Ha afrikai országban zajló harcokról hallunk, gyakran csak legyintünk. Az ilyen hatalmi harcok gyakran lokálisnak, helyinek tűnnek, és csak kellő mennyiségű információ birtokában rajzolódnak ki lassan a nemzetközi szálak. Szereplőik nem verik nagy dobra háttérben zajló tevékenységüket, ez lehet az eseményekkel kapcsolatos hírdeficit egyik oka Szudánnal kapcsolatban is.

Az örök vesztesek a kisemberek

A harcok okozta káosz, mint mindig, most is egyértelműen a lakosságot sújtja, kedvez viszont különböző érdekcsoportoknak, amelyek a börtönök megnyitásával engednek szabadon bűnözőket, vagy biológiai fegyverként is használható vírusokat szereznek meg, ezek fejlesztésével, tárolásával szakosodott intézmények megtámadásával.

A közüzemek (víz, villany) hiánya és a harcok miatt már cikkünk megjelenésekor is 300 ezer közeli az ország déli részébe vagy a környező országokba menekülők száma, több mint négyezer a sebesült, ötszáz feletti a halottak száma.

Szudán elhelyezkedése kulcsfontosságú

Szudánban most a két főszereplő, az ország első és második számú katonai erős embere, akik korábban egymás szövetségeseiként puccs révén szerezték meg a hatalmat. Jelenlegi konfliktusuk közvetlen okáról nem szólnak a híradók, ezért a híréhes világ számára geopolitikai összefüggéseket kénytelenek a szakértők boncolgatni.

Ezek közül hangsúlyt érdemel Szudán stratégiai földrajzi elhelyezkedése, ennek folytán már az első gyarmatosítás során is a nagyhatalmak ütközőzónája volt. Az életet adó Nílus jelentős folyamszakaszát és vörös-tengeri partszakaszt is birtokol egy rendkívül forgalmas tenger mellett. Az ország ütközőzóna most is, amikor Afrika újra a nagyhatalmi versengések helyszínévé válik.

Az oroszok megint a spájzban

E versengések egyik legjelentősebb eleme Oroszország sikeres helyezkedése a fekete földrészen. Miközben az ukrajnai háború részleteiben elvesző médiafogyasztók a nyugati sajtó tükrében Oroszország és Putyin bármelyik pillanatban bekövetkező bukását várják, ez nem zavarja az oroszokat abban, hogy Algériával közös hadgyakorlatot tartsanak Észak-Afrikában, befolyást szerezzenek számos fekete-afrikai országban, akár ENSZ-embargókat is elmozdítsanak, hogy sikeres fegyverszállításokat bonyolítsanak és részesedjenek a földrész ásványkincseiből. A világ távoli részein sikeres terjeszkedést valósítsanak meg, vagy éppen Törökországban adják át a világ legnagyobb atomlétesítményét. Már hiányérzetünk lenne, ha nem bukkanna fel itt is a Wagner félkatonai szervezet, „Oroszország idegenlégiója”, akik a helyi hadurakkal együttműködve vesznek részt a folyamatok biztosításában.

Az oroszok remek kapcsolatokat ápolnak a Vörös-tenger túlsó felén elterülő Szaúd-Arábiával is. Éppen a szudáni partszakasszal szemben, Dzsiddában kötött ki április elején a Gorskov admirálisról elnevezett orosz fregatt és egy szintén orosz tankerhajó, hogy üzemanyagot, ivóvizet és élelmiszert vételezzen.

A hétköznapi eset diplomáciai protokolleseménnyé avanzsált, mert még kulturális programot is szerveztek a legénység számára, ezzel is demonstrálva a két ország közötti kapcsolatok fontosságát. Az arab ország egyike azoknak, amelyek a nyugati szankciók ellenére feltétel nélkül folytatják a kereskedelmet Oroszországgal.

A jelek szerint tehát Oroszország továbbra is nagyhatalom. Olyannyira, hogy már évekkel ezelőtt megállapodott Szudánnal, hogy a keleti, vörös-tengeri partszakaszán, Port Szudánban katonai kikötőt létesít egy olyan vízen, aminek nem lehet túlbecsülni a világkereskedelmi jelentőségét.

A tengeren való jelenlét egyúttal biztosítja az orosz kijárást az Indiai-óceánra. Az ellenérdekelt fél, az Egyesült Államok, demokratikus folyamatok elvárásával operálva lassította eddig a folyamatot, de Szudán idén februárban ratifikálta a korábbi egyezményt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter személyes jelenlétében, ezzel a folyamat a célegyenesbe fordulhatott volna, ha a harcok nem törnek ki, pont most… Úgy tűnik, a két hadúr konfliktusában a mögöttük álló két ellentétes világhatalom ütközik most Szudánban.

Ne csodálkozzunk, hogy a nagyhatalmak versengésének régi-új színpadán, Afrikában, a függöny elhúzásával láthatóvá válnak a szereplők, akik megvalósítják a szakértők által egyre gyakrabban második gyarmatosításnak nevezett folyamatot.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Itthon

Véres káosz Szudánban - Afrika a nagyhatalmi versengések régi-új színpada

kapcsolódó cikkeink