A kétezertízes éveket egy viszonylag stabil, kiszámítható gazdasági környezet jellemezte. Folyamatos gazdasági növekedés, alacsony munkanélküliség, alacsony infláció és kamatok, olcsó pénz – ezek együttes hatása kényelmes, kiszámítható életmódot tett lehetővé a nyugati világ számára. Itthon is fokozatosan nőttek a bérek, az életszínvonal, és viszonylag könnyű volt munkalehetőséget találni. Úgy tűnt, hogy ez a szinte idilli korszak nem érhet véget.

Ennek az időszaknak a Covid megjelenése azonban egyik napról a másikra mégis véget vetett. Már-már úgy látszott, hogy a korábban bevált pénznyomtatás módszerével ezen a válságon is gyorsan túllép az emberiség, és minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Az orosz–ukrán háború azonban szertefoszlatta az optimista várakozásokat.

Az eddigi féktelen pénznyomtatás inflációba csapott át, melyre a világ jegybankjai kamatemeléssel reagálnak. A növekvő kamatok megdrágítják a pénzt, a beruházásokat, a fogyasztási és lakáshiteleket. Ez már önmagában visszaveti a gazdasági növekedést. Az orosz–ukrán háború, illetve a szankciók pedig szétverték azt az évtizedeken keresztül kiépített nemzetközi rendszert, amely Európa számára olcsó energiát, nyersanyagokat és alapanyagokat biztosított. Az embargó, illetve a kínálati oldal mesterséges leszűkítése az egekbe lökte az energiaárakat. A kontinenst sújtó erős aszály tovább rontja az egyre sötétebb kilátásokat. Magyarország számára extra kockázati tényező az EU-val fennálló konfliktus. Az EU-források nagyon hiányoznak a hazai gazdaság számára, ami a forint árfolyamában is lecsapódik.

Az elszabaduló árak és gazdasági nehézségek a társadalom széles rétegeit érintik, de nem egyformán. Emiatt várhatóan még inkább kiéleződnek a társadalmi feszültségek a szegények és gazdagok, illetve a különböző társadalmi rétegek között. Megnövekszik az elégedetlenség és az igény a minél jelentősebb kormányzati beavatkozásra és jövedelemátcsoportosításra, a bajba jutottak megsegítésére. Ez ugyanakkor növeli a sebezhetőbb csoportok és tömegek kiszolgáltatottságát a mindenkori hatalommal szemben.

Akik nem rendelkeznek megtakarítással és hónapról hónapra élnek, szinte azonnal nehéz helyzetbe kerülnek. A középosztály és a megtakarítók pedig azzal szembesülhetnek, hogy már nem okvetlenül tudnak félretenni, és akár a meglévő megtakarításokhoz is hozzá kell nyúlni.

Naponta érkeznek a hírek, hogy közintézmények, iskolák, cégek, kisvállalkozások vezetnek be költség- és energiafelhasználás-csökkentő intézkedéseket. A legfrissebb adatok szerint számottevően visszaesett mind a gáz-, mind az áramfogyasztás. A lakosság számára szintén elengedhetetlen az említett szemléletváltás.

A jót nagyon könnyen meg tudjuk szokni, és nem szívesen engedünk egy elért színvonalból. Ebben a helyzetben ezt a gondolkodásmódot azonban érdemes felülvizsgálni. Akik rendelkeznek is megtakarítással, lehetőleg ne nyúljanak hozzá azonnal. Próbáljunk meg minél gyorsabban alkalmazkodni, lefaragni a kiadásainkból, fogyasztásunkból, akkor is, ha ez a komfortzónánk és életszínvonalunk rovására megy. Legyünk különösen óvatosak a hitelfelvétellel, ne kölcsönökkel próbáljuk fenntartani az eddigi életvitelt.

A tapasztalatok alapján a háztartások legnagyobb része (beleértve a szegényebbeket is) szükség esetén akár 10-20 százalékos azonnali kiadáscsökkentést képes elérni.

Ebben a helyzetben nyilván az energiahordozókkal, fűtéssel, árammal érdemes kezdeni. Fontos a gyerekek, fiatalok rászoktatása a takarékosságra. A háztartások kiadásainak jelentős része az élelmiszerhez kapcsolódik, itt is jelentős összegeket lehet általában spórolni. Gyakorlatilag minden területet ajánlatos átgondolni (prémium márkák, ruhaneműk, háztartási gépek cseréje, okoseszközök…). Vajon valóban szükségünk van az adott dologra, és amennyiben igen, ár-érték arány szempontból ez a legjobb választás?

Összetettebb, nagyobb horderejű kérdés a lakás, az ingatlan. Magyarországon jelentős a régebben épült vagy nagyobb alapterületű, több generációs ingatlanok aránya. Ebben a helyzetben el kell gondolkodni, hogy hosszabb távon mennyire fenntarthatóak az ilyen házak, lakások. A magyar emberekben általában erős a ragaszkodás a megszokott otthonhoz, ahová annyi emlék kötődik. Különösen egyedülálló nyugdíjasok, idős emberek esetében jelenthet majd problémát a régi családi ház fenntartása. Több opciót érdemes megfontolni (fűtéskorszerűsítés, szigetelés, nyílászárócsere, napelem stb.), akár a konkrét ingatlan cseréjét is (eladás, kiadás, kisebbre cserélés).

