védett tanú azt állította, hogy Portik 1997 januárjának első napjaiban Fenyőt meg akarta ölni, Gyárfás Tamás pedig ezt a szándékot helyeselte: „ez a szemét golyót érdemelne”. A védelem szerint a vádiratban foglaltak mind a tartalmukat tekintve, mind a történések feltételezett időpontja miatt abszurdak. Zamecsnik Péter azt kérdezte: Akkor most Gyárfás Tamás kit ösztönzött előbb a gyilkosságra? 1997 januárjában Portikot, de később rájött, hogy az csak a levegőbe beszél? Ezért Gyárfás Tamás nyolc hónappal később, 1997 szeptemberében Portik helyett Tasnádit kérte fel, és mindjárt 6 millió Ft előleget adott neki? Mivel hamarjában Tasnádi sem cselekedett, ezért – ami a rendőrségnek nem sikerült, neki igen – Gyárfás Tamás rátalált a bujkáló Portikra? – tette fel a kérdést Zamecsnik.
Az a kérdés is felmerül: ha Gyárfás Tamás úgy tudta, hogy végül nem Tasnádi, hanem Portik tett eleget a felkérésének, akkor miért küldte el – a vád szerint nem másnak, mint Láposi Lőrinc volt rendőrtábornak – a
Tasnádinak a gyilkosságért járó – pontosabban nem járó, hiszen azt a vád szerint Portik és nem ő követte el – második részletet, az újabb 6 millió Ft-ot? Ráadásul – folytatta a védelem – Tasnádi azt állítja, hogy Láposinak – Gyárfás Tamás küldönceként – a Nap-kelte egykori főszerkesztője, Kósa-Somogyi adta át a pénzt. Kósa-Somogyi György szerint ez képtelenség.
A védelem emlékeztetett rá: Tasnádi a vallomásában elmondta, Gyárfás tudta róla, hogy ő nem gyilkos, ám ez esetben kérdés, hogy Gyárfás Tamás a nagy semmiért őt mégis kétszer honorálta, Portik Tamásnak viszont nem adott semmit. Eszerint a valódi gyilkosként megvádolt Portik ingyen „dolgozott”, sőt 300-500 milliót ráfizetett arra, hogy Gyárfás Tamásnak szolgálatot tehessen? A védelem szerint amikor Gyárfás és Portik 2004. augusztus 11-én ingatlant cseréltek, Gyárfás Tamás járt több száz millióval jobban.
Hallottak már olyat, hogy egy gyilkosság végrehajtója fizet százmilliókat a felbujtónak? – tette fel Zamecsnik összefoglalója végén. A továbbiakban az ügyvéd folytatta a vádirat szerinte téves állításainak felsorolását az egykori, Gyárfás felmentésével végződött kaposvári ügytől Kovács Lajos nyomozó szerinte megalapozatlan állításaiig, aki – mondta az ügyvéd még az akkori rendőri vezetőknek is szelektíven számolt be a Perczel Tamás Számvetés című filmjének jelentésében a filmben elhangzó állításokról. Kizárólag Fenyő és Gyárfás ellentétéről számolt be, annak ellenére, függetlenül attól, hogy Perczel Tamás mások mellett név szerint Princz Gábort és Székely Herbertet is kiemelte.
Portik és Gyárfás beszélgetéséről is szót ejtett a védelem. Zamecsnik Péter egy rövid, de fontos részletet felidézett a titkon felvett hangfelvételből. Portik felajánlotta, hogy felelősségre vonja Tasnádit:
„Portik: Elintézhetem, ha kell.
Gyárfás: De nem kell.
Portik: Csak mondom.
Gyárfás: De nem.”
Gyárfás Tamás védelmére kelt Tasnádinak. Zamecsnik szerint, ha Gyárfásnak bármi valós oka lett volna Tasnáditól tartania, vagy ha gyilkos hajlamai lettek volna, akkor nem mond ellent Portiknak.
Zamecsnik Péter felidézte Portik vallomását, aki a tárgyalás során többször kihangsúlyozta: ő feladatul kapta, hogy Gyárfást lépre csalja, bármi áron préselje ki belőle, hogy ő bujtotta fel Fenyő János megölésére. Habár többször felkereste Gyárfás Tamást és mindenkor rögzítette a vele való beszélgetéseit, a legjobb törekvése ellenére sem tudta elérni, hogy csapdába csalja, a felvételeken Gyárfás sehol nem mondja, hogy Portik ölje meg Fenyő Jánost – hangsúlyozta a védelem.
A tárgyalás jövő hét csütörtökön folytatódik.