Március 11-én Herceghalom közelében a magyar közlekedéstörténet legsúlyosabb közúti balesetében mintegy 43 jármű ütközött össze, köztük 32 autó, 5 kisteherautó és 6 kamion. A balesetben egy ember életét vesztette, több jármű kigyulladt és összeroncsolódott.
Gyakorlatilag még aznap megkezdődtek a találgatások, hogy mi okozhatta a tömegbalesetet: a legtöbb kommentár ekkor még a helytelen követési távolságot, a sebesség jelentős túllépését vagy éppen a figyelmetlenséget sorolta a fő okok közé. A balesetet valójában kiváltó porvihar csak érintőlegesen, annak okai pedig egyáltalán nem kerültek fókuszba.
A hivatalos vizsgálat – és a szemtanúk beszámolói – megerősítették: a lokális porviharban a látótávolság a minimálisra csökkent. Mint kiderült: a környező földeken mezőgazdasági munkát végeztek, amely során fellazították a talajt, aminek felső rétegét az erős szél könnyedén felkapta, majd az autópályára fújt.
A látótávolság minimálisra csökkenése miatt egy autós hirtelen lefékezett, amibe aztán tömegesen csapódott be a többi jármű.
Porvihar, de miért?
A baleset után több szakértő is felhívta a figyelmet arra, hogy a porvihar, vagyis a szélerózió korántsem a véletlen műve, és sajnálatos módon egyáltalán nem egyedi jelenség az utóbbi években. Ráadásul elkerülhető is lett volna.
„A szélerózió – másnéven defláció – alapvetően egy természetes, geológiai, geomorfológiai folyamat, melynek mértékét nagyban felerősítették különböző antropogén hatások, vagyis a nem megfelelő talajművelési formák, intenzív földhasználat, vagy éppen túllegeltetés” – mondta érdeklődésünkre Pásztor László, az Talajtani Intézet igazgatója.
Hozzátette: „A gépesített, hagyományosan szántáson alapuló, a termőföldet hosszabb távon fedetlenül hagyó gazdálkodási mód egyik nagy veszélye a talajszerkezet leromlása (porosodása), ami kiszáradás és nagytáblás művelés esetén (ez utóbbi a földfelszín érdességének csökkentésével ráadásul a szelek tompításában sem tudja a természetes körülmények szerinti mérséklő működést biztosítani) a kritikus indítósebességet elérő széllökések hatására elmozdul, átrendeződik.” – mondta.
A Talajtani Intézet igazgatója felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a nagytáblás és hagyományos, vagyis nem regeneratív elvek alapján működő gazdálkodás másik következménye a talajok szerkezetleromlása és termékenységének csökkenése.
„Amennyiben ez a csapadékhiány miatt kiszáradással, és a tavaszi időszakban gyakori erőteljes széljárással egyidőben fennálló fedetlen talajfelszínnel jár együtt, akkor a kockázat hatványozódik”
– húzta alá Pásztor László.
Megelőzhető lenne, csak akarni kell
Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a mezőgazdasági tevékenység átalakításával megelőzhető lenne a jelenség. Így – mint mondta – a regeneratív gazdálkodás, vagyis a talajfelszín állandó fedettsége, a szántás mérséklése, elhagyása, a talaj egészségi állapotának fenntartása, illetve javítása, illetve a talajszerkezet, a talaj szervesanyag tartalmának és biológiai sokféleségének megőrzésével, növelésével, továbbá a parcellák méretének csökkentésével, feldarabolásával mezővédő erdősávok, illetve egyéb zöld infrastrukturális beavatkozások hozzájárulhatnak a megelőzéshez – sorolta.
A megelőzéssel a Szegedi Tudományegyetem Földrajz és Földtudományi Intézet geográfusai is foglalkoztak, erről itt olvashat bővebben.
