ATV.hu: A 2022-es év elég különlegesnek tűnik – így több évtizedes szakmai múlttal a háta mögött is.
Lengyel Ferenc: Nem értünk a végére, de közben már látjuk a végét. Valóban különleges esztendő a 2022-es, hiszen ennyit egy évben még soha nem dolgoztam. Két színházi bemutatón vagy túl, a Portugál-t és a Made in Hungáriát rendeztem itt, a József Attila Színházban, leforgattam a befejező évadot a Keresztanyuból, leforgattam egy Semmelweis-filmet és csináltam egy költői estet húsz verssel. Úgyhogy tényleg sok. Ráadásként a magánéletemben is van változás, hiszen a nagyobbik lányom gyermeket vár. Egy kislányt, Elza néven – mint Babits Mihály Elza pilótája. Úgyhogy berepül majd hozzánk.
Ez minden?
Még azt kihagytam, de talán azért, mert még nem fejeztem be: a regényem felénél tartok 53 postaállomás címen és remélem, hogy Húsvétra az is kijön. Körülbelül március 15-re várjuk az unokámat, addigra szerintem a könyvet is befejezem.
https://www.instagram.com/p/Cjn0FCBjtJB/
Túl van egy nem mindennapi kalandon – mi mindent tanult meg önmagáról a dzsungelben?
A legfontosabb az, hogy halál pontosan kellett viselkednem. Volt egy stratégiám is, hogy ezt hogy lehet elviselni. A fizikai megpróbáltatás volt a legkevesebb: voltam katona, ami tízszer keményebb megpróbáltatás volt, tehát ezt játszva megcsináltam. A lelki része volt a nehezebb: a családtól elszakítva egy hónapon keresztül, meg vad idegenek között, 24 órán keresztül, egy monszun esős időszakban. Három napot kivéve folyamatosan esett. Ami fantasztikus volt és fontos volt ebből a szempontból, hogy az ember hogy tud figyelni saját magára. Hogy tudja megúszni azt, hogy egy marék rizs és egy marék bab egész nap az étel. És a hogy a fizikumában se essen csorba. Én ezért tornáztam – naponta négy-öt alkalommal ilyen 15-20 perceket. Pontosan tudtam, hogy az ember gyorsan rozsdásodik és eltunyul. Nagyon fontos volt még befelé figyelni és koncentrálni. Én mindig is híve voltam annak, hogy meditáljak, hiszen a Zen buddhizmus az nagyon közel áll hozzám, tulajdonképpen az egy ilyen vezérmotívum az életemben. Úgyhogy ott nagy hasznát vettem ennek.
Nagy siker az egyik első rendezése, a Portugál. De nem ismeretlen. Mit hozott hozzá a múltból?
Igényesen és jól szórakoztatni – azt hoztam magammal, hiszen egy remek előadás volt, ami 425-ször ment a Katona József Színházban. Én mindannyiszor játszottam, sőt, a filmben is, ami készült belőle. De az volt a kiindulásom, hogy az eredeti színdarabot vágatlanul, húzatlanul játsszuk el. És fontos szempont volt számomra az is, hogy a szerelmi szálat kibontsuk, hiszen ott tudjuk meg, hogy mi az igazi tragédia egy vidéken ragadt lánynak, aki szeretne kiszabadulni. Megérkezik a szerelem és azt hiszi, hogy akkor elrepülhet majd – de aztán nem sikerül. Marad. És mi marad neki? Az én megfogalmazásomban az, hogy: jó egy közösségbe tartozni, akkor is, hogyha félnótás emberek gyülekezete. De mindannyian szeretni való emberek. Így jó oda tartozni, mert mégiscsak van öröm és vidámság az életükben.
Ráadásul már egykori tanítványaival is dolgozhat…
Így van. Kónya Merlin Renátát még a Pesti Színház akadémiáján tanítottam. Nagyon tehetséges volt, aztán fölvették a Kaposvári Egyetemre és még tehetségesebb lett. És nagy öröm volt vele újra találkozni. Nagy öröm az is, hogy hozzá tudtam tenni és azt érzem – a tekintetekből és fél szavakból, – hogy hálásak, hogy akkor velem találkoztak, hiszen én ugyanazt képviselem a tanításban is, mint a színészetemben, vagy a rendezésemben, hogy nagyon fontosak a munkatársak, fontos az egyén élete. Én akkor is igyekeztem minél többet megtudni róluk. Aztán amennyire lehet, segíteni nekik, hogy az a tehetség, ami bennük van, az világ tudjon jönni.
FOTÓ: Lengyel Ferenc a Portugál bemutatóján Kulcsár Vikória és Kónya Merlin Renáta színésznőkkel
Mit kívánhat magának Lengyel Ferenc egy ilyen év után 2023-ra?
Azt kívánom, hogy sok ilyen hálás munka legyen. Nagy öröm nekem itt dolgozni. A legkomolyabb kalandjáték volt ez a két színdarab, és a Made In Hungária és a Portugál is bomba siker lett, nagyon szeretik az emberek, jól szórakoznak. Ha sok ilyen darabot, az utamba sodor a jövő, azért nagyon hálás leszek. Színészként – azt gondolom, hogy – sokkal könnyebb a helyzet, a feladatok mindig megtalálnak. Remélem, rendezőként is így lesz.
És nagyapaként?
Alig várom, hogy jöjjön és kinyissam a játékarzenált, ami bennem van, mert én világ életemben játszani szerettem. Azt gondolom, ez a legfontosabb. Van nevető ember, van játékos ember – én játszani szeretek. És a játékot nagyon komolyan gondolom. Abban nem ismerek tréfát.
Címlapfotó: Instagram/lengyelferenc_official