Fidesz-KDNP, Egységben Magyarországért (hatpárti összefogás + Márki-Zay), Mi Hazánk, Magyar Kétfarkú Kutyapárt, Megoldás Mozgalom (Gattyán-párt), Normális Párt (Gődény-párt). Ez a hatos lehet ott az egyik, azaz a listás szavazólapon. A másik lapon, az egyéni jelöltek esetében még nagyobb tolongásra számíthatunk: többségében itt is indul mind a hat pártból valaki, de jóval többen vannak olyanok is, akik pár helyen össze tudták szedni a szükséges 500 ajánlást, és listás háttér híján, különböző okokból bár, de elindulnak.
Nem lesz tehát „egy az egy ellen”. Hogyan állt elő ez a helyzet?
A szabályozási háttér mára mindenki számára ismert, 71 egyéni jelölt kell, megfelelő eloszlásban, ahhoz, hogy egy párt vagy pártszövetség listát állítson. Ez közös listára kényszerítette az ellenzék eredetileg csak egyéni koordinációra készülő pártjait, és megemelte a belépési küszöböt minden kamu- és valódi kispárt számára. Egyben azonban növelte a tétet is: aki el tud indulni, annak a jelenléte döntő hatással is lehet egyes egyéni mandátumokra, de a listás szavazatelosztásra is. Eredetileg úgy tűnt, a magyar választók ezt a vagy-vagy logikát önként és dalolva, esetleg orrbefogva, de magukra erőltetik, és elindítják a magyar politikát a kétpártrendszer felé. Lehet, mondom, lehet, hogy a szavazataikban ezt érvényesítik is majd, és kétosztatú parlamentünk lesz, de a kínálatban igenis megkövetelik a sokszínűséget. Egyszerűbben fogalmazva: a magyar szavazónak ma nem elég 1 kormánypárti és 1 ellenzéki politikai erő ajánlata. Fura belegondolni, de mióta az ellenzék összeállt, inkább azt sajnálhatják, hogy Volner (nevében a Fidesz) nem emelte meg még jobban a listaállítási limitet, amit például a kutyapárt már nem ugrik meg.
A hatos tagjai különböző módokon jutottak ebbe a helyzetbe. A Fidesz pozíciója egyértelmű, Orbán Viktor pártja a NER nagyobbik részében működött centrális erőtérre, magára szabta a választási rendszert, büntetve a dezintegrációt, jutalmazva a választási koalíciókat. Mint amilyenek ők maguk. Az utolsó pillanatban bejelentett, sok vitával zárt ellenzéki lista sorsáról majd külön is írok, a 2022-es választás legnagyobb kérdése az, hogy abba az összeállásba, melynek ellenében jött létre korábban minimum a Momemtum, a Jobbik és az LMP, vajon maradéktalanul be lehet-e vinni e pártok korábbi szavazóit, és pláne sikerül-e új erővel növelni ezt az tábort? Ez Márki-Zay Péter próbája. De a lényeg: ott is van egy közös lista, ezt szánták a Fidesz-KDNP alternatívájának, hogy ez legyen „a másik”.
Nem így lett. Még mindig nem pusztán politikai, de technikai-szervezési oka van annak, hogy horizontra került Gattyán és Gődény pártja. Értéktartalomtól függetlenül, csak a formát nézve, egészen egzotikus közvetett rendszerkritika ez a páros; mint a „buddy cop” filmek duója, mint Tango és Cash; az öltönyös gazdag piperkőc és a gyűrött macsó a megkérdőjelezhető módszereivel. Mindketten ugyanazt vették észre: a politika annyira eltolódott kampánytechnikai irányba, hogy hagyományos politikai tartalom nélkül is sikeres résztvevői lehetünk. Gattyán egyszerűen megvette azokat a kommunikációs eszközöket, felületeket és tudást, amivel ma politikust szokás árulni. Gődény pedig kihasználta a belvárosi médiaelit koronakampányának taszító hatását, és terepen, szisztematikus csoportépítéssel összegyűjtötte azokat, akik nem kértek ebből. Félreértés ne essék (most jön az a mondatrész, amit manipulatív módon ki fognak hagyni ellenzéki médiaizé barátaink), komoly morális gondom van mind Gattyán, mind Gődény fellépésével, sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy jogilag is ingatag lábon állnak ezek a listák. Simán lehet mély gazemberség az indulás mögött, ahogy most kezdik is kapargatni az ajánlásgyűjtési módszereiket.
