Bizony, ezek a mindent elözönlő, betolakodó inváziós fajok – legyenek állatok vagy növények – mára már nem csak a kertészkedők életét nehezítik meg: a modern kor betolakodói ők. Távolról jött vendégek, akik egy idő után kiteszik a helyi rokonok szűrét otthonukból.
Az inváziós, özön- vagy invazív faj olyan idegenhonos faj, amely, miután sikeresen leküzdi a természetes terjedési gátakat, akadályokat (például folyók, tengerek, sivatagok), képes természetes elterjedési területén kívül megtelepedni, ezután tömegesen elszaporodik, nagy területeken elterjed, és jelentős károkat okoz.
Az invazív fajok megjelenésében valamilyen módon szerepe van az embernek. Tudatosan is betelepíthetik az invazív fajokat, vagy véletlenül is behurcolhatják őket. A populációkat eredetileg óceánok, hegyláncok, tengerek és folyók választották el egymástól, így számtalan, színes, sokféle együttélés alakulhatott ki. Azt csak a 20–21. században ismertük fel, hogy Földünk biológiai sokszínűségét az élőhelyek módszeres pusztítása és feldarabolása mellett az inváziós fajok térnyerése fenyegeti a leginkább.
Nem minden idegenhonos inváziós
A legtöbb idegenhonos faj helyi környezetben nem képes életben maradni, illetve nem válik inváziós fajjá, hanem beépül az őshonos fajok közösségébe, és a tápláléklánc részévé válik. Csak azok a fajok képesek tömegesen, az ökológiai egyensúlyt felborítva elterjedni, amelyek gyorsan szaporodnak, változatos környezeti feltételek közt életképesek, és versenyelőnyt élveznek az őshonos fajokkal szemben (például, mert az új élőhelyen nincsenek természetes ellenségeik).
Az idegenhonos fajok megjelenésével hosszabb távon új egyensúlyi helyzet alakul ki, de addigra egyes őshonos fajok kiszorulhatnak, életterük beszűkülhet, vagy akár ki is halhatnak. Jelenleg több mint 12 ezer idegenhonos faj található az európai környezetben, ám ezek döntő része nem okoz kárt. Baj csak akkor van, ha terjedésük – köszönhetően helyi „versenytársaikkal” szemben mutatott előnyüknek, például szívósságuknak, igénytelenségüknek – veszélyezteti az őshonos élőlényeket, a helyi ökoszisztémák működését. Egyes kutatások szerint ezer behurcolt növényből mindössze egy faj lesz özönnövény. Elenyészőnek tűnik ez az arány, de ha figyelembe vesszük, hogy ez az ezerből egy faj teljes ökoszisztémákat tehet tönkre, számolnunk kell azzal, milyen károkat okozhatnak ezek a hódítók.
A globalizáció hatásai
A fajok új területekre történő szándékos telepítése és véletlen behurcolása az ókortól ismert jelenség, azonban a globalizáció hatására az utóbbi évszázadban kiugró méreteket öltött; egyre súlyosabb hatásai vannak. Az ugrásszerűen megnőtt kereskedelem és turizmus megkönnyíti az áruk hozzáférhetőségét, ami megnöveli a fajok természetes előfordulási területükön kívülre történő behurcolásának valószínűségét.
Mára mindez olyan méreteket öltött, hogy komolyan fenyeget a lehetőség: a hasonló klímájú, de más régiókhoz tartozó területek (például Európa és Észak-Amerika) élővilága uniformizálódik.
Nemzetközi összefogás szükséges
Az idegenhonos inváziós fajok elleni védekezés az egész világon, így Európában is kiemelt fontosságú természetmegőrzési, gazdálkodási feladat. Az inváziós fajok terjedésének megakadályozása, e fajok kezelése csak határokon átnyúló összefogással valósítható meg. Mivel az élőlényeket nem érdeklik az országhatárok, célszerű ellenük közösen fellépni. Ezt az EU is támogatja, és emellett minden állam maga is tesz a jelenség ellen, de magunk is segíthetjük a küzdelmet.
Az özönfajok elterjedésében rejlő veszélyeket felismerve több hazai és nemzetközi jogszabály, stratégia tűzi ki célul a biodiverzitás megőrzése, a gazdasági kármérséklés vagy megelőzés érdekében az inváziós, tájidegen özönfajok visszaszorítását, eltávolítását, terjedésük megelőzését.
A teljes cikk a Hetek aktuális számában olvasható.