A gondok közepette nem árt arra is emlékeztetnünk magunkat, hogy volt bőven példa hasonló vagy jóval nehezebb időszakokra. A ’90-es években a mainál magasabb inflációval kellett huzamosabb ideig együtt élni. Sokszor ugyan fájdalmas módon, de ezek az időszakok is véget érnek egyszer.

Aki pedig megtett minden tőle telhetőt, és kedvezőbb helyzetben van, az képes jobban odafigyelni, segíteni a nehezebb helyzetben lévő rokonokon, barátokon, ismerősökön. A társadalmi, közösségi szolidaritás felértékelődik ilyen időben.

Teher a családokon

Mint ahogy a családon belüli kapcsolatok is átlagon felüli tehernek vannak kitéve válság idején – így ezekre is érdemes tudatosan vigyázni. „Egy válsághelyzet mindig megmutatja, hogy mennyi tartalékunk van. Ez nemcsak anyagilag igaz, hanem az idegrendszer, az egészség és természetesen a házastársi kapcsolat tekintetében is” – hangsúlyozta a Heteknek Mihalec Gábor párterapeuta. Mint mondta, 2020-ban, az első Covid-hullám idején készített egy felmérést 1300 személy bevonásával arról, hogy az emberek hogyan bírják a karantént. A pénzügyi kérdésekre adott válaszokból kiderült: azok a párok, akik rendelkeztek megtakarításokkal, jobban vészelték át a bezártságot, mint azok, akiknek nem volt. Sőt, az utóbbi csoportba tartozók nagyobb valószínűséggel nyúltak alkoholhoz, és hamarabb következett be fizikai bántalmazás is. A szakértő azt is megjegyezte, hogy a kutatások szerint a válások és a családi veszekedések körülbelül egyharmadában a pénzügyi gondok és nézeteltérések állnak a háttérben.

„Egy ilyen krízishelyzetben gyakori jelenség, hogy a családtagok elkezdik egy sajátos szűrőn keresztül nézni, és ellenségként látni egymást. A családfenntartás felelősségét gyakran nagyobb részben viselő apák érezhetik úgy, hogy őket egyedül hagyták az előttük tornyosuló kihívásokkal, és a feleségük csak azzal foglalkozik, hogy a bevásárlásra legyen elég pénz, a kamasz gyerekük meg a zsebpénzért áll sorban – vagyis csupán a kemény munkával megkeresett pénzére van szükség. Eközben az alkohol sokak számára rossz családi mintaként vagy a filmekből tanult stresszoldó technikaként szolgál, problémakezelési eszközként pedig megjelenik a kiabálás vagy akár az erőszak”

– magyarázta a családi kapcsolatok káros dinamikáját Mihalec Gábor.

Ebben a helyzetben szerinte a kulcs a kommunikáció. „A férfiak hajlamosak magukba fojtani a feszültséget, ami egy idő után valamilyen formában ki fog robbanni. Ehelyett érdemes nyíltan beszélni arról, hogy milyen helyzetben van a családi költségvetés, illetve milyen feszültségek, félelmek vannak bennünk. Így nem egymás ellenségeivé, hanem szövetségeseivé válunk, és a közös ellenség a pénzügyi nehézség lesz, amelynek a leküzdéséhez a családtagok máris nagyobb motivációval járulnak hozzá: a gyerekek például lemondhatnak a zsebpénzük egy részéről, a feleség esetleg pluszmunkát vállalhat. Mindezt a közös siker érdekében” – fogalmazott Mihalec Gábor, aki szerint ilyen módon egy válság akár még össze is kovácsolhat egy házasságot, illetve családot. „A napokban én is feltártam az anyagi területtel kapcsolatos aggodalmaimat a feleségemnek, aki egy hasznos javaslattal segített: kezdjük el újra összesíteni a kiadásainkat, hogy jobban kontrollálni tudjuk azokat” – említette példaként a szakértő.

Szerinte a család ütőképessége szempontjából kiemelten fontos a pénzügyi tudatosság. „Ha eddig nem volt tartalékunk, akkor itt az idő, hogy képezzünk. Erre sokan azt szokták válaszolni, hogy a nincsből nem lehet, de ez városi legenda. Mindannyian ismerünk olyan nagymamákat, akik a kis nyugdíjukból rendszeresen félretesznek, hogy aztán az érettségiző unokájuknak egy értékes ajándékot vásároljanak, meglepve az egész családot” – mondta Mihalec Gábor, kiemelve, hogy az öngondoskodás igenis tanulható.

Részletek a Hetek legfrissebb számában.

Itthon

Hogyan készüljünk a nehéz időkre?

kapcsolódó cikkeink