De azt, hogy Gattyán influenszer- és médiavásárló módszerekkel listához jut, ne kritizálja egyetlen olyan politikus sem, aki ugyanígy építi magát és a pártját. Az idióta, ámde algoritmus-pörgető egymásra kommentelés mennyiben őszintébb, mint egy megvásárolt Friderikusz-interjú? Aztán: szabad vagy sem drága öltönyben szétretusált képeken beletűnődni a budai látképbe? Mert ha igen, akkor Gattyánnak is, ha nem, akkor meg az összefogós jelöltek se tegyék. Gődényt pedig azok építették ekkorára, akik nekiálltak laposföldezni mindenkit, akik szerint ne beszéljünk a levegőbe a kötelező negyedik, ötödik, akárhányadik tűszúrásról. Na, ha leírnám rendesen a processzus nevét, a Facebook rögtön megjelölné a posztot, és jelzem, az is Gődénynek segít, hogy az emberek mondatai fölött két éve ilyen irritáló csőszködés megy.
A végső érvem azonban a Mi Hazánk és a kétfarkúak, a két valódi párt. Ha Gődényt és kamuszerű alakulatát megerősítette, úgy a Mi Hazánkat durván telenyomta szteroiddal a koronahiszti. Egy korábban egyszázalékos, parodisztikusan Fidesz-segédcsapatnak tűnő szélsőjobboldali hobbikörből lett egy országos politikai erő, amelynek komoly esélye van bejutni a parlamentbe. Állítom ezt úgy, hogy az ellenzék által vásárolt közvélemény-kutatások nem ezt mutatják. A kétfarkúak hősiessége pedig vitán felül áll: ahogy Márki-Zay Péter, illetve az összefogási média hónapokon át (más megközelítésben: éveken át) csépelte őket, amilyen kevés terük mára maradt, annyira komoly terepmunkával ellensúlyozták ezt, és állítottak végül listát. Mindez persze nem ad választ az alapvető definíciós gondjukra, nem segít eligazodniuk a politikai cselekvéseket illetően, hogy a padfestés meg a buszmegálló, meg az immár résztvevőként tartott görbe tükör elegendő-e ehhez, de el kell ismerni, hogy a jelöléseket leadó magyarok szerint igen, elég. Én is tévedtem, én is kishitű voltam, és is alábecsültem ezt a társadalmi igényt. Megkövetem ezért a kétfarkúakat.
A helyzet tehát úgy áll, hogy a magyar pártpolitikai rendszer egyik vasszabálya harminckét éve változatlan: továbbra sem lehet egyetlen erővel lefedni akár az egyik, akár a másik oldalt. Lehet bármilyen hegemón helyzetű, hatalmas erő itt vagy ott, mindig ki fog lógni alóla egy életképes alakulat. Az MSZP anno nem tudta megenni az SZDSZ-t, az MDF még vissza is tudott táncolni a Fidesz halálos öleléséből, ahogy a NER alatt sem csak a Fidesztől balra lévő ellenzék volt megosztott, de a jobboldaliak is folyamatosan szavazhattak Orbán helyett Vonára is. 2022 sem lesz más. Roppant leegyszerűsítéssel élve, de a jobbos a Fidesz helyett a Mi Hazánkra, a balos az egyesült ellenzék helyett pedig a Magyar Kétfarkú Kutyapártra is szavazhat, ha színesebb ajánlatra vágyik. Szerintem ma mindkét alternatív formáció parlamenti bejutásra esélyes. Gattyánnal és Gődénnyel pedig azt tesszük mérlegre, hogy meddig lehet eljutni csak vásárolt kommunikációval, illetve csak online meg területi, kvázi MLM-mozgalmisággal. A legfontosabb pedig az, hogy látva ezt a hatost, az összefogás pártjainak el kell töprengeniük azon, hogy ha esetleg nem nyernek áprilisban, akkor mi az új ajánlatuk a szavazók számára, és főleg: azt továbbra is együtt, vagy újra külön-külön fogalmazzák meg.