Az űripar megítélése a közvéleményben időről időre változik. Egy-egy nagy horderejű misszió idején az egész világ figyelmét képes megragadni, mint ahogy az Apolló-küldetés kapcsán is. Bár a reflektorfény azóta kevésbé irányul a szektorra, a fejlesztések folyamatosan haladnak, amiből Magyarország is kiveszi a részét.

Az egyik első és egyben legsikeresebb magyar eszköz, amely az űrbe jutott, a Pille dózismérő volt, amelyet a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Sugárvédelmi Főosztályán fejlesztettek ki a ’70-es években. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós használta először a világűrben 1980-ban, de később számos szovjet és amerikai misszió során dolgoztak vele. Legújabb változata – első magyar fejlesztésű műszerként – a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) is megtalálható.

Magyarországon jelenleg körülbelül negyven olyan cég van, amely tevékenységét részben vagy egészben az űriparra alapozza.

A magyar szektorra az akadémiai kutatások túlsúlya jellemző, ebből adódóan azokon a területeken tud jelentősebb sikereket felmutatni, ahol a kutatásokat tudatosan üzleti termékké tudják alakítani. Ilyen a sugárzásmérés, az anyagtudományok, a gyógyszerfejlesztés és a fedélzeti elektronika területe. Ezek nem látványos, mégis létfontosságú elemei minden nagyobb űrprogramnak.

Bár kisebb sajtónyilvánossággal, de az elmúlt időszakban is több magyar eszköz került a világűrbe nagy nemzetközi projekteken vagy egyéni kezdeményezéseken keresztül. A legizgalmasabbak közül mutatunk most be párat.

Remred

Donald Trump elnöksége alatt jelentette be a NASA, hogy újra embert tervez küldeni a Holdra. Az Artemis névre keresztelt program célja, hogy 2025-ben – 1972 óta először – ismét ember léphessen a Hold felszínére. A hosszú távú cél pedig az, hogy a Holdra szállás után a Marsra is eljuthassanak űrhajósok. A program valódi nemzetközi együttműködés keretében jött létre: a NASA mellett az Egyesült Államok kereskedelmi űripari cégei, az Európai Űrügynökség és számos más nemzet űrügynöksége is részt vesz benne.

A misszió megvalósításához a NASA egy Hold körüli pályára állított űrállomást tervez létrehozni, amely a Gateway (korábbi nevén Lunar Gateway, vagyis Holdkapu) nevet kapta. Mivel az űrállomást nem védi majd sem a Föld mágneses tere, sem a légköre, az űrhajósokat akár hétszázszor nagyobb kozmikus sugárdózis is érheti, mint a Földön. Emiatt fontos, hogy az űrállomást sugárzásvédő burkolattal fedjék be, valamint folyamatosan figyelemmel kísérjék a személyzet sugárterhelését.

Ezt az Európai Űrügynökség sugárzásmérő rendszere, az IDA (Internal Dosimeter Array) teszi lehetővé.

A rendszer több mérőműszer összekapcsolásából jön létre, amelyeket más-más országokban gyártanak.

A legkomplexebb detektor a TRITEL nevű monitor lesz, melynek fejlesztését az Energiatudományi Központtal és az Airbus-szal közösen az űrtechnológiai fejlesztésekre szakosodott Remred Kft. fogja elvégezni. A tervek szerint a berendezést a Gateway HALO nevű lakómoduljában helyezik majd el, amelyet a SpaceX Falcon Heavy hordozórakétája fog az űrbe juttatni.

Puli Space

A magyar szakemberek által fejlesztett Puli Holdi Vízszimatoló, miután 2020-ban a NASA „Drágám, összepréseltem a NASA hasznos terhét” (Honey, I Shrunk the NASA Payload) verseny első körének győztese lett, idén májusban elnyerte a pályázat második helyezését. Ezen olyan innovatív megoldásokkal lehetett nevezni, amelyekkel információkat lehet gyűjteni a Hold környezetéről és potenciális erőforrásairól.

Az eszköz egy nagyon kicsi, alig 40 dekás detektor, ami a holdkőzet felső rétegében található vízjég kutatására alkalmas. Egy ilyen eszköz nemcsak a Holdon tartózkodó űrhajósok vízellátásában lenne hasznos, hanem a rakéta-üzemanyag gyártásában is.

A verseny első köre után a NASA 2021-ben 225 ezer dollárral (több mint 66 millió forinttal) támogatta az ötletet. A cél most már a bevetésre is alkalmas eszköz létrehozása, amelyet a cég szerint egy éven belül meg tudnak tervezni, és le is tudnak gyártani.

C3S

2021 augusztusában lőtték fel a RadCube nevű kisműholdat, amely az ötödik magyar fejlesztésű műhold, amit keringési pályára állítottak. Az eszközt a C3S Kft. készítette, amelynek alapítója, Horváth Gyula az első magyar műhold, a Masat-1 fejlesztésében is részt vett. (Ezt a mintegy 1 kg tömegű, 10 cm élhosszú, kocka formájú műholdat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették, és 2012-ben indították útnak.)

A RadCube az eddigi legnagyobb Magyarországon fejlesztett önálló űreszköz, egyben pedig az első hazai ipari műholdplatform, amely alacsony Föld körüli pályára áll. A C3S célja, hogy bizonyítsák, nemcsak a gyártást, hanem a küldetés megtervezését és az üzemeltetést is garantálni tudják. Így a küldetés része egy földi állomás, valamint egy hatfős nemzetközi konzorcium is.

A műholdba egy űridőjárást monitorozó eszköz került, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) műszere, amivel a Nap tevékenységét fogják vizsgálni.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Itthon

Szenzációs magyar eszközök a világűrben

kapcsolódó cikkeink