A Magyarok Nyilai támadássorozata alatt az ön esete volt az egyetlen, ahol személyi sérülés történt. Az ügyészség szerint a célpontokat előre kiszemelték, felderítették, a támadásokat előkészítették. Volt rossz előérzete a megtámadásod előtt? Észlelte, hogy készül valami ön ellen?
Az tény, hogy az esemény előtti hetekben interneten és telefonon keresztül is vegzáltak engem elég rendesen. Az is tény, hogy én ezzel nem ordítottam tele a sajtót, feljelentést sem tettem. Az egészet betudtam annak, hogy van egy tévéműsorom, ahol muszáj felvállalnom a véleményemet. Kaptam is hideget-meleget, ami a csövön kifért.
Akkor is volt már a közbeszédnek egy erősen antiszemita oldala, és ebbe a diskurzusba én elég rendesen belekeveredtem – gondoljunk csak Simon Peresz elhíresült, Magyarországgal kapcsolatos mondatára. Aztán volt más is: Toroczkai László és Budaházy György például beperelt rágalmazásért.
Akkor is furcsa, hogy az akkori felfokozott miliőben pont önt érte a legdurvább támadás a szélsőjobb részéről.
Amikor anno megláttam, hogy jönnek felém a garázsban, nem voltam annyira meglepődve. Nem kellett kotorásznom a memóriámban, hogy vajh’ melyik lehetett az az egy szó, amivel én megsértettem a „nagyságosos urakat”. Mint már említettem, olyan erős verbális impulzusok értek előtte, hogy őszintén szólva, inkább megkönnyebbültem az eset után.
Embert leckéztetni nem vascsővel szoktak. Amikor négyen önnek estek, végigfutott a fejében, hogy mi van ha…
Először is nem négyen voltak. Az, hogy most konkrétan négyen vannak meggyanúsítva, az annyit jelent, hogy négyen vannak meggyanúsítva. Csak a garázsban láttam hat embert, kapásból hiányzik kettő. Azt sem tartom valószínűnek, hogy villamossal vagy busszal jöttek oda, biztos hogy voltak, akik vártak rájuk a környéken.
Az egyébként akkor nem jutott eszembe, hogy mi lesz ennek a vége. Azt sem tudom konkrétan megmondani, hogy vascsövekkel jöttek-e, csak a végeredményt éreztem. Hogy vas volt, vagy beton, vagy nádszál, nem tudom. Ellenben szétverték a fejemet és szétütötték a térdeimet meg a kezemet.
Közben nem merengtem azon, hogy megmaradok-e vagy sem, az ugyanakkor tény, hogy tovább ütlegeltek miután elvesztettem az eszméletemet, majd amikor magamhoz tértem, könyörögtem az életemért. A Jóisten megsegített, mert szerencsére nem a garázs közepén kaptak el, hanem beestem a fal és az autó közé, így nem fért hozzám az összes támadó.
Elérték a céljukat? Óvatosabb ember lett a támadás óta?
Nem. Legalábbis én úgy ítélem meg, hogy nem. Azt meg ítélje meg, aki akarja, hogy van-e különbség a 2007 előtti, és az azutáni mondandómban. Szerintem nem lettem puhány, és semmi olyat nem tettem, amivel megenyhítettem az antiszemita nácik irántam tanúsított magatartását.
Lassan tíz év telt el a támadássorozat óta, és még javában folyik a büntetőper.
Nem is az a vicces, hogy 10 éve találtak meg ezek, hanem hogy már hat év eltelt a vádemelés óta. Ez borzasztóan sok idő, jószerivel senki nem emlékszik már az ügyre. Már sokan úgy néznek rám, mint a hülyére, Budaházyt meg lassan kikiáltják mártírnak. Baromira nem teljesült az igazságszolgáltatás azon funkciója, hogy a bűnös időben és megfelelő mértékben megkapja a büntetését.
Arányosnak érzi az ügyész által kért büntetési tételeket?
Nem gondolnám, hogy aránytalan lenne. Tegyük hozzá, nem tudhatom előre, hogy hány évet fognak kapni. De aki a politikai/közéleti viták rendezéséhez legitim eszköznek tekinti az erőszakot, azt mérjék meg, amennyire csak tudják. Ezek az emberek abban a hitben éltek, hogy a politikai konfliktusokat lehet erőszakkal kezelni, egyoldalú módon. Semmiképpen sem gondolom aránytalannak.
A dolognak ugyanakkor van egy másik olvasata is. Egy olyan projekt, amiben valakit hosszú időn keresztül követnek, tanulmányoznak, majd elkapnak és összevernek, nem két forintba kerül. Igencsak kielégítené a kíváncsiságomat, ha megtudnám, hogy ki volt a megveretésemnek az igazi megrendelője. Ezek a szerencsétlenek tényleg gondolhatták azt, hogy én vagyok a haza ellensége, de egyértelmű, hogy valaki komolyan ellátta őket. Kérdezem, ki fizette a révészt?
Vannak tippjei?
Vannak megérzéseim, de nem akarok beállni azoknak a sorába, akik bizonyítékok nélkül hírbe hoznak másokat. Még sejtetni sem akarok. Abban ugyanakkor biztos vagyok, hogy a megrendelőnek nagyon közel kellett lennie a politikához, annyira személyes volt az egész támadás.
Köztudott, hogy Budaházy György és Toroczkai László régi harcostársak. Utóbbi már polgármester, és lehet, hogy a Jobbik alelnöke lesz, miközben Budaházyra súlyos börtönt kért a vádhatóság.
Az biztos, hogy az életben nagyon fontos szerepe van az időzítésnek. Azt sem nehéz elképzelni, hogy a Jobbik kongresszusához közeledve egyre többet fogunk hallani a Magyarok Nyilai viselt dolgairól, hogy aztán majd lehessen mondani, hogy a párt alelnöke egy terrorista barátja. Mondom ezt úgy, hogy finoman fogalmazva sem áll közel a szívemhez az, amit a Jobbik képvisel, de ezt talán nem kell ecsetelnem.
Tény, hogy Toroczkait nem gyanúsították meg soha, semmilyen terrorcselekmény kapcsán. Egyébként nem azzal kelek és fekszem, hogy tanulmányozom Toroczkai személyiségét, azt ugyanakkor vallom, hogy az embernek joga van megváltozni, és változzon is. Az én szememben azonban Budaházy tizenkilenc, Toroczkai egy híján húsz. Ásotthalom ide, Ásotthalom oda.