A vármegye több mint ezeréves magyar igazgatási kifejezés. Ez azonban korántsem jelent változatlanságot. Számos alkalommal lényegi átalakuláson mentek keresztül a vármegyék. E közigazgatási szervezetnek három fő korszakát és egyben típusát lehet megkülönböztetni, amelyek lényeges pontokon térnek el egymástól.

A „királyi vármegye” az államalapítástól a 13. századig állt fenn. Ezt követően alakult ki az úgynevezett „nemesi vármegye”, amely egészen 1848-ig működött. Az 1848-as forradalom következtében jelent meg a „polgári vármegye”, amely a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszak miatt csak az 1867-es kiegyezést követően nyerte el tényleges formáját, szerkezetét, és egészen 1944-ig állt fenn. Az 1945–1949 között kommunista irányítás alá került vármegyék megnevezése az 1949-es Alkotmányban megyére változott, majd 1950-ben, a tanácsrendszer bevezetésével végleg megszűntek.

Harmadszori nekifutásra átmegy?

Az 1989-es rendszerváltozástól napjainkig eltelt 32 év során háromszor történt kísérlet arra, hogy a különböző régi hatalmi, közigazgatási elnevezéseket ismét használatba vegyék, köztük a vármegye és főispán kifejezéseket, először 1990-ben, aztán 2011-ben, majd 2022-ben. Mindhárom alkalommal a kormánypárt részéről benyújtott törvényjavaslatban szerepelt a régi kifejezések újbóli bevezetése.

1990 nyarán a közigazgatási rendszer átalakításáról benyújtott indítvány kapcsán zajlott le e kérdésben nagyszabású vita. A vármegye és főispán kifejezéseket a benyújtott törvénytervezet mint választható lehetőséget tartalmazta. Balsai István igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a vármegye megnevezés jobban tükrözi a történelmi hagyományokat, mint „az utóbbi négy-öt évtizedben használt megye kifejezés”.

Az ellenzék részéről viszont Szabó Miklós történész, a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselője egy interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy „a főispán ezer éve nem a demokrácia szimbóluma Magyarországon, hanem az úri önkényé”.

Az ekkor kormányon lévő Magyar Demokrata Fórum ellenzékeként politizáló Fidesz képviselője, Kövér László a törvényjavaslatban szereplő főispáni intézményt „szerencsétlen elnevezésű”-nek minősítette. Végül egyik kifejezés sem nyert elfogadást.

2011-ben az Alaptörvény szövegtervezetének megvitatása során került újra terítékre a kérdés. A tervezetben az szerepelt, hogy „Magyarország területe vármegyékre, városokra és községekre tagolódik”. A kibontakozó vitában végül Lázár János, az Alaptörvény tervezetét benyújtó Fidesz frakcióvezetője is a vármegye szóhasználat bevezetése ellen nyilatkozott. Mint mondta: „A vármegyének nem jó történeti aspektusai vannak. (...) Sokkal inkább azt gondolom, amit nekem egy hódmezővásárhelyi választó mondott, hogy annak, akinek cseléd vagy napszámos volt a nagyapja vagy dédnagyapja, annak mást jelent a vármegye, mint aki a XII. kerületből szemléli a világot.” A tervezett megfogalmazás végül nem került be az Alaptörvénybe.

Több mint egy évtizedig a kérdés nem merült fel újra, de idén júniusban képviselői indítványként megint benyújtották a közjogi módosítást.

A kezdeményezést támogató Alapjogokért Központ szerint „a vármegyéket azok a külső hódító hatalmak számolták fel történelmünk során – először a Habsburgok, majd a szovjet kommunisták –, melyek végső célja lényegében a magyar államiság megszüntetése volt”, továbbá „a vármegyék sokáig a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyó külföldi birodalmi törekvések fő ellenállási központjai voltak”.

Ezt az ideológiai-historizáló álláspontot azonban a közvélemény többsége nem osztja. Az ATV megbízásából készült közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 69 százaléka nem nevezné át a megyéket, és a főispán címeket is a múltba való visszafordulásként értékelnék.

Részletek a Hetek legfrissebb számában.

Itthon

Vármegyék, főispánok: Kinek hiányoznak a történelmi címek?

kapcsolódó cikkeink