Gálvölgyi János a beszélgetés során felidézte, hogy aznap, amikor rosszul lett, sok múlott a lányain, akik miután hiába várták a mentőt, maguk vitték be édesapjukat a kórházba. Mint mondta, Eszter és Dorka lélekjelenléte nélkül ma nem lenne itt, ugyanis megmentették az életét.
„A kórházban töltött időszakom alatt pedig nemcsak rám vigyáztak, hanem a feleségemre is, aki Dorka és Eszter mellett életem harmadik legfontosabb nője. Ami engem illet, azokból a napokból, amikor válságos állapotban voltam, semmire nem emlékszem. Miután pedig magamhoz tértem, minden oldalról dőlt rám a szeretet”
– fogalmazott a művész az interjúban, amit a 24.hu szemlézett. Hozzátette Gálvölgyi azt is, hogy az intenzív osztályon az orvosok és az ápolók is csodálatosak voltak, akik minden betegre odafigyeltek.
„Ott nem számít, az ember Kossuth-díjas vagy vízvezeték-szerelő, egyenrangú emberek vagyunk mindannyian” – jelentette ki a színész, aki elmondása szerint nem ezoterikus beállítottságú, így nem töprengett azon, hogy miért élte túl ezt a makacs betegséget, miért kapott még egy esélyt. […] „Szerencsés vagyok, mert túléltem, és megadatott, hogy megtudhattam, néhány embernek azért adtam az életem során vidám perceket” – mondta Gálvölgyi, aki nemrég újra színpadra állt, ahol a közönség vastapssal fogadta.
„Ahogyan a közönség fogadott, meg sem tudom fogalmazni, micsoda szeretetáradat söpört végig rajtam. Úgyhogy amikor csak tehetem, játszani fogok. Az orvosom az utolsó kontrollon azt mondta, teljesen egészséges vagyok, és egy ilyen súlyos tüdőgyulladás egy fiatalt is pont úgy döntött volna le a lábáról, mint engem. Semmi akadálya nincs tehát, hogy munkával töltsem az életem hátralévő részét”
– hangsúlyozta, aki a fellépések mellett sok pihenést tervez a nyárra, sok időt szeretne a családjával tölteni, mivel számára ők a legfontosabbak.