Presser Gábor hosszú évtizedeken át az LGH tagjaként, majd szólóban és más formációkban is látható volt a színpadon, azonban manapság inkább dalszerzőként dolgozik a Vígszínházban, szabadidejében pedig memoárt ír. A zenész a koronavírus-járvány ideje alatt kezdett memoárírásba, amit saját bevallása szerint nagyon szeretett.

"Nagyon élveztem, mert végre nem volt rajtam igazi felelősség – fél évszázad után először. Csak annyit ígértem a Helikon Kiadónak, hogy nekilátok, s ha olyannak találom a szövegkezdeményt, akkor megmutatom nekik, és ha ők is olyannak találják, akkor folytatom. Így könnyebben tudtam írni, és visszaolvasni, ami addig elkészült, időm is volt, mert a Covid közepén ültünk. Ha nincs ez a kényszerszünet, talán nem is tudott volna megszületni a könyv" - mesélte a 24.hu-nak a legendás zenész, hozzátéve, hogy ahogy komolyra fordult a dolog és jött a határidő, előjöttek benne az ismerős érzések.

A zenész-dalszerző az újrakezdéssel kapcsolatban visszaemlékezett arra is, amikor ötven évvel ezelőtt, már ismert rockzenészként elkezdett dolgozni a Vígszínházba,

"Bekerültem egy olyan közegbe, ahol tök idegen voltam, a szó szoros és szimbolikus értelmében is. Nem volt túl egyszerű összegyúródni a társasággal, mert az emberek jó része eleinte nem is nagyon akarta, hogy összegyúródjunk. Ráadásul hályogkovács módjára dolgoztunk. Ha ismertem is volna a musical szabályait – amikben a mai napig nem mélyültem el, és nem is érdekelnek különösebben –, akkor sem tudtam volna őket betartani, mert ez a darab alkalmatlan arra, hogy klasszikus drámaként adják elő. Próbálták is mindenfélének felcímkézni: beat-oratórium, rockmusical, zenés színházi est, de minden műfajból kilógott egy kicsit. Bocsánat, hogy épp én, a zeneszerző mondok ilyet, de nem nehéz belátni: ha a Képzelt riportban nem lennének dalok, akkor az előadás nem működne. A dalok a cölöpök, amik közé be lettek illesztve Déry kisregényének bizonyos szövegrészei, amik egyébként nagyon hamar elkezdtek más szövegekre cserélődni, amint más színházak is műsorra tűzték a Képzelt riportot" - mondta Presser, aki úgy értékelte, hogy mindez óriási szakmai kihívás volt számára. Hozzátette, pár évtizeddel később kiderült, hogy az előadás meghatározta a pályáját.

A darab 50. évfordulóját egy összegző koncerttel ünnepli meg Presser Gábor és a színház. Ugyanakkor a zenész megjegyezte, hogy őt nem hatják meg a kerek számok, így most sem készül könnyek között márvány Képzelt riport-emléktáblát csavarozni a Vígszínház falára.

"Komolyan veszem az idetartozásomat, büszke vagyok rá, elérzékenyülök, mikor vígszínházas emlékek, kollégák, barátok jutnak eszembe, de hogy egy szép, kerek számon pityeregjek, az nem megy. Életem egyik legfontosabb koncertjét megcsinálni a Vígben, az igen, az izgat, az felkavaró, az kihívás. Eljátszani két órában ötven év színházi munkáinak egyfajta kivonatát, az feladat. A többi protokoll" - fűzte hozzá.

Presser Gábor beszélt a világ mostani problémáiról és a társadalom átalakulásáról is. "Nincs épelméjű ember, akit nem befolyásol a világunk gyorsan terjedő elmebaja, öngyilkos tendenciái, közönye, cinizmusa, politikai felelőtlensége. S főleg a szolidaritás hiánya" - fogalmazott.

A Víg–Presser-50 koncerteket március 25-én délután és este tartják, míg a Papp László Budapest Sportarénába meghirdetett fellépések szeptember 30-án és október 1-jén lesznek.

Itthon

Valami nagyon szokatlan történik Presser Gáborral

kapcsolódó cikkeink