Amikor a kezébe vette Kónya Imre könyvét, egyfajta izgalmat érzett, nem arra számított, hogy egy egészen újszerű történelmi esemény világlik ki előtte - mondta Novák Katalin a Beszélgetések a Sándor-palotában rendezvénysorozat hétfő esti eseményén, melyen Kónya Imre Rendszerváltoztatás belülről című könyvét mutatták be.

A köztársasági elnök azt mondta, hogy a rendszerváltás, rendszerváltoztatás eseményeivel “volt szerencséje annyiszor találkoznia, és annyiféle formában, hogy nem olyan típusú újdonság volt az, amit keresett”. Megtudhatjuk azonban a könyvből, hogy Kónya Imre - így 33 év távlatában - hogyan emlékszik vissza, hogyan látja mindazt, ami ‘89-ben történt, mi az, ami neki személy szerint is fontos, és hogy mit üzen nekünk - mondta.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott az est kapcsán, hogy a Sándor palota “nem elsősorban egy hivatal, hanem találkozások helyszíne is. Gondolatok, érzelmek találkozásának is helyszínt adhat” a rendezvénysorozat. Azt külön kiemelte, hogy Antall József halálának a 29. évfordulóján mi sem lenne méltóbb, minthogy a rendszerváltoztatásra emlékeznek vissza.

Arról, hogy neki mit adott Kónya Imre könyve, amikor olvasta, azt mondta: annak a generációnak a tagjai vagyunk, amely már készen kapta a demokráciát. “Mi annak a politikus generációnak a tagjai vagyunk, akik már akkor kezdtek el politizálni vagy akkor léptek be a közéletbe, amikor már túl voltunk a rendszerváltoztatást követő éveken. Mi a rendszerváltóknak a gyermekei, a rendszerváltóknak a lányai és fiai vagyunk” - hangoztatta a köztársasági elnök.

Aztán úgy fogalmazott: “olyanok is vagyunk, mint a gyerekek általában, ezért egyszerre vagyunk távol és egyszerre közel az előttünk levő generációtól és az előttünk levő generációhoz. Elég közel vagyunk hozzájuk ahhoz, hogy még értsük, hogy mi volt ’89-ben és az azután következő években, hogy mi volt akkor valójában a tét, és elég távol vagyunk már ahhoz, hogy kívülről nézzünk mindenre és hogy tanuljunk is belőle” - hangoztatta.

Novák Katalin azt mondta, olyanok “mint a gyerekek általában”, “sokszor kritikusan látjuk azt, amit az elődeink tettek. De közben azt is tudjuk, hogy ha ők nem hozzák meg azokat a döntéseket, amiket meghoztak, ha ők nem lettek volna, akkor mi sem lennénk most itt a közéletben” - jelentette ki.

“Mi, a rendszerváltoztatók gyerekei, fiai és lányai tiszteljük, sőt, szeretjük is az előttünk levő nagy generációt” - ütött meg személyesebb tónust. “Az már a mi, a rendszerváltoztatók fiainak és lányainak a felelőssége, hogy a rendszerváltoztatók örökségét elherdáljuk, pusztán megőrizzük vagy még gyarapítani is tudjuk majd” - mondta Novák Katalin, hozzátéve: ez az elkövetkező időszaknak az egyik nagy kérdése lesz.

“Köztársasági elnökként azért vagyok hálás ennek a könyvnek az olvasása után, mert ez is megerősítette bennem, milyen fontos, hogy megteremtették számunkra az ország demokratikus működésének alapjait. Azt, hogy egyszerre lehet a demokrácia és a nemzet jelen az életünkben, párhuzamosan. Nem vagy-vagyként, hanem és-sel” - fogalmazott.

Novák Katalin konzervatív nemzeti értékrendű emberként is megköszönte, hogy “segítenek megérteni és megértetni a különbséget az erőszak és az ösztönzők, a kényszer és a késztetés, az elhallgattatás és a lecsendesítés, a választás látszata és a valódi választás, az elnyomás és a határozott vezetés lényegében a diktatúra és a demokrácia között”.

Református keresztény emberként pedig azt köszönte meg, “hogy élhetünk a nekünk adatott szabad akarattal, szabadságban, mások emberi méltóságát tisztelve élhetjük életünket közösségben. A hitünk megvallásának lehetősége megadatott nekünk minden retorzió nélkül” - mondta.

Végezetül anyaként is megköszönte Kónya Imrének, hogy megerősítette abban, “hogy mai beszélgetésen itt legyen a nagyfia, Ádám” is, aki a reményei szerint elolvassa majd a könyvet.

De abban is megerősítette a kötet, hogy még inkább elhatározza: “majd amikor egy napon végérvényesen búcsút kell vennie édesanyjától és édesapjától, akkor ott legyek mellettük is” - zárta köszöntő beszédét Novák Katalin.

“Mindenképp tenni kellett valamit, hogy megváltozzon a rendszer”

Kónya Imre, az Ellenzéki Kerekasztal létrehozását kezdeményező és tevékenységét koordináló Független Jogász Fórum alapító elnöke, az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal résztvevője, volt belügyminiszter. Az est folyamán a szerzővel Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója beszélgetett a kötetről, melynek alcíme: “Személyes történelem”.

A kötet mottóját Kónya Imre Antall Józseftől választotta, ez így szól: “Ami az elmúlt két évben történt, az páratlan a mi történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként egész térségünk számára. És ezt így tartja számon a világ”.

