Egészen Tiszabecs határáig fut a szegénysor, ahol az út végén, mint valami kapu, keresztben magasodik egy bozótos. Késő estig olyan élet zajlik itt, mint valami falunapon. Hideg, metsző szél fúj, ennek ellenére a kapuk előtt asszonyok beszélgetnek, közben kávéznak. Odébb a gyerekek az utcán falkákba verődve nyargalnak keresztül-kasul, az udvarokból labdapattogás, nevetés hallatszik.

- Mind cigányok, mint mi. Beregszászról, Paládról, Tiszaújlakról menekültek. Csakhogy a faluban senkinek nem kellettek, mi viszont befogadtuk mindet. Még az utcánk elején álló rendőr is hozzám irányította őket – meséli az atv.hu-nak a falu legszegényebb embere, Lukács József.

Mint mondja, azon a napon, amikor öccse kiírta a közösségi oldalára, hogy befogadják a rászorulókat, egyikük sem hitte, hogy ez lesz. Több, mint ötszázan jöttek, a rokonok rögtön felajánlották a házaikat. Azóta már sokan tovább álltak.

– Jöjjön, megmutatom, ők az én gazdagságom – harsogja földöntúli mosollyal József és benyit egy házba. Az előszobában egymás hegyén hátán vannak a gyerekek, sok köztük a totyogós, de akad, aki kúszva-mászva közlekedik. Az asztal mellett áll József lánya, főzi és kínálja a kávét. Nem áll meg egy pillanatra sem.

A legközelebbi szobában a mennyezet aládúcolva, a ház felújítás alatt áll. Dől a meleg a kályhából, a földön szorosan egymás mellett hevernek a matracok. Hamisítatlan tábori hangulat van. A fekhelyeken fáradt anyák ülnek, ölükben alvó csöppségekkel.

Este, amikor mindenki bejön és leterítik az összes matracot, itt egy tűt sem lehet leejteni. Ugyanez a helyzet a további hat házban is.

- Gyerekek húsz perc múlva jön a zsűri, kihirdetjük a rajzverseny győzteseit – harsogja Lukács József. Néhányan magasra tartják az alkotásaikat, előre besöpörve az összes dicséretet. Közben a férfi percenként felkapja a telefont, intézkedik, szervezkedik, az újabb és újabb feladatot ad a rokonainak.

- Halló, gyorsan vedd el attól a gyerektől a baltát – kiabálja József az utolsó portára. Ahol nagy halomban tűzifa terpeszkedik, mellette egy négyéves kisfiú a fejsze nyelére támaszkodik.

– Elintéztem, hogy minden portán legyen mobilvécé. Hozattam gyógyszert, tűzifát, élelmiszert, fertőtlenítőt, mindjárt megérkezik a kamion is a matracokkal – sorolja Lukács József. - Tegnap csak egy órát aludtam. Hogy honnan van erőm? Isten ad nekem. Ő segített rajtam, mikor az öcsém és a bátyám belefulladt a halastóba. És akkor is, amikor elvesztettem a munkámat. Most pedig én törlesztek másoknak. Ilyen egyszerű ez.

Itthon

318 romát fogadott be Tiszabecsen a falu legszegényebb embere

kapcsolódó cikkeink