A válaszadók 60,5 százaléka nyilatkozta, hogy jár a gyermeke valahova iskola után, és minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál valószínűbb: míg a legfeljebb általános iskolát befejezők esettében ez 22,1 százalékának, addig az egyetemet végzettek közel 80 százalékának. Gyermekek száma szerint nem volt nagy különbség, bár nyilván a nagycsaládosok kevésbé engedhetik meg maguknak, vármegyékre lebontva azon éles különbség tapasztalható: míg a fővárosi szülők 74,8, a Pest vármegyeiek 65 százaléka járatja különórára a gyerekét, addig Heves vármegyében ez az arány 37,2 százalék, Békésben 37,3 százalék, Somogyban 41 százalék.
Ennek egyik legfőbb oka a lap szerint, hogy a különóráknak ára van, például a csoportos edzés minimum 5 ezer forintos kiadást jelent havonta a családnak. A nyelviskola, ahol csoportos foglalkozás van, óránként 1-2 ezer forint, ám aki a magánoktatást választja, annak borsosabb árat kell kifizetni.
„Az óradíjak átlagosan 5-6000 forint körül vannak, ennek időtartama változó, 45-60 perces órákért kérnek ilyen összeget. Viszont azt érdemes hozzátenni, hogy talán idén először találkoztunk ilyen magas áremelkedéssel. Több tanárunk is van, akik akár 8,10 vagy 12 ezer forintos óradíjért tanítanak. Igaz itt általánosságban el lehet mondani, hogy ezek a tanárok egy magasabb szintű, egyetemi, fejlesztő vagy akár tantárgyak több nyelven való tanítása jellemzi”
– mondta a lapnak Akhinszky Norbert, a Tanárbázis.hu vezetője, hozzátéve, hogy 20-30% az átlagos emelkedés, de a 40-50%-nyi emelés sem ritka. Általában azok emeltek nagyobb százalékot az áraikon, akik 2500-3000 forintos áron vállaltak eddig korrepetálást.
Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke is megerősítette, a nyelviskoláknál is volt emelés, de ott egyéb változások is végbementek az utóbbi a Covid óta eltelt időben:
„Sokban megváltozott a nyelviskolák a helyzete, a pandémiát követően gyakorlatilag áttértek online tanításra. A másik változás, hogy a lakossági nyelvoktatás, amit mi így hívunk, tehát amikor csoportokba iratkoznak be a diákok, az jelentősen lecsökkent, szinte alig van. Ennek több oka van, a pandémia ráerősített a folyamatra, de már előtte is voltak arra utaló jelek, hogy az emberek egyre kisebb csoportokban, egyéniben szeretnének nyelvet tanulni. Ami még számottevő kihívást is jelentett a nyelviskolák számára, az hogy óriási nyelvtanárhiánnyal küzdenek, igaz, mostanra talán valamelyest javult a helyzet. Mindezekkel a folyamatokkal egy időben viszont megerősödött a vállalati nyelvoktatás, tehát adott esetben az, aki korábban magánúton finanszírozta a nyelvtanulását, az már „ingyen” jár, hiszen a cég, ahol dolgozik, állja ezt egyfajta plusz juttatásként. Viszont a vállalatoknak gyakran speciális tudásra volt szükségük, az adott szaknyelvet beszélő munkatársakra – úgyhogy ez is egy alakította valamelyest a nyelvtanulási piacot”
– ismertette Légrádi. Az árakkal kapcsolatban elárulta: az elmúlt másfél évben nagyjából átlagosan 15 százalékot drágultak a nyelviskolák, egyrészt a kata megszüntetése és a megnövekedett munkaerőköltségek és a megélhetési költségek általános növekedései miatt.
Az elnök beszélt arról is, hogy szerinte nincs nagy a különbség a főváros és a vidéken elkért óradíjak között.
A felmérésből az is kiderült, hogy a válaszadók legtöbbje 5 és 10 ezer forint közötti összeget szán különórára havonta gyermekenként. 13 százalékul azonban 30 ezer forintnál is többet költ erre. Ez persze nagyban függ attól, hogy összesen hány gyerekről kell gondoskodni a családban. A legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezők közel 30 százaléka 30 ezer forintnál többet.
„Egyértelműen továbbra is Budapest vezet, ami a legdrágább óradíjakat illeti. Ezen belül is az angol, matematika, és ezt követi a német, spanyol, magyar nyelv és irodalom, illetve az általános korrepetálás tárgyak” – tette hozzá Akhinszky Norbert.