Nem csak balesetet okoz, ránk is veszélyes
A szélerózió következményeit firtató kérdésünk kapcsán hozzátette: a látásviszonyok csökkentése mellett, ami a közúti forgalom elsődleges kockázati tényezője,
„a termőtalaj legfelső, így leginkább termékeny részének elhordásával jár (vagyis a termőképesség csökken), amely kiegészülhet a talajanyagba keveredő kemikáliák elszállításával, ami humánegészségügyi kockázatot jelent, miközben távoztukkal nem a szántóföldi termesztésben fejtik ki hatásukat”
– mondta.
Végül, de nem utolsó sorban az áthalmozott anyag nem kívánt helyen történő ülepedése egyes infrastrukturális elemek (utak, csatornák) funkcióinak hátráltatásával jár – tette hozzá az Intézet igazgatója.
„A tapasztalat, illetve bizonyos modellezési eredmények az erősödést alátámasztják, sajnos azonban nem rendelkezünk erre vonatkozó idősoros mérési adatokkal, amelyek alapján egyértelműen állást lehetne foglalni ebben a kérdésben” – mondta a szakember arra a kérdésünkre, miszerint erősödött-e az utóbbi évtizedekben a defláció.
Van-e akarat a megoldásra?
„A hazai agrárpolitika kiemelten kezeli a talajjavítás és a fenntartható talajművelés kérdését. Az Agrárminisztérium minden eszközzel támogatja a talajtudatos gazdálkodást” – közölte érdeklődésünkre a minisztérium.
Mint írják: gazdálkodóink számára a mind gyakoribb hosszú, száraz időszakok miatt létfontosságúvá válik a vízvisszatartást, a vízmegtartást és a talajnedvesség megőrzését, illetve a talaj termőképességének megtartását segítő eljárások tudatos gyakorlati alkalmazása.
„A 2023-tól induló új agrártámogatási időszakra újabb és hatékonyabb eszközöket tervezett meg az Agrárminisztérium a mezőgazdasági termelők vízmegtartó gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásának ösztönzésére, de ugyanilyen fontos a saját termelői önérdek felismerése és nyitottság a megfelelő agrotechnikai eszközök alkalmazására. A talajok és ökoszisztémák vízmegtartó képességének javítását elsősorban a földhasználat váltás, a felszínborítás mozaikossá tételének, mint a szegélyélőhelyek és nem termelő területe, illetve a vízmegőrző agrotechnikák alkalmazásának ösztönzésével kívánjuk elérni.” – közölte a minisztérium.
Bár a minisztérium válaszából érezhető a kincstári optimizmus, a Talajtani Intézet igazgatója kevésbé derülátó.
„Sajnálatos módon a mostanihoz hasonló eseményeknek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy figyelem irányuljon ezekre a kérdésekre, de mire a tudományos alaposságú válaszok megadásához szükséges kutatási kereteket sikerül megfogalmazni, a döntéshozók figyelme lanyhul és elmaradnak a vizsgálatok megkezdéséhez, illetve folytatásához elengedhetetlen támogatások” – vázolta a nagyon is ismerős helyzetet Pásztor László.
Óriási területet érintő problémáról van szó
Pásztor László felhívta a figyelmünket arra is, hogy az ország területének durván 10 százaléka erősen kitett a defláció szempontjából. Így veszélyeztetett területek közé tartozik a Duna-Tisza-köze, a Nyírség, a Balaton környéke, főképpen a Dunántúli-középhegység és annak észak-nyugati előtere. A talajok aktuális fizikai és nedvességállapota, fedettsége, valamint a felszín széllel szembeni védettsége erős lokális hatásként módosíthatja a nagyobb léptékű természetes folyamatokat.
Kérdés persze, mi kell ahhoz, hogy a közlekedésre, a termőterületeinkre és az egészségünkre is veszélyes jelenséggel meddig akar foglalkozni a politika. Remélhetőleg nem egy újabb baleset.
Mindenesetre jól jelzi a változást, hogy az időjárás-jelentésekben és a közlekedési hírekben rendszeresen beszámolnak a lehetséges porviharok kockázatára.