L. Simon László a vitairatra reagálva arra hívta fel a figyelmet, hogy az a fontos kérdés, hogy a softpolitika milyen tartalmakkal tölthető meg, amelyek nem a mindennapi politizálásnak vagy a pártpolitizálásnak a részei. A főigazgató úgy véli, hogy mikrotörténetekkel lehet ma megszólítani az embereket, és oly módon kellene, hogy a történelmi korszakok átélhetővé váljanak. Azonban szerinte „ebben még gyenge a magyar kulturális élet.”

Rengeteg pénzt költött kultúrára a magyar kormány az elmúlt években

„Az elmúlt 12 évben folyamatosan nőtt a kultúrára fordított összegeknek a mértéke, és az egy valós statisztikai adat, hogy az Európai Unióban GDP arányosan az élvonalban vagyunk a kultúrára fordított forrásokat tekintve” – mondta L. Simon László az Egyenes Beszédben. Szerinte ez a statisztikai még akkor is igaz, ha levonjuk azokat az összegeket, amelyeket nagy intézményrendszerek létesítésére fordított a kormány.

A főigazgató felhívta a figyelmet arra is, hogy a legnagyobb beruházásokat nemzeti forrásból valósította meg a kormányzat, példaként pedig a Magyar Zene Házát és a Néprajzi Múzeumot említette.

Mint mondta, kiemelkedő mennyiségű forrást fordított a kormány az új produkciók létrejöttére is. Hozzátette, ennek a fő oka, hogy évről évre nőtt a TAO forrás is, amit aztán sikerült átmenekíteni költségvetési forrássá, ami így 37,5 milliárdos többletforrást jelentett a kultúrában. Mindeközben folyamatosan nőttek a Nemzeti Kulturális Alapnak és az állami kulturális intézménynek a forrásai is.

Jó helyre mentek a milliók, milliárdok?

L. Simon László szerint ezt a kérdés abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy az új nagyprodukciók eleget tesznek-e annak az elvárásnak, hogy olyan történeteket tudjanak elmesélni, amelyek minden korosztályt meg tudnak érinteni és hosszú távon időtállóak.

Megjegyezte azt is, hogy szerinte nagy probléma, hogy a normális műkritika teljesen háttérbe szorult, ugyanis ma mindenki visszafogottabban kritizálja a saját barátainak, politikai vagy szakmai közösségének a produktumait, és emiatt nincs normális párbeszéd. Mint mondta, egy-egy közösségen belül is a kritikai gondolkodás hiányát véli felfedezni. „A magas szakmai elvárásrendszer és az objektivitás veszett ki a kritikai gondolkodás háttérbe szorulása miatt, és ezt nem tartom jónak” – fűzte hozzá.

Itthon

Jó helyre kerültek a milliárdok, amiket a kormány a kulturális életre költött?

kapcsolódó cikkeink