A pódiumbeszélgetés elején Kónya Imre azt mondta: az 1980-as évek végén nem volt egyértelmű, hogy a politikusi pályára lépés sikerrel kecsegtet, az viszont igen, hogy változás nélkül "Magyarország végképp leszakad a fejlődés menetétől" és egy "semmibe vezető útra" lép. Úgy érezte akkor, mindenképp tenni kell valamit, hogy megváltozzon a rendszer” - mondta a rendszerváltoztatás időszakáról Szalai Zoltán kérdésére. Azt, hogy miért a Magyar Demokrata Fórumot (MDF) választotta, a nemzeti elkötelezettséggel indokolta. Mint mondta, “ez volt a legfontosabb, ami az MDF-hez vonzotta”, bár közel állt a “szadi” is hozzá, és a Fidesz is - a radikalizmusuk miatt. De az MDF-ben látta a nyugodt erőt, hogy érzik az egésznek a történelmi helyzet és az események súlyát, ők “nem úgy mentek bele, hogy majd lesz valami” - fogalmazott Kónya Imre.

Felidézte, hogy Szabad Györgynek az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) tárgyalások előtt azt mondta: “se hatalmunk, se fegyverünk, és ezek beengednek bennünket ide”. Itt akkor megjelent egy olyan politikai erő, ami belekényszerítette abba a fennálló hatalmat, hogy megváltozzon a rendszer. Ez az a pillanat, amikor a hatalom "kénytelen volt velünk, a mezítlábas ellenzékkel leülni" tárgyalni, hogy megegyezzenek a változások szabályairól. “Látszott, hogy ellenzék mögött igazi tömegtámogatás van, feltéve, ha össze tudunk fogni. Ez az összefogás valósult meg az Ellenzéki Kerekasztalban” - emlékezett vissza.

Arra a kérdésre, hogy miért ekkor történt meg mindez, Kónya Imre azzal válaszolt: mert megjelent egy valódi politikai erő, jóllehet az első három-négy hét “kritikus időszak volt”. Az összefogásukat azzal magyarázta, hogy a Kis János vezette szabad demokraták, az Antall József és Szabad György által meghatározott MDF, a Fidesz, de a kisgazdák is elég tudatosak voltak ahhoz, hogy “képesek voltak a különbözőségüket elnyomni, és az EKA ernyője alá bemenni”, jóllehet később ez az egység fölbomlott.

“Kutya kötelességed elvállalni a képviselőséget” - mondta neki emlékezete szerint Szabad György, noha ő ódzkodott ettől, a jogászkodást szerette volna folytatni, de miatta lett parlamenti képviselő, ahogyan a felesége, Kutrucz Katalin is. Antall Józseffel az EKA-n egymás mellett ültek, és ott volt Orbán Viktor, Tölgyessy Péter, valamint a kisgazda Boross Imre “bácsi” is - mondta. Utóbbiról felidézte, hogy nagyon szeretett utazni, de azt mondta, “nem meri kitenni a lábát, mert megfúrják a pártban” - jellemezte a kisgazdapárton belüli viszonyokat a visszatekintéssel.

Kónya Imre arról is beszélt, hogy az EKA-n Antall Józseffel sok vitája volt, “én radikálisabb voltam, ő megfontoltabb”. Amikor azonban később találkozott vele és megköszönte a személye iránti bizalmat, Antall József azt mondta neki: “voltak nézeteltérések, de mi alapjában véve egyformán gondolkodunk” - idézte fel most a beszélgetés során az elhangzott mondatot.

Arról, hogy mit csinált Kónya Imre a taxisblokád idején, elmesélte: azon a reggelen épp kakaót vitt az ébredő fiának, aki megkérdezte, kimennek-e most is a tüntetésre, ahogyan szoktak, mire ő azt válaszolta: “Most ellenünk tüntetnek”. A Blokád című játékfilmről Kónya Imre azt mondta: egyértelműen pozitív véleménnyel vannak a filmről az egykori résztvevők, akik megnézték. Az "nemcsak Antall Józsefnek állít méltó emléket, de Göncz Árpádnak is" - hangzott el.

Végül, illusztrálva a rendszerváltoztatás időszakának az összetett voltát, elmesélte: meghívta egy alkalommal az akkori közös képviselőt egy sörre, mert szerette volna megtudni, mi a problémája a lakóknak az ő általuk kitett táblával. Mire a közös képviselő a lakók egy részéről azt mondta, hogy “büdös bolsik”, akik szerint jobb volt a Kádár-rendszerben, a lakók másik részét pedig csurkista radikálisoknak aposztrofálta. “És a normálisak, akik középen állnak?” - kérdezte Kónya Imre, mire azt a választ kapta: “azok meg azt mondják, mienk a ház fala, tegyenek oda reklámtáblákat, és szedjünk érte lóvét”.

Az óráját majd Gulyás Gergely fogja megkapni

Az est folyamán Kónya Imre többször megemlítette Gulyás Gergelyt, mint a barátját - aki a rendszerváltozáskor mindössze 9 éves volt - a kötetben pedig leírja, hogy 2015 nyarán felhívta, hogy még látogassa meg ő is Szabad Györgyöt a kórházi ágyán. A pódiumbeszélgetésen azt is elmondta, hogy a karóráját, mely rajta volt már a rendszerváltoztatáskor, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon is, Gulyás Gergelyre fogja majd hagyni.

Itthon

Novák Katalin Kónya Imre könyvének bemutatóján: Mi a rendszerváltók fiai és lányai, örökösei vagyunk

kapcsolódó cikkeink