Hazánk 2004-es EU-csatlakozásával, azaz a határok megnyílásával nemcsak a Magyarországról való gazdasági célú elvándorlás indult meg Nyugat-Európa felé, hanem az országhatárokon belül is fölerősödött a lakosság keletről nyugatra, azaz a fejlettebb régiókba történő áramlása, s ez a mai napig növekvő tendenciát mutat.
A belföldi vándorlások több mint félmillió embert érintenek, a legmobilabb a fiatal felnőtt (35 év alatti) korosztály, amely többnyire munkavállalás, tanulás vagy családalapítás miatt változtat lakhelyet. Ez a belső mozgás nem csak a gazdasági célú vándorlást foglalja magában, mivel a másik nagy – évek óta újból erősödő – trend a Budapestről, illetve egyes megyeszékhelyekről az agglomerációba való kiköltözés – derül ki a KSH tematikus kiadványaiból.
Hosszú távon is megfigyelhető, hogy regionális szinten Pest vármegye és Nyugat-Dunántúl tekinthető a belföldi vándorlók elsődleges célterületeinek. A kibocsátó régiók pedig döntően az uniós viszonylatban is a legszegényebbek közé tartozó térségek, azaz Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld. Azokban a régiókban, ahova többen költöznek, mint ahányan elvándorolnak, jellemzően az országos átlag feletti, míg a negatív vándorlási különbözetűeknél átlag alatti az egy főre jutó GDP-növekedés.
Döcögő felzárkózás?
„Jól látható, hogy az ország két, jól elkülöníthető részre bomlik: a népességnyerőkre és a lakosságvesztőkre. Ezen belül a déli, dél-keleti és észak-keleti országrészen található településeken nagy népességcsökkenés történik. Kiemelendő Miskolc, ahol a legnagyobb volt a népességszám zuhanása (12 ezer fő). Ellenben Budapest környékén növekedett a lakosok száma, ahogyan az észak-nyugati határszélen és a Közép-Dunántúl egy részén is. Kisebb növekedési pontok láthatóak még Kecskemét környékén is” – írták a GKI elemzői a 2012–2017-es időszakról.
Kimutatták, hogy a teljes keleti és déli országrész településeit (leszámítva Szegedet, Debrecent és agglomerációit) elvándorlás, míg Budapestet, Győrt, Sopront és a környezetükben lévő településeket odavándorlás jellemzi. Ennek fő magyarázó tényezői a munkalehetőségek és a bérek közötti különbségek.
Az elemzők felhívták a figyelmet arra is, hogy a jövedelemtöbblet kimagasló Budapest, Győr, Sopron, Kecskemét és Székesfehérvár környékén. Vagyis jellemzően éppen ott, ahová a vándorlási többlet irányul, tehát az emberek oda áramlanak, ahol jobb az élet minősége és jobban lehet keresni.
A hazai népességeloszlás egyensúlyának felborulása a negatív gazdasági hatás mellett amiatt is problémás, hogy a belső vándorlás komoly társadalmi feszültségek előidézője is. Egyrészt a kibocsátó régiókban, ahol a költözők – a külföldi munkavállalókhoz hasonlóan – kénytelenek elszakadni személyes kapcsolataiktól, családjuktól. Másrészt kiélezi a feszültségeket egyes befogadó területeken – ilyen például Sopron és környéke –, hogy a nagyfokú beáramlásra sehol sincs felkészülve a helyi közigazgatás és infrastruktúra, így a helyiek élete az adóbevételek növekedését leszámítva számos tekintetben megnehezül.
A tavalyi népszámlálás előzetes adatai is azt mutatják, hogy a belső vándorlás 2011–2022 között csak tovább erősödött. A legnagyobb lakosságnövekedés (10%) Pest, míg a legnagyobb arányú csökkenés (13%) Békés vármegyében történt. Számszerűsítve az elmúlt évtizedben a belső vándorlás legnagyobb nyertesének Pest, legnagyobb vesztesének pedig Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye bizonyult.
Előrejelzések
Úgy tűnik, hogy a belső vándorlás tekintetében hosszabb távon sem számíthatunk fordulatra. Magyarország népessége folyamatosan csökkenni fog, ezen belül – az eddigi trendek folytatódásaként – egyedül a közép-magyarországi régió lakosságszámában várható tartós növekedés, míg az összes többi hazai régióé folyamatosan apadni fog – legalábbis ez derül ki a Demográfia 2021 folyóiratban olvasható, 2050-ig szóló előrejelzésből.
„A fővárost is magában foglaló Közép-Magyarország népessége 8 százalékkal növekszik, minden más területi egység népessége tovább csökken a következő közel három évtizedben. Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön egyaránt 25–30 százalékos népességcsökkenés várható 2050-ig az alapforgatókönyv szerint” – írták a demográfusok.
Úgy látják, a társadalom további öregedése és fogyása különböző módon megy majd végbe az egyes régiókban. 30 év múlva az össznépesség közel felét teszik ki majd a 65 év felettiek, s a leginkább elöregedő régió a Dél-Dunántúl és Dél-Alföld lesz. A 65 év felettiek aránya Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon, azaz a két legfejlettebb térségben lesz a legkisebb, míg az aktív korúak aránya ugyanezekben a régókban lesz kiemelkedő.
A kiskorúak legnagyobb arányban 2050-ben is a legszegényebb Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön élnek majd. Mindez azt mutatja, hogy miként világszerte, úgy hazánkban is bemerevedhetnek a területi egyenlőtlenségek, mivel a magas születési arányok továbbra is a gazdaságilag legkevésbé fejlett régiókra lesznek jellemzőek, amik egyben a legnagyobb elvándorlást is produkálják.
A teljes cikket a Hetek aktuális számában olvashatja el.