Isaszegen hiába áll a zajvédő fal a Martinovics utca sarkán, az utca túlvégén is hallani a fülsüketítő robajt, ahogy percenként elrobog egy-egy gyorsvonat. Itt laknak a városban a legszegényebb emberek, megtanultak a zajjal együtt élni.
Guba József udvarán pár napja még két ház is állt, azonban a hétvégén a kisebbik porig égett. Amelyikbe a háromgyermekes Klaudia családját befogadták, arra most füstölgő gerendák, üszkös kiságyak, kormos műanyagjátékok emlékeztetnek.
– Mi is szegények vagyunk, de örültünk a párommal, Erikával, hogy másokon segíthetünk. Amikor egy éve ideköltöztek a barátaink, eszünkbe se jutott, biztosítást kötni arra a kis házra, ami most porig égett – kesereg Guba József. A halkszavú férfi lehajtott fejjel mesél az átélt élményekről. Nincs benne indulat, nem hibáztat senkit. Pedig – mint mondja – a fél élete odalett, felemésztette a tűz.
Amikor József kiszaladt az udvarra, csak a kútig jutott. Onnan a ház tíz méterre állt, de akkora volt a hőség, hogy képtelen volt az ajtóhoz menni. Közben mint a puskalövés, úgy durrogott a palatető. Az ablakokból négyméteres lángok csaptak fel, majd kisvártatva felrobbant a gázpalack.
József pedig, tehetetlenül nézte végig, ahogy a ház – mint egy akciófilmben – szétesik: a tető leomlott, a falak kiszakadtak. A hatalmas dörrenést még a város túlsó végében is hallani lehetett.
– Ráadásul a gödöllői sorompó is megfogta a tűzoltókat, hosszú percek múlva tudták csak folytatni az utat. Esélyük sem volt megmenteni a házat. Amit nem a lángok, azt az oltáshoz használt víz pusztította el – magyarázza József.
Fotó: Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
Klaudia családjával a rokonaihoz költözött. Nyilatkozni nem akart, mert mint mondta, attól fél, hogy a gyámhatóság elveszi a gyerekeket.
– Reménykedtem, ha minden forintot az élére teszek, pár év múlva felújíthatom ezt a kis házat – folytatja József immár a saját kuckójában.
Körülnézünk: az aprócska füstszagú szoba mennyezetéről hullik a vakolat, a nádból készült födém szabadon mutatja magát. Az ablak réseit purhabbal fújták be, hogy elzárja a csontig metsző januári szél útját. A párkányon koromfekete kiskutya hasal. Ő Lekvár. Aki a nevét hallva vakkant egyet, leugrik a kopott fotelba, onnan az ágyra szökell. Naná, hogy a párnán összegömbölyödve alszik tovább.
– A világ omlott össze bennem, hogy a felújításra szánt pénzecskénket most elviszi a romeltakarítás. Csak annak örülök, hogy nem este keletkezett a tűz, mert akkor most nemcsak a házat, hanem a barátainkat is gyászolnánk – teszi hozzá a férfi, akinek szomorúságát csak fokozza, hogy nemrég megszűnt a cége, vele a munkáját is elveszítette.