,,Egyszerűen szinte felfoghatatlan számomra, hogy mennyire ki vannak tolva a határaink. Mind érzelmileg, mind mentálisan, mind vizuálisan… nem tudom, hogy valójában mi az az esemény vagy történet ami kibillentheti a mostani társadalmunkat abból az érdektelen, nemtörődöm, érzéketlen és legfőképpen empátia nélküli állapotból” – kezdte az úszónő a bejegyzését.
Szilágyi Liliána szerint közösségi szinten jelenleg szinte semmi nem lenne képes erre, mert ,,a jobb állapotban lévő egyének legalább önmaguk szintjén talán megtudják élni az esetleges rossz vagy tragikus események befogadását”.
Átlépünk egymáson, átlépünk a fájdalmon, a szomorúságon, a gyászon, a tragédián… olyan mintha az emberi megélések csupán olyanok lennének mint egy film. Megnézed, kicsit megengeded, hogy a hatása alatt legyél, de aztán mész tovább, semmit nem ad hozzád
– fejtegette Szilágyi Liliána, hozzátéve, hogy azért írta meg ezt a bejegyzést, mert észrevette, hogy ő maga is így viselkedik. ,,Hétvégén feltűnt nekem is, hogy egyszerűen már nem érintenek mélyen a negatív hozzászólások sem az esetleges bántások… megszoktam” – írja az úszónő, aki azt a kérdést is feltette, hogy vajon miért szokott meg egy ilyen állapotot.
A poszt későbbi részében megválaszolja a saját kérdését, azt írja: ,,Szinte egy fásult és kiégett állapot, mert arra vagyunk kondicionálva, hogy ne mutassuk ki a szomorúságunkat, a fájdalmunkat, mert nyilván az gyengeség… vagy ami még rosszabb felesleges”.
Azt érzem és gondolom, hogy el kell kezdenünk újra az emberi lét teljes spektrumát megengedni magunknak megélni. A boldogságot ugyanúgy mint a fájdalmakat! Legyetek bátrak, merjetek érezni, merjetek emberek lenni
– zárta a posztot az úszónő.
https://www.instagram.com/reel/CoVCc6zoR4E/?igshid=YmMyMTA2M2Y%3D&fbclid=IwAR3T9zReb_kFMONVlSpmCqn2mB9oQXcUGBHSD8voM9jntAKzCmNsyI_aQOo