ATV: Több mint 10 éve játszották, mindig hatalmas sikerrel…
Galambos Erzsi: „A Mici néni most már egy legenda. De én a mai előadástól rettenetesen félek. 2020. március 12-én játszottam utoljára és azóta tulajdonképpen nem is voltam színpadon. Kivéve a tavalyi születésnapomnak a gálaműsorát.”
ATV: Hogy fordulhat ez elő?
Galambos Erzsi: „A kovid miatt. Akkor bezárták a színházat, aztán úgy alakult, hogy hol az egyikünk volt beteg, hol a másikunk volt beteg. Én, hála a Jó Istennek nem. De mindenki, aki játszotta ezt a darabot, az borzalmasan sajnálja, hogy vége van. Nincs remény, végleg vége.”
ATV: Mit érez ilyenkor egy színész? Ön?
Galambos Erzsi: „Egy nagyon rossz érzést, akkor is, ha még 3-4 darabot játszik. Én ma játszom és nekem nincs is több darabom. Remélem, hogy még lesz, de jelen pillanatban nincs. És hát 91 évesen már úgy érzem, nincs sok időm várni, hogy jöjjön valami. Ez az egyik. A másik, hogy szeretem azt, hogy várhatom, hogy hátha jön egy olyan szerep. Amikor Turay Ida betöltötte a 90. életévét, akkor Karinthy Marcinál játszott egy főszerepet. Én is benne voltam, meg hát sokan mások. Tehát van remény, mert az írók írtak 90-en felül is szerepet. Meg azt hiszem, hogy vannak olyan szerepek, amelyek nem korhoz vannak kötve. Például Rómeó és Júlia dajkája. Én ugye ezt a West Side Storyban játszottam el, mert az Anita, az volt a dajka.”
ATV: Van hiányérzete, ami a karrierjét illeti?
Galambos Erzsi: „Sajnálom, hogy ez alatt a 75 év alatt, amit a színpadon töltöttem, nem játszhattam Moliere-t. Imádom Moliere-t. Tulajdonképpen azért jöttem el az Operettszínházból, mert szeretem Brechtet. És akkor remény sem volt, hogy az Operettszínház valaha is Brechtet játszik majd.”
ATV: És hogy került a József Attila Színházba?
Galambos Erzsi: „Akkor itt az Iglódi Pista volt a főrendező, én pedig nagyon jó viszonyban voltam a Törőcsik Marival, aki itt játszotta akkor a Régi nyár című darabot. És az Iglódi meg a Törőcsik is jóban voltak. Én az egyik napról a másikra nagyon megsértődtem és a szezon végén eljöttem a színháztól. És rögtön felhívtam a Törőcsik Marit. Bár mehettem volna más színházba is, de én ide akartam jönni. Ide, a József Attila Színházba és azért, mert mindenevő.”
ATV: …és tárt karokkal várták?
Galambos Erzsi: „Úgy gondoltam, hogy van az a pici korona a fejemen az Operettszínházban, és itt megtarthatom majd, továbbra is fent marad, és játszhatok mindent. És akkor Törőcsik felhívta 9 órakor a Pistát, hogy: van egy kedves színésznő barátnőm és szeretne ide jönni. Kérdezte az Iglódi: ki az? Mondta a Törőcsik: a Galambos Erzsi. Öt perc múlva már kaptam is egy telefont, hogy: mikor jössz aláírni a szerződést. Ennek több, mint 38 éve. Azóta itt vagyok. És a drámákon át a musicalekig mindent játszhattam. De az egyik kedvencem a most búcsúzó Mici néni két élete. A filmen a Mezei Mária játszotta, nagyon szerettem ezt a szerepet. De, hát ilyen az élet. Valamikor valamit be kell tudni fejezni. Nehéz.”
ATV: És ha holnap megcsörren a telefonja és 5 perce lesz aláírni egy szerződést?
Galambos Erzsi: „Azért elgondolkodnék rajta. Egy, hogy hol, kettő, hogy mi a szerep. Szeretnék szerepet, de nagyon fontos az, hogy tudjam, mire vagyok képes 91 évesen. Mondjuk ezt most tudom, mert május 22-én volt a születésnapom, ahol táncoltam is – még nagyon-nagyon megy. Énekeltem, az is jól megy. Azt meg remélem, a szöveget nem felejtem el. De az agyamat állandóan tornáztatom, de azért egy abszolút főszerepet már nem vállalnék el.”
ATV: Nem is maradt olyan szerepálma, ami nem vált valóra?
Galambos Erzsi: „De szeretném még eljátszani a Csárdás királynőből a Cecíliát például. Az kimaradt az életemből. És az egy jó szerep és engem maga a figura az nagyon izgat. Hogy mit lehet a sok, nagyhírű elődjeim után abból még kihozni.”
ATV: Jól érzem, van olyan érzése, hogy ma utoljára áll színpadon?
Galambos Erzsi: „Nem tudom. Remélem, nem. Most felújították a Csendes otthon című filmet, amit 1957-ben mutattunk be. Számolja ki, hány éve annak! Annak 17-én lesz a bemutatója a Toldi moziban. Készül rólam egy egyórás műsor, vannak megjelenéseim, megkereséseim. Van dolgom, ki tudom én élni magamat a színésznő voltomban, csak a színpad, az egy más dolog. Az egy teljesen más dolog. Azt mondják, hogy aki kiugrik a repülőgépből, akkor az ejtőernyővel beugrik egy sűrű valamibe. És ez fantasztikus érzés. Na én ezt érzem, amikor kimegyek a színpadra. Akkor elfelejtem, hogy ez a bajom, az a bajom, mit kellett volna még megcsinálni… Úgy érzem, hogy egy burok körbe vesz engem, és ez fantasztikusan jó érzés.”
ATV: Elégedett a karrierjével?
Galambos Erzsi: „Ha most kezdeném a pályámat, ugyanúgy csinálnám végig: 1954-től 1962-ig vidéket, ami négy főiskolával felért. Főleg a kecskeméti éveimet, mert ott évi 12-13 bemutatót csináltam. A tehetség, az egy olyan dolog, hogy az van. Kell lenni! De nem véletlen, hogy úgy hívják: színész mesterség. A mesterséget pedig mindenkinek meg kell tanulni. Amikor leszerződtem Kecskemétre, ott például az volt a kikötésem, hogy prózát játsszak, és főleg Shakespeare-t. És mindenki kérdezte, hogy miért? Mert – mondom – a Shakespeare-nél nagyon fontos a pont, vessző, felkiáltó és kérdőjel. És az első darabom Shakespeare volt.”
ATV: Őszintén kívánjuk, hogy beszélgessünk még a következő premier előtt így…
Galambos Erzsi: „Reménykedem. Mert maga az élet, az egy furcsa a dolog. Az életet, mint műfajt nagyon szeretem. Nem lehet olyan rossz, hogy én ne szeressem. Mert az ember, amikor az ember a szőnyeg alá kerül, akkor mindig van egy lehetőség, hogy egy-két nap múlva kikecmereg onnan és újra tud repülni…”
Fotók: Buru Orsolya