Az özvegynek muszáj is erősnek maradnia, mert ott a lánya, Léna, akit fel kell nevelnie. Mielőtt kilép az ajtón Deme, mindig össze kell szednie magát, szerinte „a fájdalom nem múlik el, csak az élet körbenövi.”

Azt mondta, hogy az ember várja az idő előrehaladtával, hogy könnyebb lesz, de ez nincs így, hiába vonja el a figyelmét sok teendő.

„Azóta is próbálom megérteni a miérteket, de még nem találtam meg a választ. Be kell látnom, hogy az élet mégiscsak megy tovább. Szép lassan alakulnak ki az új tervek és vágyak is. De ma még úgy érzem, hogy a béke és az elengedés nagyon távoli” – fogalmazott az özvegy.

Azt is elárulta Deme Zsóka, hogy nem könnyű úgy élni, hogy mindenhol jelen van folyamatosan az Omega.

„Először is az Omega volt, van és mindig is lesz. Nem véletlenül mondta azt Mecky, hogy „Életfogytig rock and roll”. Úgy érzem, óriási felelősség van a vállamon, hogy tovább vigyem a férjem emlékét. Gyakran feltépődnek a sebek, mert mindenki emlékszik rá, akár idegenek is, akik megszólítanak az utcán. Ha fáj is, nagyon jólesik, hogy ennyien szerették és tisztelték őt. Sokszor élem újra az elmúlt 18 év boldog pillanatait. Itthon gyakran megnézzük a régi fotókat”.

Itthon

„Gyakran feltépődnek a sebek” - nem múlik Kóbor János özvegyének gyásza

kapcsolódó cikkeink