Jevgenyij Prigozsin volt az, aki a Wagner-zsoldosok vezéreként a júniusi lázadást kirobbantotta, elutasítva az orosz védelmi minisztérium ultimátumát, hogy zsoldosait a hadsereg alá rendelje. Ezzel a legnagyobb kihívást intézte az orosz állam ellen azóta, hogy Borisz Jelcin az 1993-as alkotmányos válság idején tankokkal tűz alá vette a moszkvai Fehér Házat.

"Maga a tény, hogy Prigozsin még élt a puccs után, teljesen felforgatta a Putyin-rezsimről alkotott képünket" – mondta a The Guardinnek Abbasz Galjamov politikai tanácsadó és egykori Putyin beszédírója. "Az volt a szabály, hogy Putyin ellen nem lehet menni. Két hónapig minden a feje tetejére állt. Prigozsin hatalmas problémát okozott Putyinnak, megalázta őt" – vélekedett.

Prigozsinék lázadását bár leverték, úgy tűnt, a Wagner-vezér nem vesztett. A zsoldosvezér az Afrikában rendezett csúcstalálkozón is megjelent, ahol beszámolók szerint azt mondta: "Oroszországot minden kontinensen még nagyobbá teszi". És ami a legfontosabb: a lázadás után soha nem emeltek ellene vádat. Cégei továbbra is több millió dolláros vendéglátóipari szerződéseket nyertek, és továbbra is utazott Afrika, Fehéroroszország és Oroszország között az Embraer repülőgépén, amíg az szerdán le nem zuhant. Azonban sokan érezték, hogy Prigozsin szabadsága nem lesz tartós. A CIA igazgatója, William Burns a múlt hónapban "a bosszú apostolának" nevezte Putyint, és figyelmeztette Prigozsint, hogy „ne rúgja ki az ételkóstolóját”.

Prigozsin mégis úgy gondolta, hogy létezhet számára egy újabb esély, egy második felvonás. Ukrajnából kiszorulva arra szánta el magát, hogy folytassa a Wagner munkáját Afrikában, ahol zsoldosai leginkább a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Maliban és Szudánban tevékenykednek, olyan országokban, amelyeknek gyengék a kapcsolatai a Nyugattal.

A Kreml már jó ideje fellép azon embereik ellen, akik a háborús eredményeiket bírálják. Igor Girkint, az ukrajnai orosz közvetítő erők egykori parancsnokát a múlt hónapban letartóztatták, miután kitartóan bírálta Putyint és az ukrajnai inváziót. Szergej Szurovikin tábornokot, Prigozsin nagyhatalmú szövetségesét a védelmi minisztériumban, a lázadás óta elzárva tartják, és megfosztották az orosz légierő parancsnoki címétől.

"Putyin időt szánt arra, hogy felmérje a károkat" - mondta Andrej Szoldatov orosz újságíró, a biztonsági szolgálatok szakértője. "Úgy döntött, hogy ezt a lázadást ürügyként használja fel, hogy leszámoljon a keményvonalasokkal".

"Prigozsin likvidálása erősen stabilizáló tényező a jelenlegi rendszer és a hadseregben uralkodó hangulat szempontjából" - fogalmazott egy másik, az orosz védelmi minisztériumhoz közel álló forrás.

Az orosz hadseregnek bőséges indítéka volt Prigozsin megölésére. Katonái a fegyveres felkelés során több helikoptert és becslések szerint 15 repülőgépet lőttek le. A Wagner-csoport és a hadsereg lőszerrel kapcsolatos vitái pedig belső viszályokat indítottak a két csapat között.

Egy védelmi forrás a Guardiannek azt mondta: "Prigozsin megölése a júniusi sikertelen felkelés pillanatától kezdve egyértelmű volt. Bár én arra számítottam volna, hogy valahol Afrikában végzik ki”. Mint mondta, a csendes gyilkosság helyett a Kreml egyértelműen megmutatta, hogy üzenetet akar küldeni.

Marat Gelman orosz műgyűjtő és ellenzéki politikus, aki egykor Putyinnak adott tanácsokat, úgy fogalmazott: "A jelzés az elitnek nyilvánvaló: nem lehetsz a háború ellen, de nem is lehetsz Putyinnál jobb a háborúskodásban. Sztrelkov (Girkin álneve) és Prigozsin lelkesebbek voltak a háborút illetően, mint Putyin, és ezért megbüntették őket". "Ez a gyilkosság csökkenti a morált azok körében, akik a legszenvedélyesebben harcolnak" – jegyezte meg Gelman, hozzátéve, hogy sokan most sokkos állapotban vannak, azok, akik közül is, akik a háborút vezetik és az élvonalban állnak, szerinte Putyinnak most nehezebb lesz mozgósítania ezeket a csoportokat.

Prigozsin távozásával a Wagner jövője is kérdésessé vált Afrikában. Valószínű, hogy a Kreml, a védelmi minisztérium vagy más érdekelt szereplőt megpróbálják folytatni az ottani jövedelmező üzletet.

Bár a Wagner-zsoldosokat megfosztották a nehézfegyvereiktől, és Oroszoroszágban kevés veszélyt jelentenek a Kremlre, az is kérdéses, hogy hűségesek maradnak-e Prigozsin emberei Putyinhoz vagy az orosz vezetéshez.

Itthon

Prigozsin lázadása után már csak az volt a kérdés, meddig marad életben?

kapcsolódó cikkeink