A rendőrség egy ellenőrzés kapcsán kérte fel Pásztor Erzsit, hogy csatlakozzon hozzájuk.
„A saját szememmel láttam, hogy sok mindent semmibe vesznek a sofőrök. Nincs veszélyérzet az emberekben, nem tudják felfogni, hogy az autó egy életveszélyes üzem. Nekem egy ütött-kopott kocsim van, de engem már itt a ház körül kiszolgál. Sokan azt hiszik, hogy a luxusautójukkal az emberiség fölött állnak. Magamban sokszor mosolygok azon, mi mennyire későn kerültünk olyan helyzetbe, hogy autóhoz jutottunk. Még jól emlékszem arra, hogy az első kocsimat Csepelen választhattam ki, és a szívem majdnem kiugrott a helyéről, hogy vajon majd milyen színűt kapok. Akkor még éveket kellett rá várni, de ma már a fiatalok mindent készen kapnak, nem tudják, milyen volt régen” – osztotta meg a Borssal a színésznő.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő azt is elmondta, hogy az egyik dolog, amitől a legjobban fél, az a szellemi leépülés.
„Borzasztóan félek, mert rengeteget hallunk a demenciáról. A barátnőimet szoktam kérni, hogy szóljanak, ha azt érzik, már nem helyénvaló dolgokat beszélek, vagy ha nem úgy nézek ki, ami a koromhoz illendő, hiszen ők látnak, ők vannak körülöttem, velük csaknem minden nap találkozom, ők látnak külső szemmel” – fogalmazott.
Emellett viszont családtagjai miatt is aggódik.
„Féltem a lányomat, az unokáimat, a barátaimat, mindenkit, mert én már elmegyek, engem már nagy meglepetés nem érhet. A lányunokám harminc, a fiú huszonöt éves, milyen veszélyek leselkednek rájuk? Ők még fiatalok, hogy ilyen csapások érjék, amik várnak ránk. Más emberek bajától is nagyon tudok szenvedni, jó lenne, ha elfogadóbbak lennének egymással az emberek. Eluralkodott a durvaság, a gonoszság a világban, rengeteg borzalmat látunk és hallunk, maga a rémálom” – vallotta be Pásztor.
A mostani helyzetről is beszélt a lapnak: mint elmondta, ő tudja, mit jelent a spórolás.
„Huszonévesen a rakott szoknyámban és a madeirablúzomban végigjártam a főiskolát, sőt az osztálytársaim is az én felsőmben jártak színházba, mert olyan jó állapotban volt. Abba szerződtem Debrecenbe, mert nem volt más ruhám, megbecsültem, mert egy volt. Most is a ruháimmal kezdtem, kiválogattam, amik évek óta nem voltak rajtam, és elajándékoztam. Már befejeztem a vásárlást, semmit nem veszek, fölhasználom, ami van” – hangzott el a színésznőtől.