Mint elmondta, elégedett a pályafutásával és a mai napig boldoggá teszi az éneklés, ám az idő múlása egyre jobban szorongatja.

„A sikert ma is átélhetem a fellépéseken, de már hetvenöt éves vagyok. A mai napig izgulok fellépés előtt, a lámpaláz természetes. Imádkozom, hogy Istenem, angyalok, segítsetek, anyukám, apukám, segítsetek a másik oldalról, hogy minden úgy sikerüljön, mert jót akarok. Éneklés után állva tapsol a közönség. De még így is mindig azt kérdezem, hogy, ugye, jó vagyok. Hatszázötven-valahány dalom van, és ennyi önbizalmam.

Nem az a gond, hogy félek az öregségtől, mert már késő lenne félni, hanem rosszul érint, amikor egyszer csak egy mennykő belecsap a drága Balázs Fecóba… Vagy a korosztályomból Somlóba, Benkőbe…

Ez a generáció szépen megy el sorban. Szerintem nincs olyan közöttünk, aki ne gondolná azt: a francba, mikor jön el az a pillanat, hogy én vagyok a következő? Az, hogy empatikusak vagyunk, még inkább előhozza az ilyen érzéseket. Hiába a siker, utána hazamegyek, becsukom az ajtót, ülök az aszalnál, és azt mondom, a kutya úristenit!” – magyarázta.

Itthon

Zalatnay Sarolta: Nem az a gond, hogy félek az öregségtől

kapcsolódó cikkeink