A mai napig emlékezetes produkcióként él a köztudatban a három Seres fivér virtuóz gitárjátéka, mellyel négyezer zenekar közül a legjobbként futottak be a Megasztár 2010-es, ötödik szériájában. A zenekarvezető, s egyben legidősebb testvér, a 43 éves Seres Antal mégsem a popzenei karriert választotta, mert úgy érezte, ez nem az ő műfaja.

Mint mondja, Magyarországon végképp olyan a zenei pálya, hogy egyszer lent, egyszer fent, nagyon bizonytalan a jövő. Bár sok minden közrejátszott abban, hogy Antal hátrébb lépett a rivaldafényből, a legfőbb oka talán a pánikbetegsége volt, ami a Megasztár idején tört ki rajta. Mint mondja, az egy felfoghatatlan helyzet, amikor egy vidéki roma fiatalember hirtelen a médianyilvánosság közepén találja magát, és minden lépését fotósok és rajongók kísérik. Átlagemberként hirtelen belecsöppenni a média celebgyárába, ez egy szinte tudathasadásos állapot, amire nagyon kevesen vannak felkészülve. Ezt a változást rendkívül nehéz mentálisan feldolgozni, Antalnak is négy hosszú évig segítettek pszichológusok, pszichiáterek, hogy ismét egyensúlyba tudjon kerülni. A Megasztárban a legmélyebb pontjain arra gondolt, hogy a rengeteg erőfeszítés egyetlen értelme, ha az így elért sikert valahogy mások javára is fordíthatja.

Nagyon hiányoztak neki a tanítványai, hiszen a Megasztár előtt már 15 évig tanított gitárt egy szentesi gimnáziumban, és közel ugyanennyi ideje edzősködött egy helyi röplabdacsapatnál. Antal így jutott el odáig, hogy amikor a zenekaruk kiesett a show-ból, közölte a menedzserével: neki mostantól nem a koncertezés a legfontosabb az életében, hanem rákos gyerekeken akar segíteni. „Ezek a gyerekek egy nagyon más világba kerülnek a betegségük alatt. Foglalkozni velük, tanítani őket, majd egy színpadon állni velük, és segíteni nekik visszatalálni a mindennapi életükbe – ennek valóban fontos üzenete van mindenki számára” – fogalmazza meg hitvallását.

„Ezeknek a gyerekeknek óriási élmény, ha egy híres zenész őket tanítja, foglalkozik velük. A betegség rendkívüli nyomást jelent a családokon, és nagyon elszigeteli a gyerekeket is: két-három hónap alatt eltűnnek a barátok, osztálytársak, és ők ott fekszenek a kórházban naphosszat tétlenül. 2011-ben mentem hozzájuk először, méghozzá a szegedi kórház onkológiájára – oda, ahol az egyik unokatestvérem is elhunyt hároméves korában. Először csak zenéltem a gyerekeknek, de fél óra múlva rájöttem: ha kezükbe adom a hangszert, ezzel adok nekik egy új életcélt, ami esély is lehet egyben” – meséli a férfi. Így jött létre 2011 novemberében a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány.

Az első foglalkozás annyira erősre sikeredett, hogy rögtön behívták Antalt a nővérszobába, ahol a professzor asszony közölte vele: tudjon róla, hogy ez egy nagyon kemény munka, különösen, hogy úgy látta: azok a gyerekek kezdtek el a legjobban gyakorolni, tanulni és ragaszkodni Antalhoz, akik lehet, hogy el fognak távozni hamarosan.

De a többség hála Istennek nem tűnik el: a 14 éves Ricsi a betegsége alatt megtanult gitározni, majd mikor megtudta, hogy Antal röplabdaedzéseket is tart Szentesen, elkezdett eljárni az edzéseire is, és hősiesen végigcsinálta azokat.

„Olyan szintre felhoztuk Ricsit, hogy pár év múlva láttam: meg kell mutatni egy professzionális edzőnek őt, mert nagyon tehetséges. Elvittem a Dunaferrbe, ott egy neves edző megnézte, s azt mondta: belőle világszínvonalú játékost faragnak. Ricsinek ezért el kellett költöznie Dunaújvárosba – lelkileg mindent kibírt, leküzdötte a rákot, de hogy egyedül Dunaújvárosban egy professzionális csapatban helyt álljon – nem a tudása miatt, mert mindenkinél jobb volt – azt mentálisan nem bírta. Nagyon kötődött az édesanyjához, aki végig vele volt. Ricsi ma, 24 évesen segédedző egy békéscsabai professzionális csapatnál, és még mindig gitározik” – meséli Antal.

Nem sok idő kellett ahhoz, hogy a szegedi professzornő a gyógyszerek mellé a zenét is elkezdje felírni kis pácienseinek. Antal kopogtatott más kórházakban is: a budapesti Madarász utcai kórházba az a főorvos engedte be, aki ma a Heim Pál Gyermekkórház igazgatója. Ott Antalt először egy olyan 16 éves sportolóhoz vitték be, aki agyvérzések sorozata után, 37 kilósan került lélegeztetőgépre, s az édesanyján és az orvoson kívül senkivel sem kommunikált.

„Az anyukája sírva lépett oda hozzám: – Annyi sztár volt már itt, Seres úr, hogy nagyon megkérem magát, csak akkor menjen be a gyerekemhez, ha szívből jött ide, nem pedig marketingcéllal. Miután beszéltem és gitároztam a fiúnak, az orvos azt mondta: csoda történt, mivel egy idő után Kristóf felém fordult és figyelt. Elkezdtük vele a foglalkozásokat, s a fiú három hónap után feszegette az ujjait, hogy megtanulna gitározni. Akkoriban forgatta a Duna Tv a Fivérek című dokumentumfilmet, és Kristóf maga kérte, hogy szeretne szerepelni benne. Ahogy dolgozni kezdtem vele a kamerák előtt, megdöbbenésünkre végigtátogta velem a dalaimat, amiket titokban megtanult a lemezünkről. Ez a fiú a mentős szállítást is elintézte magának, hogy eljöhessen a Fivérek egyik szentesi koncertjére” – idézi fel Antal.

Kristóf az utolsó napjaiban is azt kérte, hogy Antal játssza el neki búcsúzóul azokat a dalokat, amiket legutoljára vettek. Mikor Antal bement hozzá gitározni, és a fiút levették a mélyaltatásból, a nővér döbbenten vette észre, hogy elkezdtek csipogni a gépek. „Ott tudatosult bennem, hogy a zenének gyógyító ereje van” – teszi hozzá a gitártanár.

„Kristóf aznap éjszaka elköltözött. Utána több gyermeket is elkísértem az utolsó útján. Nos, nem véletlenül tartják úgy, hogy az ilyen hivatásban kell néha egy kis pihenő – én is kifáradtam, s én is pszichiáteri segítségre szorultam. Az alapítványunk elnökének a mentőötlete volt, hogy önkéntesekkel folytassam – ezek a fiatalok a szentesi tanítványaim közül kerültek ki, ők Dimák Stella, Szarka Edit és Bor Klára” – emeli ki Antal. A szegedi onkológiára hét évig ment, a Heim Pál Gyermekkórházba negyedik éve jár, és most fognak elkezdeni foglalkozásokat a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán is. Megfontoltan haladnak előre, hiszen ha egyszer elkezd az ember egy gyerekkel foglalkozni, azt heti rendszerességgel folytatni kell.

A teljes cikk a Hetek pénteken megjelent számában olvasható.

Itthon

Rákos gyermekeknek zenél a Megasztár egykori csillaga

kapcsolódó cikkeink