A táplálkozásnak számos célja és funkciója van az életünkben. Amellett, hogy élvezetet, élményt nyújt, örömforrást jelent, kapcsolatépítés és időtöltés gyanánt is remek elfoglaltság, jó szem előtt tartani, mi is a legfőbb rendeltetése.
A táplálkozás egyik legalapvetőbb célja – ahogyan a magyar nyelvben gyönyörűen jelzi is a szótő –, a táplálás, a fizikai test tápanyag-szükségleteinek biztosítása.
Ha az elfogyasztott ételek révén a szervezetünk hozzájut a számára létfontosságú tápanyagokhoz, akkor ez elősegíti a test egészséges működését.
Mik lehetnek az irányelvek a táplálkozásban?
Ha az elfogyasztott ételekkel az egészségünk támogatása és megőrzése a célunk, akkor érdemes kicsit visszagondolni olyan korokra, történelmi időszakokra, amik megelőzték az iparosítást, melyek voltak ekkor az emberek élelmi forrásai. Hogyan dolgozták fel, milyen ételeket készítettek, hogyan tárolták, hogyan tartósították ezeket? Ezek a módok sokkal közelebb álltak a természettel harmonizált élethez és sokkal inkább szolgálták az emberek egészségét, mint a mai – sokszor nagyon is természetidegen – mesterséges megoldások.
Korunkban (a fejlett társadalmakban) egyszerre jelent problémát az élelmiszer-túlkínálat és az élelmiszerek silány tápanyag-összetétele. Hiába a sok ultrafeldolgozott, tartósított étel, az emberek szervezete ezek fogyasztása mellett tápanyaghiányokkal küzd. Tápanyaghiányos állapotban pedig sajnos sokkal sebezhetőbb, sérülékenyebb az ember egészsége.
Ahhoz, hogy megfelelően válasszunk, fontos lenne tisztában lenni alapvető ismeretekkel, milyen étel milyen összetevőket tartalmaz, s hogy a különböző ételek, élelmiszerek hogyan hatnak a szervezetünkre. Építik-e, biztonságos energiaforrást jelentenek-e számára, vagy inkább terhelik és az ártalmára vannak.
Legfőbb irányelvként érdemes arra törekedni, hogy az ételeink minél természetesebb, azaz minél kevésbé feldolgozott formában kerüljenek a tányérunkra.
Válogassunk lehetőség szerint a szezonális kínálatból, a lakóhelyünkhöz minél közelebbi előállítási forrásból.
Mit igényel naponta a szervezetünk?
Energiaszolgáltató tápanyagokként szükségünk van szénhidrátokra és zsírokra, felépítő anyagokként pedig fehérjékre. A kulcs abban áll, hogy ezeket a makrotápanyagokat jó fajta, minőségi élelmi forrásokkal biztosítsuk. Érdemes arra is törekednünk, hogy egy-egy nyersanyag vagy alapanyag minél nagyobb tápanyagsűrűségű legyen, azaz komplex módon minél több tápanyagot tartalmazzon, beleértve a mikrotápanyagokat (vitaminokat, ásványi anyagokat, fitotápanyagokat stb.) is. Ebben jelentősége van többek között a növényi alapanyag színének is.
Biztonságos szénhidrátforrás gyanánt rendelkezésünkre áll a zöldségek teljes kínálata. A jól bevált magyaros paprika-paradicsom-uborka kombó mellett bátran fogyasszuk a zöldségek kevésbé preferált családtagjait is: a gyökérzöldségeket, tök-, hagyma-, káposztaféléket, fűszernövényeket, saláta- és csíraféléket. Feldolgozás tekintetében – fajtától függően – mindenféle formában készíthetünk belőlük ételt: nyersen, dinsztelve, párolva, sütve, grillezve, magával sűrített főzeléknek vagy krémlevesnek, ragunak, egytálételnek, illetve fermentálva is. Szintén jó és komplex források a hüvelyesek (bab-, lencsefélék, borsó), illetve a gabonafélék egy része (például rizs, köles, hajdina, zab).
Gyümölcsökből ajánlott az alacsonyabb cukortartalmú fajtákat választani és őket is minél természetesebb formában fogyasztani (leginkább frissen, nyersen).
Külön említést érdemelnek az oly közkedvelt pékáruk és kenyérfélék. Ha ragaszkodunk ezekhez, akkor érdemes a régiek hagyományát követve valódi kovászolással készített kenyeret és péksüteményeket választanunk, elkerülve lehetőleg az élesztővel és mindenféle adalékszerrel felpuffasztott társaikat.
Fehérjeforrás gyanánt szintén sok-sok választási lehetőségünk van: remek alapanyag a tojás, a halak, tengeri herkentyűk, a húsok, tejtermékek.
Megfelelő zsírforrást jelentenek olyan komplex táplálékok, amelyek eleve tartalmaznak zsírt (húsok, halak, tejtermékek), illetve az olívabogyó, olajos magok, sütés-főzéshez az állati zsírok (liba-, kacsa- mangalica-, sertészsír), esetleg a kókuszzsír és az olívaolaj.
És mit nem?
A megbízható élelmi források mellett arról is érdemes szót ejteni, hogy a boltok polcain kínálkozó élelmiszerek jelentős csoportja kívül esik a táplálék fogalmán.
Sajnos a mai világ teljesen bele van ágyazva olyan táplálkozási szokásokba, amelyek normalitásnak számítanak ugyan, az emberi szervezet kiegyensúlyozott működéséhez azonban nemcsak, hogy nem járulnak hozzá, hanem konkrétan ellene dolgoznak.
Ide tartoznak az ultrafeldolgozott élelmiszerek, gyorséttermi ételek többsége, hozzáadott cukrot, mesterséges fruktózt tartalmazó élelmiszerek és italok, húsipari hulladéktermékek és a pék-, illetve cukrászipar végletekig csinosított, ám értelmezhető tápanyagokkal nemigen rendelkező palettája.
A teljes cikk a Hetek aktuális számában olvasható.